A TABI BESZÁMOLÓ
A TABI BESZÁMOLÓ
Egy nyár sem biztos. Pulszky Károly megkezdte (s azon tapasztalatnál fogva, hogy egy szónok százat csinál), ijedten konstatáljuk, hogy az első beszámoló beszéd elcsattant Tabon.
Hiába csinálta meg Tisza az ötéves ciklust azon gyakorlati szempontból, hogy egy, legalább két évig pihenjen meg a szegény nép, Pulszky Károly máris beszámolót tartott múlt vasárnap. Erre még a legnagyobb beszélők is, mint Gaál Jenő és Polónyi csóválják a fejüket: »Kutya teringette, megelőzött!«
A kis Pulszky sokféléről beszélt, és sok okosat mondott. Beszélt a Széchenyi mandátumáról (mint helyi tárgyról), természetesen mindent »rendben talált«; csak az ellenzék a hibás, aki nem látja be, hogy minden úgy van jól, ahogy van.
Felhozta a francia kiállítást, s most a szituáció úgy hozta magával, hogy ő is elejtse a derék franciákat. Egészen más volt harmadéve, mikor még ő vezetgette őket végig az országon, s minden embert agyonhurrogatott, aki nem akart a franciákért lelkesülni.
Ej, ej, pedig francia rendjele is van Pulszky Károlynak. És pedig nem olyan, amit Caffareltől vett volna.
A francia kiállítástól való elmaradásunk okának sok plauzibilist hozott fel, de az igazat talán mégsem mondta meg.
Az igazat eddigelé Széchenyi Pál mondta, hogy »lojalitásból maradunk itthon«.
S éppen ez a becsülésre méltó Tiszában, hogy még arra is volt benne bátoság: összeveszni Franciaországgal, de arra nem vitte a lelke, hogy a forradalom ünneplését hozza fel okul.
– Mindent inkább – mondá –, csak azt nem.
Beszélt a saját afférjáról, mely ez ülésszakban volt napirenden, s melyben végre is megkapta a teljes szatiszfakciót.
Sőt a Pulszkyak, hogy úgy mondjam, burleszk őszinteségével még az uzsorásainak is szentelt nehány kikezdést.
– Mi tagadás benne – szólt –, biz én anyagi zavarokba jutottam (ilyesmit nem árt már kimondani a választások után), de nem olyanokba, hogy mint egy lap írta, azok miatt le kellene a mandátumról mondanom. Ha Magyarországon mindazok, akik kisebb-nagyobb időre pénzzavarokba jutnak, visszalépnének a közügyektől, furcsán nézne ki kulturális életünk.
A választóknak tetszett a beszéd. Lelkesedetten éljenezték fiatal képviselőjüket.
Hogyne, egy embert, akit az uzsorások lefőztek.
Mire való volna a somogyi szív, ha nem hajlanék feléje?
Polónyi népszerűvé tette Pulszky Károlyt.
Polónyi népszerűvé fogja tenni még Széchenyi Pált is.
Polónyi nagyon veszedelmes ember.
