A MAI ÜLÉS [nov. 15.]
A MAI ÜLÉS [nov. 15.]
Lankadt figyelem mellett megy a tárgyalás tovább. Pedig sok mindenféle tárgy vetődik fel tarkán, változatosan. Boross Béni a filoxériával vesződik. Petrich Ferenc (pénteki nap lévén) a halak tenyésztését szorgalmazza. Kaas Ivor (miután már a habarék mindent megpróbált, de semmi se használt neki) még egy végső eszközhöz nyúlt, elkezdi az önhumorizálást. (No de már ezt csak meghallgatja a t. Ház!) Elmondta (Vályi Árpádhoz adresszálván szavait), hogy ő mint várakozó állományba helyezett ellenzéki, Baross büdzséjénél beállt kormánypárti önkéntesnek. A Ház mosolygott, Apponyi lesütötte a fejét szomorúan. Ezalatt Wittmann János a szegény, oktalan állatok egészségügyéről beszélt…
Az elnök az egész ülés alatt csendesen szunyókált székében. A csengettyűhöz egyszer se nyúlt. Nem kelle már többé a csengettyű.
Herman Ottó érdekes beszédét is csak igen kevesen hallgatták. Némely passzusa úgy hangzott, mintha a kormánypárti padokon született volna: hogy ne várjon a magyar társadalom mindent a magyar kormánytól és az államtól. (Helyeslés jobbról.) Csak Kőrösi Sándor dörmögött a markába: »Bustya lelkek, egészen eltanulják a mesterségünket«.
Felbukkant a láthatáron, mint egy nagy léghajó Móricz Pál köpcös alakja is. Az öregúr visszaadta a kölcsönt, olyan beszédet vágván ki viszonyzásul a műbor dédelgetése ellen, hogy az egész ellenzék lelkesülten bólintgatott a fejével.
Oly teljes volt a kibékülés, a kölcsönös udvariaskodás, bókolás, hogy Szendrey Gerzson elérkezettnek találta az alkalmat a Ház kegyeibe behízelegni magát.
Felállt, de a béke mégse volt akkora nagy s a szeretet akkora forró, hogy Szendrey Gerzsont megbírta volna, s hogy a jobboldal föl ne zúgjon: – Eláll! Eláll! Ma! Holnap! – zúgott össze–vissza.
Az elnök szinte megörült a lármának, mert ő úgy van a parlamenttel, mint vásott gyerekével az atya: »Félek, valami baja van ennek a fiúnak, hogy olyan nagyon jó«.
Aha, lármázik már! No hála istennek! »Ugyan, méltóztassék kérem kihallgatni a szónokot«.
Szendrei Gerzson csakugyan beszélt azután. Hogy mit beszélt, nem tudjuk, hogy okosat beszélt, föltesszük. De ha talán csalódnánk, könnyű Szendrei Gerzsonnak. Ő mindig eltagadhatja, amit beszélt, mert nincsenek ellene tanúink.
