III. Az éneklő kanonok és a víg szűcslegény
III. Az éneklő kanonok és a víg szűcslegény
Amint így elnéztem régi, kedvelt alakjaimat, a bajszát pedergető Hoitsyt, a magában morfondírozó Herman Ottót, aki hol, hol megvakarja a fejét… azazhogy nem az ő fejét, mert, mint említé egy ízben, a nyakán levő főt már rég felajánlotta tudományos célokra, s amint gyönyörködve hallgattam Bornemissza István szép dialektusát, egyszer csak vállon érint Jókai.
– Kit tanulmányozol itt?
– Ezt a Szentkirályi Albertet nézem. Jeles eszű fiatalember. Azon gondolkozom, hogy ugyan melyik pártnál állapodik majd meg? A habaréknál-e vagy a szélsőbalnál?
– Jaj, az nehéz dolog. Nekem is »az az esetem« volt egyszer – mondá Jókai mosolyogva.
– Hogyan, ez az eset?
– Éppen ez. Gyere no, elbeszélem neked. Sétáljunk egyet itt a korridoron.
Szívesen követtem. No, ez most nekem bizonyosan frappáns kulisszatitkokat fog elmondani.
– Hát úgy történt – kezdé –, hogy mikor erre a mostani lakásomra hurcolkodtam… hiszen voltál már a lakásomon a »Kakas« fölött… a feleségem az emelet keleti szögletszobájában helyezte el a dolgozóasztalomat. Ott kezdtem írni a »Lőcsei fehér asszony«-t. Hanem hát nagy baj volt, mert a szomszéd szobában egy éneklő kanonok lakott, aki egész nap szent zsolozsmákat énekelt, amik áthallatszottak hozzám, és folytonosan turbáltak. Mondom a feleségemnek: »Rendezd be nekem, fiam, a túlsó szögletszobát, mert én itt nem tudok dolgozni, mert itt magam is szentté változom«.
A feleségem csakugyan áttette az asztalomat a másik szárnyba. De mit nyertem vele? Mert ott meg egy víg szűcslegény volt a szomszédom, aki egész éjjel ivott és kurjongatott, dalolva szép hazafias nótáját, a Kossuth Lajos azt üzente és a többi. Mondom a feleségemnek: »No, én itt sem tudok dolgozni mert itt én magam is korhellyé változom«.
Hát én csak azt mondom neked hogy egész mostanáig sem tudok választani a két szomszédom közül, s éppen egy cseppet sem csodálkozom Szentkirályin, ha még mindig habozik, hová hurcolkodjék dolgozni.
Ez sem jó, az sem jó. Legjobb a mamelukpárt. Mert itt nagy csendesség van. S azonfelül dolgozni sem kell, mindent elcsinál a »generális«.
