[II.] Az ülés
[II.] Az ülés
Maga az ülés oly unalmas volt, hogy Szontagh Pál egy külön adoma-hallgató konferenciát hítt össze a jobboldali folyosón.
A szónokok beszéltek ott bent valamit, de ímmel-ámmal.
A generális nem volt ott, s ilyenkor kinek beszéljen az ember?
Elálmosító volt a légkör. Egypár képviselő újságot olvasott a padokban, mások elterpeszkedve leveleket írtak haza feleségeiknek (ha ugyan feleségeiknek írtak).
És hogy már egyszer én is ékes irályban szóljak – a stiláris-módosítványozási viszketegség sovány diadalában dobzódó orátorok monoton zsongásába csak néha vegyült egy kis lendület, egy kis csattanás.
Mikor egy-egy öregúr nagyot szippantott unalmában s tubákpikszisére rácsattantotta a fedelet.
