I. Hivatalos rész
I. Hivatalos rész
[okt. 14.]
Vagy három hét előtt azt írtam Enyedi Lukácsról: még csak az hiányzik neki, hogy Kossuth levelet írjon hozzá. Most már az sem hiányzik. Most már kész ember. Október 5-éről ismét egy kéziratot intéz az öregúr a »palatinusá«-hoz, Helfyhez, ahol megkarcolja a legközelebbi viták szereplőit.
Dicséri a Horváth Gyula… akarom mondani a Horvát Boldizsár magas horizonját a külügyi politikáról.
Megszurkálja a kormányt, ekképpen szólván:
»Milyen könnyen átcsúszott a “bécsi rendeletek postája” vulgó magyar miniszterium, a vámközösség rnegújításának nagy kérdésén. Még azon is! Pedig az már csakugyan kenyér kérdése.«
Enyediről így ír:
»Derék egy ember az, valóságos kincs az országnak, éppen korunkban, melyben a közgazdászati és társadalmi kérdések foglalják el a domináns pozíciót.
Tanultam beszédéből, igazán tanultam, Je lui fais mea compliments.«
Minthogy Helfy sem akarja a hozzá intézett »kézirat«-ot a Ház elé terjeszteni – hát legalább itt legyen az meg.
Nem kétlem azonban, hogy az Enyedi szívében is benne van.
