A MAI ÜLÉS [nov. 14.]
A MAI ÜLÉS [nov. 14.]
A Bethlen András gróf tárcáját tárgyalták. A hajdani büdzsé összecsapásoknak se hírük, se hamvuk. Hány bajvívás volt máskor ebből az alkalomból! Lándzsa tört, sisak behorpadt. Egy-egy leventének a vágásai egész kis táborokat mozgósítottak. Ülések végén rendszerint lázasan lüktetett már a vér a Házban. Volt mulatság a karzatnak, anyag az írónak.
De ma – mi van ma? Az ellenzék versenyezik a mamelukokkal, hogy a miniszternek kellemes dolgokat mondjon. Valóságos ellenzéki virágkertészet van, ahonnan a koszorúkat tépik őexcellenciáik számára. Kaas Ivor tegnap »az ország leghasznosabb emberének« nevezte Baross Gábort. Oly bók, mely közel jár a valósághoz, de egy kormánypárti képviselő nem merné elmondani. Ma Vályi Árpád kedélyes bonhómiával kigúnyolni látszott az ellenzéki kis-kátét, hogy a halottakról vagy jót vagy semmit, a miniszterekről ellenben vagy rosszat vagy semmit.
A meglehetős lanyha ülés kiemelkedő pontja a gróf Bethlen András beszéde.
A miniszter szép rokonszenves alak, a fiatalság üdeségével, középütt elválasztott fekete haja simán szinte odatapadni látszik piros, egészséges ovál arcához; világoskék szemeivel gyakran hunyorgat éppúgy, mint Tisza; hangja nem erős, előadása nem folyékony; de azért egész egyénisége, úgy előadási modora, mint hangja (dacára az erdélyies akcentusnak) kellemes benyomást tesz a hallgatókra. Mai beszédje »szűzbeszéd« volt. (Boldog, ki szűzbeszédét miniszteri székben mondhatja el.)
Érzelmes politikus, világos látkör áll előtte, s azt az utolsó részletig betekinti. Sorba ment az aktuális földmívelési kérdéseken, megjelölve az irányokat és a terveket a Ház sűrűn felhangzó helyeslése közt. Az ellentábor se bírta visszatartani több helyen hangos megelégedését.
Sőt az utána következő Károlyi Sándor gróf beszéde sem volt a valóságban egyéb, mint elösmerése annak, hogy Bethlen András a legjobb úton halad. A nemes gróf (ki a földművelési miniszterek álmaiban mint kisértet szokott megjelenni) ezúttal csak néhány ártalmatlan észrevételt tett, amelyekben epét nagyítóüveggel se lehetett volna fölfedezni.
*
A büdzse vita oly gyorsan megy, hogy a kormány szinte meg van ijedve a nagy szerencséjétől. Hol győz ő annyi reformot kigondolni a télen, amennyit a Ház meg győz szavazni?
Az ellenzéki elmékbe beleesett a perenospora viticola; a mamelukok pedig régen elszoktak a kritikától. De a beállott költségvetési apátiát némelyek arra szeretik magyarázni, hogy a képviselők közigazgatási feljajdulásra készültek – s ezért hagyják szaladni a büdzsé tételeket.
