ÚJ TELEPÜLŐK A FELVIDÉKEN
ÚJ TELEPÜLŐK A FELVIDÉKEN
Nyílt levél Légrády Károlyhoz, de voltaképpen egy humorisztikus újdonság
Kedves barátom!
Becses lapodban olvastam néhány nap előtt Daudet Alfonz francia írónak (aki ugyan nem gróf, de mégis elég szép tehetségű ember) egy előszavát, melyet legújabb könyve a »Port Tarascon« elé írt.
Megírja, hogy nyári utazásai közben milyen félelmek közt jutott el Tarasconba (melyet ő annyiszor kigúnyolt), s milyen nagy lőn csodálkozása, mikor elnéptelenedve találta az egész várost.
– Hová lettek innen a lakosok? – kérdi.
– Elmentek gyarmatosítani a csodálatraméltó Tartarinnal.
Daudet kiszimatolta a helyet, ahol vannak, de én nem hiszek neki.
Ez egyszer téved Daudet, mert ahogy éppen a Pesti Hírlap egy újdonságából látom, a nagy Tartarin ez idő szerint (ezer forintba mernék fogadni Daudet-val) Besztercebányán időzik, s a tarasconiaknak is legalább egy csoportja vele van.
Mert a Tartarin ötlete az, hogy mikor egy irodalmi társaság alakul Besztercebányán, s a »Kazinczy kör« nevet akarja fölvenni, ő közibük dobja hatalmas ötletét, mint egy égő üszköt: Vegyétek fel, atyafiak, a »Zichy Géza kör« nevet – s eszméjét diadalra viszi.
Miket gondol ki az a vén kópé! Képzeld el, barátom, a csendes Garam parti város lázas napjait, az izgatottságot, a forrongást, a kapacitáció ezer nemeit.
– Iljen a Zichy Géza!
– Iljen a Kazinczy!
– Az nem lehet, baratocskám, mert az mar meghalta.
– Ílűk tartsanak ílűkkel!
– A Zichy Géza még teheti értünk valamit, a Kazinczy nem teheti semmit. Az már »szmrty.«
– Skoda zseuzs zomrev pan Baldacsi! To by este lepsi bov.
Denique győzött a »Zichy Géza kör«. 29 tarasconi szavazott.
A »Pesti Hírlap« közölte az október 28-i alakulás történetét; Zichy Géza természetesen nem fogja elfogadni a koszorút, melyet Kazinczy fölött vívott ki, hanem mosolyogni fog a derék tarasconiakon vagy bosszankodni. Mert az csakugyan ízetlenség, hogy a magyar közélet olyan nemes alakját, mint Zichy Géza, nevetségessé tegyék az effélékkel.
De a tarasconiak nem azért tarasconiak, hogy megijednének valamitől; mindig nekik áll feljebb. A Pesti Hírlap mai számában nyilatkozik a »Választmány« (de ki nem ösmerne rá e sorokban a nagy Tartarin oroszlánkörmeire). Egyedül ő képes ilyen éles dialektikával törni össze az ellenfeleket. Azt mondja ugyanis ezen »választmány«, hogy ők nemcsak az irodalom pártolására alakultak, hanem zenélni és énekelni is akarnak. Azért kerestek »olyan férfiút Zichy Géza gróf új őméltóságában«, kiben ez egyesül; míg ellenben Kazinczyban (talán ide is dukált volna a cím »tekintetes Kazinczy Ferenc úrban« – legalább mindjárt szembetűnő lenne a különbség), nem találhatták ezt fel, »mert mint zenei kitűnőség a világ előtt ismeretlen«.
Igaz, kedves Tartarin úr. De miért legyenek annyira szőrszálhasogatók? Igazi tökély nincs. Nincs tehát tökéletes választás se. Mert tudtommal Zichy Géza gróf úr őméltósága se tud énekelni.
De nem szándékozom polemizálni. Inkább hozzád fordulok, barátom, hogy ez érdekes fölfedezésemet még egy hatalmas gyanúokkal támogassam.
Egy Besztercebányához közel eső városban, mint hallom, »Történelmi társulat van alakulóban«. Ebbe is bejátszik a Tartarin keze, mert a szimptomák ugyanazok.
A történelmi társulat ugyanis a »Savoyai Jenő« nevet akarta fölvenni.
De legújabban egyszerre megváltozott a közhangulat. Hangok emelkednek immár, hogy mit Savoyai Jenő – legyen inkább gróf Zichy Jenő...
Kétségtelen ebből, hogy Tarascon elköltözött lakosai itt telepedtek meg a Felvidéken. Értesítsd kérlek Daudet Alfonzt (te ösmered őt párizsi utazásodból), hogy Picard úr s mindennemű más forrásai által félrevezettetett: a tarasconiak itt vannak és magyar kultúrát építenek.
Különös ötlet a rossz bordában szőtt Tartarintól, hogy éppen olyan helyre hozta az embereit letelepedni, ahonnan a tótok kivándorolnak Amerikába.
A jel egyébként örvendetes lenne, mert a kivándorlók pótolva vannak némiképp – de a csere nem éppen kielégítő.
