AZ ÚJ ÁLLAMTITKÁR HIBÁJA
AZ ÚJ ÁLLAMTITKÁR HIBÁJA
A »Ház« folyosói gyakran tarkák. A Ház tagjain kívül is sok nevezetesség, sok érdekes vendég fordul meg ott. Néha arra cammog Gyulai Pál, ki ott gyűjti össze a kéziratokat a Budapesti Szemlébe. Máskor a Haynald papi ruhája suhog végig. Nagy paktumok, konfliktusok idején Andrássy Gyula is megfordul a folyosón, s rendesen otthagy egy bonmot-t és magával visz egy fait accomplit. Van aztán olyan időszak, amikor a főispánok szállingóznak a folyosóra s türelmetlenül várják a »generális«-t, aki vagy bent a tanácsteremben, vagy a miniszteri szobában van elfoglalva. A miniszteri szoba ajtaja előtt egy teremőr áll ilyenkor, s az ajtó üvegtábláján van egy apró lyuk, azon keresztül leskelődik a teremőr, hogy mit csinál a miniszter, be lehet-e hozzá valakit bocsátani.
Csendes hétköznapokon azonban csak a megszokott alakok mozognak a folyosón. Az egész élet a miniszterelnök körül hullámzik odakünn is. A többi miniszterek ritkán jönnek ki melegedni a párthoz. Olyan kályha is az, hogy nem mindenkinek tart meleget.
A kormányelnök, kijövet a tanácsteremből, már az ajtóban veszi ki szivartárcájából a cigaretlijét és siet a legelső szivarozó emberhez tüzet kérni. De míg az égő szivarú emberhez ér is, útközben az ország dolgát intézi; meglátja Csávolszkyt: »Honnan vette, szerkesztő úr, azt a hírt, hogy Budapestet erősítik, mondhatom, egészen alaptalan.«
Miután röviden megdementírozza a nagy ijedelmet keltő hírt, végre rágyújt, de mindjárt az első szippantásnál szemébe ötlik Bornemisza Ádám: »Hát te mibe sántikálsz – ijeszt rá kedélyesen –, mert az nem ok nélkül való, hogy Lázár Ádám megdicsért.«
A sziporkázó cigaretlivel biceg a folyosón, szemeivel keresve Csernátonyt. Találkozik Csáky Lászlóval, valamit mond néki, éppen arra megy a folyosó legkedveltebb lakója Vizsolyi, ennek is mond valamit.
És amint átsétál, hat-hét emberrel beszélt útközben akik mind akcióba látszanak lépni, miután a miniszterelnökkel szólottak. Mintha amerre végigmegy, mindenütt megakadt ügyeket és csomókat gurított volna egy-egy szavával odább.
Mindenre ráér, mindent észrevesz. Egy-egy megéhezett öreg mameluk óvatosan oson a ruhatár felé, hogy hazaszökjön. Tisza azt is észre veszi: »Hát csak nem akarsz még elmenni, Pali?« – mondja az ő egyszerű száraz nyájasságával (föltéve persze, hogy Palinak hívják a mamelukot).
A mameluk erre a nyájasságra szót fogad, s azzal az eltökéléssel ül le egy-egy folyosói karszékbe, hogyha kell, húsvétig se mozdul ki onnan. Hogyne tenné meg, »ha a generális nem ereszti«.
Itt is, ott is feltűnik cilinderjével a fején, kezet szorít Helfyvel, csipkelődik gondmentes perceiben még Szalay Imrével is, a gavalléroktól kérdezi a tegnapi operabál sikerét, Wahrmanntól a börze mai állását: informál és informáltatja magát. Véleményt mond ide-oda fordulva a tanácskozás menetéről, megjegyzéseket tesz őszinte, néha érdes modorban az egyes beszédekre: minden percben offé van, hogy ki beszél odabent és miről beszél. Végre addig keresi Csernátonyt, hogy egyszer csak megtalálja, annyival is inkább, mert Csernátony is keresi. A két cilinderes fej feltűnik egymás mellett bizalmas közelben, s olyankor nem zavarja őket többé senki. Leülnek valamelyik padra és elbeszélgetnek halkan, csendesen.
