II. Katona az alkotmányban
II. Katona az alkotmányban
Akik nem értenek a közös ügyes törvényhez, amelyről már Bluntschli is, akit nálunk Schvarcz Gyula tett híressé, azt mondta, mikor megalkotása idején a véleményét kérdezték: »Na, ez olyan bolond, hogy sikerülhet« mondom, azoknak is, akik nem értenek a közös ügyekhez, van most egy témájuk.
Egy fiatal képviselő egyszersmind tartalékos hadnagy a közös hadseregben. Nehány nap előtt behívták Budapesten fekvő ezredéhez, nem tudom, hány heti gyakorlatra, s az ezredes így szólt hozzá:
– Eszembe jut, hadnagy úr, úgy rémlik olvastam valahol, hogy ön képviselő is.
– Igen, ezredes úr.
– Nincs semmi kifogásom ellene – szólt az ezredes kegyteljesen –, de figyelmeztetem, hogy az ülésekre el ne menjen a fegyvergyakorlat ideje alatt. Politikával nem szabad foglalkoznia!
A fiatal hadnagy nem jött azóta az ülésekre, de az eset élénk megbeszélés tárgyát képezi a Ház tagjai közt.
Szerencsére a hadnagy úr nem ellenzéki ember (de meg Olay Szilárd sincs már meg), s így nyilván nem lesznek belőle interpellációk a Házban, ámbár sok szó férne ahhoz, hogy azt a sarkalatos jogot, melyet alkotmányunk különösen véd, hogy a törvényhozók ne legyenek a szavazás alól mesterségesen elvonhatók, íme a katonatiszt urak egyszerű Dienstreglementtel tönkreteszik.
A közjog a legfőbb jog az államban, mellyel azonban mindig más jognak meg kell gyengülnie s csak annak a határain belül mozoghat. Rendezze be magát úgy a katonai státus, hogy vele ne jöjjön ellentétbe. Hanem hát a mi armádiánk csökönyös. És rendszerint nem a közjog az, amely előtt meg szokott hátrálni.
Csak egy kis fantázia kell hozzá, hogy az ember egy lélekemelő képet állíthasson össze a jövőből.
Mondjuk, hogy a Fenyvessy–Bolgár minisztérium idejében, csupa hadnagyokat választat meg a két katonaviselt miniszter.
Négyszáz rezervista hadnagy fog bent ülni a Házban.
Erre egy napon az akkori Péchy Tamás kitűz egy érdekes ülést.
Mire megharagszik előtte való nap a generalkommandó és azt mondja:
– Azért sem lesz holnap ülés. – S mind behívja a rezervistákat.
Péchy Tamás elszomorodik a dolog miatt, s egy folyamodványt intéz a generalkommandóhoz (ötven krajcáros bélyeggel), hogy kegyeskedjék egy ülést engedélyezni, mert ilyen meg olyan fontos tárgyak várnak elintézésre.
A generalkommandó azt az indorsátát írja rá a folyamodványra, hogy »Schmarn!«
S az akkori Péchy Tamás búsan fogja csóválni fejét: »Ej, ej gyengéllem egy kicsinkét ezt a mi alkotmányunkat.«
