Bevezetés
Bevezetés
Semmi sem nehezebb, mint a Házban arra a reputációra szert tenni, hogy valaki okos ember. Azaz van valami nehezebb is: ezt a renomét elveszteni.
Ha valakiről elhíresztelik, hogy okos, hát az aztán okos marad örökké. Se víz, se tűz, se rossz beszédek, se bolond cselekedetek soha róla azt le nem mossák.
De ha valakinek az a híre jár, hogy semmit sem tud, végigeheti magát az egész bibliotékán, mégis »naturalista« marad.
A »nagy öregember« (Gladstone) fölemlegette nehányszor, ha frenetikus tetszészaj zúgott fel egy-egy hatásos mondata után:
– Hiszen mondtam én ezt ezelőtt húsz évvel, de az akkori képviselő urak elaludtak rajta.
Gladstone-t kiásták; az ő közepes mondatai följavultak idővel arany szavakká – de a magyarok nehézkesebbek az angoloknál.
Grünwald Béla például írt egy cikket, gondolom a katonai oskoláskönyvekről. Jön rá szemben egy ismerőse:
– Gratulálok. Olvastam a cikkedet. Osztom a nézetedet. Én is az állami kinevezés mellett vagyok.
Máskor egy esztétikai tanulmányt közölt a »Budapesti Szemlé«-ben a »humor«-ról. Jön rá szembe egy ismerőse:
– Olvastam a cikkedet. Oh de jó! Alaposan meggyőztél. Itt csak a centralizáció segíthet.
Persze, úgy az egyik, mint a másik dolgozatban egyetlen szó sem volt ezekről, s Grünwald maga panaszkodott azután:
– Ha az oroszlánokról vagy a denevérekről írnék egy természettudományi rajzot, arra is azt mondanák, hogy szépen ki van benne fejtve az »államosítási« teóriám.
És ezért nagy feladat ebben a lusta észjárású országban a »szüzek«-ről írni.
Mert azt a nyomdafestéket, amit a szüzek jellemzésére fordít a sajtó, nehéz azután lemosni róluk.
