A T. HÁZBÓL [jan. 16.]
A T. HÁZBÓL [jan. 16.]
Ki van adva a röpke jelszó, hogy »koplalunk«. E körül forog a politikusok és nemzetgazdák esze. A nagy koplalók közé, kik most olyan sűrű versenyre kelnek egymással, beáll Magyarország is.
Ezt zakatolja az államgépezet ezer meg ezer kenetlen kereke, ez pöfög az egykori húsosfazekakból, ahol most lúgot főznek… Ez a melódia csendül ki a szőnyegen levő témából: »koplalunk, koplalunk«.
Nono, nem kell megijedni: Prileszky Tádé nem fog azért lesoványodni, se Wahrmann Mór; Szerb György embonpointje is hihetőleg megmarad. Nem lesz az olyan istentelen dolog.
Tegnap beszélte valaki egy társaságban, hogy a hírhedt Boulanger, a francia hadügyminiszter is takarékoskodni kezd, mégpedig a hadseregnél. (Azt tessék indítványozni nálunk valakinek.)
Ugyanis Boulanger most nemrég elrendelte, hogy a tábori macskák (mert ott ilyen hivatal is van a tábori egerek kiirtása céljából, akik sok kárt tesznek ruhában, munícióban) ezentúl két sou helyett csak egy sout kapjanak naponkint.
Hát itt is olyanforma koplalás lesz. Bizonyosan a néptanítókon fog kezdődni. És ez sokkal praktikusabb, igazságosabb a Boulanger macskáinál. Mert a néptanítók már akkor is koplaltak, mikor még mindenki tejben-vajban úszott, mennyivel illőbb most koplalniok, mikor már elfogyott a vaj és tej.
És noha tudjuk, hogy nem kell valami nagyon szigorúan venni, mégis szívfacsaró dolog ezt éppen Hegedüs Sándortól hallani: »Koplalni fogunk.« (El is volt érzékenyedve az egész karzat.)
Hanem a földszinten az ellenzék gyakran szakítá félbe közbeszólásokkal a jeles szónokot, kinek alakja annyira hangulatkeltő volt e szomorú témához. Különben mindent megtett, amit lehetett. Olyan ártatlan közömbös arcot vágott, midőn a deficit megszüntetéséről beszélt, mintha csak a szerbtövis kiirtásáról volna szó.
Az ellenzékről két szónok jajgatott. Helfy a szélsőbal nevében nyújtott be határozati javaslatot, hogy a Ház ne fogadja el a költségvetést általánosságban sem. Horánszky még tovább ment, az ő határozati javaslata azonfelül a kormány pénzügyi politikájának helytelenítését is kívánja.
Mind a két ellenzéki szónok főképp Szapáry ellen fordult. A »gróf«-okra rossz idő jár. Helfy egy kicsit rekedt volt és túlságos sötét színeket használt a helyzet lefestésére. Meglehet, hogy ez összefügg a rekedtséggel. Mert egy náthás ember mindent komorabbnak lát.
Horánszky nem volt náthás, csak hosszadalmas; valahol megkapta az Orbán Balázs ismeretes számait a státus financiáinak állásáról (melyeket ő a kerületbeli falvakban szokott elmondani, számos variációkkal nyarankint, téli időben pedig szétszedegeti és a lutriba rakja). E számok ugráltak, csattogtak és bugyborákoltak egy óra hosszat a beszédében.
Délután fél kettőre a miniszterelnök vette át a szót, s ügyes polemikus beszédben vagdalta Horánszkyt.
Ez a mai ülés históriája dióhéjban. Színtelen szürke volt. A karzat néptelenül tátongott. A képviselői padok is csak felerészben teltek meg. Szapáry nem volt nagyon bús, az ellenzék se volt nagyon ideges, a mamelukok sem voltak nagyon kevélyek.
Képviselői kevélység! Rossz világ kezd most arra járni. A ruhatárban három egy megyebeli képviselő szedte magára, nagy sietséggel a felsőkabátokat déltájban:
– Micsoda, hát nem várjátok meg a Tisza beszédét?
– Lehetetlen – mondá az egyik.
– Hát hova mentek?
– Sietünk ki a vasúthoz – szólt a másik.
– Egy választó érkezik – magyarázta ki a harmadik.
Boldog isten, milyen világ ez! Valaha, mikor egy képviselő érkezett, ezer választó ment elibe, most pedig, mikor egy választó érkezik, három képviselőből álló deputáció fogad a peronon.
És az ellenzék mégis szeretné elhitetni, hogy a nép el van hanyagolva.
