I. Aki egy minisztert tart fogva
I. Aki egy minisztert tart fogva
Olay Szilárd megállt a jegyzői pulpitusok előtt.
– Kérem azt az izét.
Ki sem mondta, mit, Rakovszky kitalálta. Némán nyújtotta át neki az interpellációs könyvet.
– Mit akarsz belejegyezni?
– Majd meglátjátok.
S ezzel megfogta a kalamust negédesen. Mielőtt azonban belemártotta volna a tintába, odajött hozzá gondolom Szalay Imre.
– Teszed le azt a tollat! Ne csinálj magadnak konkurrenciát, Szilárd ! Még az utolsó interpellációdra sem kaptál választ. Aki sokat markol, keveset szorít.
– Hm ! – morogta Olay Szilárd.
– Míg egy dolgot nem végzel, sohase fogj másikba. Látod máris gyanakodni kezdenek rád az országban, hogy ím Széchenyi gróf annyi ideig nem felel. Azt hiszik, levettek a lábadról, hogy hallgatagon hagyod. Vigyázz, Szilárd, egy miniszter van most a kezedben. Valahogy ki ne ereszd.
Olay Szilárd ránézett Szalayra, aztán kegyetlen, fagyos mosollyal sziszegte:
– Nem fogom kiereszteni.
S letette kezéből a tollat, anélkül, hogy valamit írt volna mára az interpellációs könyvbe, s összeszorítá a markát görcsösen, mintha igazán egy miniszter volna benne.
