ORSZÁGGYŰLÉS
ORSZÁGGYŰLÉS
A karzatok zsúfolásig teltek meg, híre járván, hogy Apponyi Albert gróf fog beszélni. Különösen a főrendiek karzatán, ember ült ember hátán. Tisza Kálmán tegnapi diadalmas beszéde után kellett is valamit csinálnia a mérsékelt ellenzéknek. Pláne ünnep is közbejön. Három napig csúfságban lenni nem ajánlatos.
A vitát Beniczky Ferenc kezdte meg, aki úgyszólván szűzszónok számba esik. Mert beszélt ugyan egyszer életében, öreg képviselők emlékeznek is rá, de akkor még a habarékpárton ült. Különben rokonszenves, zömök öregúr, piros bazsarózsa arccal. (Orra ugyanabból a gyárból való, ahonnan a Pulszky Ferencé.) Senki sem nézte volna ki belőle eddig, hogy úgy tud beszélni. Szónoklata éppen olyan egyszerű szürke volt, mint a kabátjai, de volt benne valami sajátos őszinteség, ami hat, mert föltétlen hitelre talál. Elmesélte egész igénytelenül a saját főispánságát, feldicsekedett vele, hogy sohasem csinált semmit (már ti. semmi törvényelleneset a kormány érdekében), mégis maga mellé vette Tisza. Hát nem áll az, hogy a főispántól az ellenzék által elképzelt titkos szolgálatokat kívánják. A Ház rokonszenves figyelemmel hallgatta és helyeselte beszédjét, melyben a Mocsáry és a Horánszky beszédeivel is foglalkozott.
Utána felszólalt Mocsáry Lajos (ki egy idő óta órákig elbeszélget, egy-egy csöndesebb padba húzódva Babessel). Reflektált a Beniczky megjegyzéseire s elmondta a javaslat ellen azt, amit már mások is elmondtak, hogy az egész hatalom-gyűjtésre megy ki.
Grünwald Béla személyes ügyben kért most szót. Grünwald szenvedélyes helyreigazító. Helyreigazítja tehát Zichy Antalnak egy tegnapi őrá vonatkozó állítását, mintha ő a francia préfet-ket akarná Magyarországra.
Sághy Gyula ma nem volt olyan unalmas, mint némelykor. Polemizált a miniszterelnökkel, ami egészen olyanformán hangzott, mint mikor a »Sárombereki Híradó« így kezdi vezércikkét: »Figyelmeztetjük a “Times”-t.«
A Ház ezalatt mindinkább megnépesedett úgy, hogy mire Ugron Gábor kezdte meg tüzes, szép beszédét, mely tele volt spékelve csattanós ötletekkel (s ezek mindig artisztikusan vannak beleszőve), a Ház majdnem egészen megtelt. A miniszterelnök (kit Ugron mindig ki szokott emelni s ezáltal ütni a kollegáit) folytonosan jegyzett, mintha Ugron mindenik röppentyűje az ő agyában is meggyújtana egyet. Az ellenzék zajos tetszés-kitörésekben adózott a jeles szónoknak, ki immár teljesen leverte a szélsőbal többi vezéreit. Ha nem is olyan disztingvált finom részletező, mint Apponyi és nem olyan egybefoglaló és mély talentum, mint Szilágyi, több tűz van benne, több verve, több élet.
Láng Lajos egy polemikus beszédet mondott a habarékpárt ellen. E szép beszéd keretében nagy tetszés mellett szubtilis módon fejtette ki a Zichy Antal tegnapi, a főispáni hatáskörre vonatkozó történelmi vázlataiból, hogy a megye, hol mintegy depozitumban voltak a nemzeti jogok, mikor nemzeti kormány nem volt, akkor teljesíti híven feladatát, ha most, mikor nemzeti kormány van, annak a kezeibe rakja le.
Pompás remarque-kal végzé beszédét a habarékpárt újonnan fölvett elnevezésére (szabadelvű ellenzék). »Furcsa mondá –, hogy olyankor veszik fel a “szabadelvű” nevet, midőn Szilágyi kilép közülök.« Ebből talán azt kell következtetni, hogy a szabadelvűséget Szilágyi nem engedte köztük érvényre jutni?
Ezután következett az Apponyi Albert beszéde, mely kétségkívül egyike volt az ő legkiválóbb beszédeinek. A főispáni hatáskört fejtegette behatóan, sok figyelemreméltó érvet hozván fel a megtámadott § ellen, azután rátért a házi ügyek szellőztetésére. Gyönyörű volt a fejtegetése. De a szabadelvű ellenzék álláspontjáról mégiscsak annyit tudunk, mint tegnap. Lázas tetszészaj tört ki sűrűn, s mikor bevégezte, percekig hangzott a taps- és éljen-vihar.
Az elnöklő Bánffy Béla e tomboló zajban berekesztette a vitát, de gyenge hangját senki sem hallotta.
A Ház el akart oszlani, mert már két óra volt, de a miniszterelnök még fölállott, szólni kívánt. Az ellenzék mámorosan a beszédektől (vagy pedig mert már éhes volt) nem akarta Tiszát meghallgatni. Alig juthatott szóhoz. De amint egyszer kezébe vette a gyeplőt, csakhamar lecsendesítette a zajongást és egy fényesen sikerült replikával verte vissza az ellenzék támadásait. Már három óra volt, s a Ház még együtt volt. Sőt még a Tisza beszéde után sem oszolhatott el, mert nem hallották volt a Bánffy előbbi kijelentését, hogy a vita be van rekesztve, s élénken követelték, hogy a vita csak pénteken rekesztessék be.
Bánffy amellett erősködött, hogy ő berekesztette a vitát, ő az elnöki szavát vissza nem veheti, ha nem hallották, arról ő nem tehet. Az ellenzék pedig arra gondolván, hogy holnap ünnep, idő van beszédeket betanulni s holnaputánra új szónokokat fog a síkra állíthatni, még követelőbben kívánta nyitva tartani a vitát.
Hosszan tartott a huzavona. Az elnök homlokáról kínos izzadtság csurgott. Madarász elemében volt. A lármásabb képviselők lázadozva ugráltak ki a mediumra, míg végre az elnök meggondolta magát: isten neki, az okosabb enged, hadd folyjon a vita pénteken is. Hanem jól gondolják meg a t. szónok urak, hogy az szerencsétlen nap.
