I. A szélsőbal nagykövete
I. A szélsőbal nagykövete
A képviselőház karzatának látogatói méltán csodálkoznak azon, hogy kerül a szemérmes öregurak, magyar nadrágok és sarkantyús csizmák padsoraiba Pázmándy Dénes, ez a minden ízében párizsi világfi? Pázmándy élénk, mint a gall kakas, a szélsőbal nehézkes, mint a túzok. Pázmándy világpolgár, a szélsőbal vármegyei kurta nemes. Pázmándy extravagáns, a szélsőbal skrupulózus.
Mit keres hát ő a szélsőbalon, s mi hasznát veszi neki a párt?
Meg is interpellálták egyszer Helfy Ignácot, a szélsőbal külügyérét:
– Mire jó nektek Pázmándy Dénes?
– A Dini? Az a mi külön párizsi nagykövetünk.
No, de ha volt kétség az iránt, mi szerepe van Pázmándynak a szélsőbalon, bezzeg jól esett, hogy kéznél volt a múlt napokban. Most volt megbecsülhetlen Pázmándy: Sadi Carnot, Napóleon Viktor, Floquet, Boulanger és Michel Lujza barátja! Mindjárt könnyebben ment a világpolitika.
Annyira könnyen, hogy alig csattant el Tisza válasza, másfél napra rá már megszületett a szélsőbal ismert manifesztuma a franciákhoz, mely bölcsesség dolgában eddig még nem ismert határokat ért el, s hivatva volt egy csapással kireperálni Tisza hibáját.
Mikor a nagy mű készen volt, Irányi Dániel odahaza becsöngette szolgáját:
– János! Három napig nem olvasok újságot. Harmadnapra hozza be a »Temps«-t és a »République Franaise«-t. Gyönyörködni akarok a diadalunkon.
Ámde napok múltak, napok jöttek, de a francia lapok egyetlenegy szóval sem említették Irányiék manifesztumát. A szélsőbalon nagy lőn az izgatottság.
– Mi történt? Hova lett a mi manifesztumunk? Megint csak Tiszával vannak tele a párizsi lapok, rólunk egy szó sincs!
– Ma sincs? Vérlázító! Micsoda hírlapírók ezek a franciák?
– Ez már mégis sok! Megint üresek a lapok. De hol is marad Pázmándy? Hogy éppen most nincs kéznél az a Pázmándy!
Pázmándy persze nem lehetett kéznél, mert ő ezalatt Bécsben járta be a párizsi lapok levelezőit, arra kapacitálva őket, hogy pártja manifesztumát az ég szerelmére valahogy el ne küldjék Párizsba, azután villámvasutazott egyenesen Párizsba, s ott is rábírta a szerkesztőségeket, hogy abból a manifesztumból egy sort se közöljenek
S miután a szélsőbal nagykövete hivatalos kötelességeinek ily módon eleget tett, jött ismét haza – ahol még most is azon évődik a párt, mért nem írtak a párizsi lapok egy kukkot az ő nyilatkozatáról?
