BETÖRÉS JÓKAINÁL
BETÖRÉS JÓKAINÁL
A fülemile szent, mert annak a fészkét még a legvásottabb kölykek sem rabolják ki.
Hanem a mi betörőink előtt nincs irgalom, s Jókainál tettek ma virradóra látogatást a svábhegyi villájába.
Persze, vicem pro vica. A világhírű költő éppen most kezdett meg egy regényt, melyben a rablók kiirtását rajzolja a szegedi Ráday-időszakból, egy alakká forrasztva két embert: Ráday Gedeont és Lautsikot, a híres »léleklátó«-t.
A rablók nyilván demonstrálni akartak az író lakában, hogy még nincsenek kiirtva. A kőnyomatú értesülése szerint ágyneműt vittek el s jelentéktelen tárgyakat. (Nem féltek az akasztófáravalók, hogy a regényíró őket is kiszimatoltatja Lándorival?)
Szegény Jókai, milyen pechje van! Mennyivel jobban ütött volna ki a dolog, ha egypár héttel előbb törtek volna be a lakására, s ha véletlenül a »Bolondok grófjá«-nak a szüzséjét lopják el tőle.
Jókai is jól járt volna, ők is jól jártak volna.
Jókainak kevesebbje lenne egy rossz darabbal, a tolvajok pedig könnyűszerrel kirabolták volna a népszínház kasszáját.
