II. A védelem
II. A védelem
– Halljuk! Halljuk! – kiálták az urak.
– Mindenekelőtt arra kell kérnem Árkay urat, hogy távozzék. Az ő jelenlétében nem beszélhetek.
– Teringette! Kezd bonyolódni a dolog – szólt mosolyogva a törvényszéki elnök. – Eredj hát be, Pista, a szobába.
– Én? – riad fel a háziúr csodálkozva. – Éppen nekem nem volna szabad hallanom? Egy tapodtat sem megyek.
– Kérlek a védelem érdekében – vág közbe az elnök. Ámbár nem látom be, miért ne beszélhetne Mucker úr kedves házigazdánk előtt.
– Tudom én, mi a gyöngédség – szabódott a pék.
Árkay végre is kénytelen volt távozni roppant izgatottságban, hogy mit akarhat Mucker mondani. Különben is beteges ember volt, s hajlandó a képzelődésekre.
Ezalatt a főkapitány az uzsonnás asztalon álló kosárkából fejcsóválva vett ki egy kiflit, s gúnyos arcfintorokkal latolgatta a tenyerén.
– Mondhatom, könnyű, mint a pehely. Ön valóságos póni-kifliket süt, Mucker!
– Ah, tudják meg, uraim – kezdé most a pék nagy prozopopeával – , hogy ezek a kiflik voltaképpen nem kiflik.
– Hanem?
– Hanem medicina. Igenis, medicina – ismétlé Mucker úr. – Ne is tessék kérem nevetni, mert így van.
– Meg van Ön bolondulva?
– Mindjárt kimagyarázom magamat. Egy nap, van annak már vagy másfél esztendeje, azon panaszkodott előttem Árkayné őnagysága, hogy a férje hipochondrikus és rettenetesen szívére veszi, hogy egy idő óta a reggeli kávéjánál alig bírja a kiflijét megenni. Gyakran a fele is megmarad, s emiatt kedvetlen és emészti magát. »Közeledik a végem, elpusztulok«, s tényleg fogy, sorvad.
– »Ezen még lehetne segíteni« – mondtam a nagyságos asszonynak.
– »Hogyan?«
– »Kisebb kifliket sütök a nagyságtok asztalára.«
– »Ugyan próbálja meg.«·
– Ettől a naptól kezdve külön sütöm nagyságáéknak az apró kifliket. Árkay úr azóta két kiflit eszik meg a reggelihez, megjött az életkedve s vígan mondogatja reggelenkint a nejének: »Asszony, épülök, gyógyulok, nincs már nekem semmi bajom. «
– Valóban így van – szólt közbe a háziasszony –, teljesen Mucker úrnak köszönhetjük férjem javulását. Az orvosok nem bírtak semmit tenni, Mucker úr meggyógyította.
Így végződött ez az egyetlen rossz élc is, mely az újabb időben szülemlett a pékek ellen, a pék diadalával, akit azóta dr. Muckernek neveznek abban a vidéki városkában.
