A T. HÁZBÓL [márc. 3.]
A T. HÁZBÓL [márc. 3.]
Bartha Miklós ritkán beszél, de mindég szépen, okosan beszél, pedig még csak nem is vezér a szélsőbalon. (Vagy talán éppen azért nem vezér.)
Szép csengő hangja van, bár nem nagy terjedelmű, vannak gondolatai s bírja azt a csodavésőt, mely azokat tömör képekké esztergályozza.
Ma még a szokottnál is lírikusabb volt. A hangjából érzett ki, hogy a nemes vármegyét temetik.
Búsan kondul meg néha a harang… azazhogy a csöngettyű a Péchy kezében.
A címerpajzsokat lefelé fordítják. Az ősi buzogányt belökik a verembe. A szónokok egymás után kelnek fel s egy-egy szöget ütnek be a koporsóba (de nem mindig találják el a szög fejét), ki vígan, ki frivolan, ki bízó tekintettel a jövőbe.
Most végre jön Bartha, az első, aki nehány meleg könnycseppet is hullajt.
Azután előlép egy szűz ifjú.
Az ifjúság harmatja piroslik arcán. Ez Bezerédj Viktor, aki a megye emlőin nőtt. No, ez fog még csak igazán siránkozni a dadája fölött.
Dehogy! Öregekhez illő nyugalommal és kegyetlenséggel fejti ki programját: szolgálati pragmatika kell neki és kinevezett tisztikar.
– Ily fiatal és már ilyen mameluk – hüledeztek az ellenzéken.
Különben eszes, tanult fiatalember, ki határozott sikert aratott szűzbeszédével, melyben körülbelül azt mondta el, amit tegnap gróf Tisza Lajos – csakhogy sokkal rosszabbul.
Utána, ha a közbülesett habaréki szónokot, Beöthy Ákost, nem vesszük (rövidség okáért ne vegyük), megint egy kormánypárti főember Zichy Antal szólott, aki körülbelül azt mondta el, amit előtte Bezerédj Viktor – csakhogy sokkal jobban.
Szellemesen gúnyolta az ellenzéket s nemes hangon fejtegette a nézeteit. Ő is a kinevezés hívének vallja magát.
Meghökkentem. Vége mindennek. Még eddig minden kormánypárti szónok a kinevezés mellett nyilatkozott.
Hohó! Hát hol van Tiszának a pártja?
*
De Tiszát az egy cseppet sem zsenírozta.
Felállt és egy polemikus részeiben eleven, érvekben gazdag beszédet mondott a választások védelmére.
Tíz év óta ez az első ellenzéki beszéde.
Kár hogy nem volt jelen Csanády, hadd látta volna, milyen hirtelen tudta arról a bizonyos szögről leakasztani a – régi hangját.
S milyen jól állott neki.
