I. Bizonyos előzmények
I. Bizonyos előzmények
[jún. 16.]
A mai ülés előrevetette körrajzait a reggeli lapokban, melyek a szabadelvű párt tegnap esti értekezletét szellőztették.
Vizsolyi, a pártelnök, boldogan járt-kelt az afrikai forróságban, s bizonyos kevélységgel tekintett végig az összegyűlt képviselők sokaságán.
– Ez aztán a párt – mondá csillogó szemekkel. – Június tizennegyedikén ennyi ember! Valami ez!
Később azonban, ahogy kibontakozott a homályból Eitner Sándor, a nagy forradalmár alakja, a párt tisztes elnökének nagyon elborult az arca e viselkedés fölött. Neki magának jobban fájt, mint Széchenyinek.
Hanem abban a képviselőben, akinek előbb dicsekedett, volt annyi malícia, hogy odament hozzá kötekedni:
– Igazad volt, kegyelmes uram, annyi embert gyűjtöttél most itt össze, hogy éppen eggyel több, mint kellene.
Eitner azonban nagy külső sikert aratott. Mert a lapokba kiszivárgott klub-hírek, melyek rendszerint vagy kevesebbet mondanak a konferenciákról, mint amennyi ott történt, vagy többet, nagy hallgató közönséget csaltak a Házba.
Pláne kilátásba volt helyezve a Széchenyi elleni hajsza mellett még a Tisza válasza is a kiállítási ügyben.
Kíváncsi szép asszonyok foglalták el körös-körül a karzatokat, a diplomatáknak szánt helyen az egykori aranyszakállú Tóth Vilmos mellett egy csomó osztrák delegátus és közös miniszteri tisztviselő foglalt helyet. Nehány szeszgyáros ült egy csoportban balról mellettük egy mesteremberféle alak bólingatott nagyokat a szélbaloknak. Talán ez volt az az asztalos, aki a magyar zászlót annyi hosszú ideig tartotta Párizsban. Szegény ember, tudom belehólyagosodott a keze!
Az ülés lassan, nehézkesen indult meg az izzó forróságban, a szesz-kontingentálási törvényjavaslattal. Egy-két csökönyös szakember vett csak részt a vitában, s ezek is folyton törülgették izzadó homlokukat.
Künn a folyosón sem beszélt senki a javaslatról, mindenki a Tisza és a Széchenyi válaszára várt. Csak két ellenzéki államférfi disputált egymással a miniszteri szoba környékén még e szakmakörről.
– Mondom, hogy kártékony ital a szesz. …Megbomlasztja az idegeket, megrohasztja a testet…
– Ugyan, hogy beszélhetsz olyat – mondá a másik –, inkább fenntartja. Hiszen ha valakit spirituszba tesznek, még a holta után is ép maradhat.
Hogy miképp dőlt el a vita, nem tudhatni, mert éppen az öreg Pulszky döcögött be a folyosóra.
– Ki beszél? – kérdé messziről.
– Szentkirályi Albert!
– Mikor jut Tiszára a sor?
– Körülbelül egy óra táján.
– Akkor hát még ráérünk. Üljetek ide körül. Elbeszélek addig egy történetet.