Az arra menők sietve osonnak el mellettök, hogy ne háborítsák őket s ne halljanak meg semmi államtitkot, ami aztán a lelküket nyomná.
Pedig meglehet, hogy nem is beszélnek államtitkokról – hanem csak a Komlóssy mai beszédjét magasztalják egymás közt.
…De nini, most veszem észre, annyira belebonyolódtam a folyosó leírásába, hogy tulajdonképpen nem is annyira az új pénzügyminiszteri államtitkárt rajzoltam le, mint inkább az új pénzügy minisztert. Pedig az már nem egészen ismeretlen ember.
Ámbár iszen Wekerle sem az. Mert akinek olyan a jó híre, hogy még a miniszteri bürók vastag falain is keresztülszivárog a napvilágra, az már megérdemli, hogy bevegyem a karcolatokba.
Az új államtitkár annyira új, hogy még nem is államtitkár, mert még ahhoz két faktor szükséges; a király őfelsége, akinek már fel van terjesztve és Salamon Ferenc, aki kinyomassa a »Budapesti Közlöny«-ben.
Tehát az új államtitkár ma megjelent a folyosón. Amit nyomban megszagoltak a Ház pénzügyi kapacitásai: Helfy, Enyedi, Prileszky és Beöthy Algernon. Siettek hozzá, hogy üdvözöljék és kritizálják.
Fiatalember, magas, tagbaszakadt erőteljes termettel, még fogalmazónak is beillenék. Pirospozsgás arca friss, üde, emlékeztet I. Napóleonra, fekete szemei a fiatalság élénkségével égnek. Szép újdonatúj pepita nadrág van rajta, ami rögtön felkölté Szalay Imre irigységét. Tehát az új államtitkár első föllépése nem volt szerencsés.
Különben minden tekintetben rokonszenves jelenség. Az ő kineveztetése méltó folytatása annak az iránynak, mely a Baross kinevezésével inauguráltatott: hogy most már a »munka emberei« jönnek, ahogy a vezércikkírók szokták mondani.
A számok nem törték meg, mint Hegedüs Sándort, hajlékony, eleven, inkább hinné az ember cotillon-táncosnak mint a legszárazabb tárca államtitkárának.
De hát a külső csal: milyen üdének látszik, s mégis azt panaszolja, hogy nagyon el van fáradva.
De már ezért rögtön megélceli Beöthy Algernon színlelt naivitással kérdezve:
– Hát olyan fárasztó az a deficitcsinálás?
Amire odaszól Tisza Lajos gróf:
– Eleinte nem nagy munka, később aztán nem nagy mulatság.
Még nagyobb hibát vesz észre az új államtitkáron Helfy Ignác:
– Jézus Mária, nincs bajusza!
Az ám! Meglepetve pillantanak oda. Az új államtitkárnak nincs bajusza.
Szép barna barkója nőtt két oldalt, de az ajkak fölött nincsen semmi. Még csak pehely sem.
No, ez különös eset. Erre nem mutathatnak precedenst. Magyar államtitkári széken még nem ült eddig bajusztalan ember.
Meg is indulna most már a zúgolódás moraja az egész folyosói vonalon, szítanák a mérges tüzet, hogy Tisza nem tiszteli a nemzeti tradíciókat, ha szerencsére ott nem teremne Visi Imre, és az aggódó Helfyt meg nem nyugtatná:
– De Náci bácsi! Hiszen finánc!
Erre aztán megnyugszik Helfy. Persze, persze. A fináncnak nem kell okvetlenül a bajusz, mert csak finánc.
S ezzel elnémult az az egyetlen hang is és az egyetlen kifogás is, mely az új államtitkár kinevezése ellen felmerült a parlamenti körökben.
