A T. HÁZBÓL [ápr. 13.]
A T. HÁZBÓL [ápr. 13.]
Tegnap azt kérdezte a miniszterelnök a folyosón Szederkényitől:
– No, van-e még sok módosítványotok?
– Nekem csak huszonhat van, kegyelmes uram, de a kollegáimnak sokkal több.
– Akkor hát húsvét utánra is marad a javaslatból.
Ez tegnap volt s ma már le van tárgyalva az egész javaslat. Ennyire kiszámíthatlan a Ház… akarom mondani a »Ház nyelve«.
Valószínű ennek az az oka, mert a fegyelmi eljárásról szóló fejezetet, mely közbül esett, s mely a mai napot kitöltötte volna, Győry Elek indítványára elvágták a javaslatból, félretették, s együtt fogják tárgyalni annak idején a fegyelmi törvényjavaslattal.
De minthogy minden módosító éppen a ma következő VIII-ik szakasz paragrafusaira utazott – a szakasz elhagyásával vége lett a módosítványoknak, mint ahogy az amputált lábbal odavesznek a tyúkszemek is.
Összegezve a tárgyalások menetét s eredményeit, el lehet mondani, hogy ez volt eddig a Ház munkarendjében a legunalmasabb vita.
Sokan megcsömörlöttek, némelyek megőszültek. Sőt a hajvesztés egyenesen a helyzet szignatúrája.
Tisza lenyíratta szakállát és haját s most egészen úgy néz ki, mint valaha balközépi korában. Fiatalos kedvvel jár-kel hű mamelukjai között.
Az öreg Pulszky is levágatta hosszú haját. Ha egyúttal az orrából is levágatott volna egy darabot, senki sem ösmerne rá.
Még rosszabb történt Péchyvel: neki a látása gyengült meg s most egy külön zöld függönyt csináltatott magának az emelvény hátterében, hol örökös árnyékban a félhomályból színes pápaszemen keresztül kémlelődik a Ház tájékain.
A vita egyedül Olay Szilárdnak kedvezett. Őróla kisült, hogy nagy stiliszta s nem adok neki két esztendőt, ha így halad, benne lesz az Akadémia nyelvtudományi osztályában.
Ti. ha az Akadémia halad így.
