I. A Madarászék nyara
I. A Madarászék nyara
Egyszer már az is megtörtént, hogy a tokaji hegyen kétszer volt egy évben szüret. 1801-ben ugyanis olyan korán beállott a tél, hogy már októberben öles hó lepte be a szőlőtőkét úgy, hogy meg kellett várni a tavaszt, hogy leszüretelhessék a termést.
Nem is volt valami nagy dolog, hogy az 1801-iki termést 1802-ben adta oda a tokaji hegy, sokkal nagyobb csoda lett volna, ha 1801-ben szüretelhették volna le az 1802-iki termést.
És ekkor ez a nevezetes csoda sokkal inkább hasonlított volna akkor a küszöbön levő eseményhez, hogy a delegációkat megint összehítták, holott azoknak egy ülésszakban csak egyszer lehet összeülni, mint ahogy csak egyszer szül az anya egy évben és egyszer hoz gyümölcsöt a körtefa.
Mindegy: a körtefa is megtenné ugyanazt, amit a delegáció, ha egy rendelettel őszkor kimondaná az anyatermészet: »Kedvelt híveim, fák és növények! Ezennel bezárom a nyarat és megnyitom az új nyarat.«
Hát a delegáció összeülhet; abban semmi sincs. Az ülésszakot bezárják május végén, s ugyanazon az ülésen királyi leirat megnyitja az új ülésszakot, mely megválasztja a delegációt. Az új delegáció aztán dologhoz láthat.
Hanem itt áll be aztán egy érdekes kérdés, melyről most sokat diskurálnak parlamenti körökben – de persze csak a feketekávé mellett.
Az a kérdés áll be ugyanis, hogy mi lesz akkor az országgyűléssel?
Az országgyűlés nyáron át nyitva marad-e?
– Nyitva nem maradhat – mondják némely körök (talán a katonai körök) –, mert az országgyűlés együttléte bizonyos bekövetkezhető események idején kényelmetlen lehetne.
– Hát hiszen úgyis el szokta magát napolni a delegációk idejére – ellenvetik mások.
– Igen, de ha az országgyűlés csak maga napolja el önmagát, húsz képviselő kívánságára bármikor kénytelen ülést hívni össze az elnök. S hogy efféle meglepetés ne történhessék, azért szokták a Házat az egyik ülésszaktól a másikig királyi leirattal elnapolni.
– Hát akkor az idén legokosabb lesz megnyitni az új ülésszakot, megalakulni, megválasztani a delegátusokat, összehívni egy királyi leirattal a delegációt s ugyancsak a királyi leiratban elnapolni a Ház üléseit szeptember végéig.
– Éppen itt a zátony. Mert a királyi elnapolás megdermesztő. A parlament tökéletesen megszűnik a kijelölt ideig, életre addig nem kelthető. S ha parlament nincs, delegációja sem lehet. A parlament nem kígyó, hogy mikor agyonölik, még mindig mozogjon a farka.
Ekörül folyik a diskurzus képviselői körökben. Sőt úgy látszik, a kormány is keresi a modus vivendit ebben a kérdésben.
Mert a delegációra szükség van, a parlamentre pedig nincsen szükség. De minthogy az egyik a másik nélkül nem lehet, aligha nem az lesz a dologból, hogy a parlament maga magát fogja elnapolni, s ez akkor a Madarászék nyara lesz.
Mert Madarász uraimék tudom, megteszik a legnagyobb kánikulában, mikor minden miniszter fürdőn hűsöl, minden mameluk otthon csépeltet, hogy huszadmagukkal összekurjantják valami hebehurgya ügyben a dietát, s megüzenik a háborút vagy a muszkának, vagy a németnek.
