A REFORMÁLT FŐRENDEK
A REFORMÁLT FŐRENDEK
Az isten hat nap alatt teremtette a világot, először a világosságot, azután az égboltot, harmadnap szétválasztotta a vizeket a szárazföldtől, a negyedik napon a világító égitesteket, ötödik napon a vizekbe halakat teremtett, a levegőbe madarakat, a földre négylábú állatokat: és látá isten, hogy az jó volna.
A hatodik napon teremtette az embert.
A hetedik napon teremtette volna az emberből a mágnást – de már akkor annyira el volt fáradva, hogy megpihent.
De talán gondolta, hogy ha már a világosságot megteremtette, a mágnásnak nincs semmi értelme többé. Ez a két dolog nem kvadrál.
Egyszóval az isten hat nap alatt eleget teremtett – de mi az ahhoz a gyorsasághoz képest, ha a világ alkotásával véletlenül a magyar főrendiház lett volna megbízva. Annak egy negyedóra is elég lett volna ezen csodálatos alkotásokra.
Mert íme, a költségvetést, mellyel egy negyed esztendejig kínlódott a képviselőház, ma egy rövid ülésben tárgyalták le őméltóságaik.
A zsúfolásig megtelt karzat, szép hölgyek és érdeklődő képviselők, kik nagy vitákat vártak, felette csodálkozának a gyors munkán.
Pedig, hajh, ott ül a jegyzői széken, mint a lassúság emblémája, Gyulai Pál. Jegyzőségében Achilleus (a gyorslábú), poétaságában Malesherbes (a lassú kezű).
Malesherbes egy költeményt írt az akadémiai elnök nejének halálára. A költemény borzasztó lassan készült. Mire a harmadik strófáig jutott a költő, az elnök akkorára újból megházasodott.
Borzasztó, hogy éppen Gyulai Pál jegyzősége alatt kell ilyen gyors munkát végezni.
Az ősz Vay elsorolja a halottakat; Rudnyánszky József felolvassa a részvétiratokra kapott válaszokat.
Ez az ülés érdekesebb része. Természetes ez. Hiszen ne tessék elfelejteni, hogy a főrendiház a »temető előszobája«!
S amely méltóságos urak meghaltak, voltaképpen csak átmentek egy még ennél is valamivel hallgatagabb és méltóságteljesebb főrendiházba – őseik kriptáiba.
Az apró-cseprő jelentések után fölállt az elmaradhatatlan gróf Zichy Nándor, a »katolikus anyaszentegyház kedvenc fia«, s egy talyigára való ultramontán kérvényt nyújtott be, mondván, hogy ezek tárgyalásába most a költségvetésnél nem akar bocsátkozni, majd a kérvények idején.
Mire fölállt Schlauch Lőrinc püspök, s a körülülő alakokról kisült, hogy eleven lények, mert a »Halljuk, halljuk« hangzott szelíden, csendesen szerte a padokból. A népszerűség nagy mértéke kell ahhoz, hogy egy grófi ajak »Halljuk«-ot mondjon valakinek.
A népszerű püspök csatlakozott Zichy Nándor nézetéhez.
Most jött aztán az igazi költségvetés, amit a Ház hónapokig tárgyalt.
Wekerle Sándor ügyes, szakszerű beszédben kérte a költségvetés elfogadását, mire leült elszántan, s átadta a költségvetést sorsának.
Következett az általános tárgyalás.
A miniszter szétnézett, az elnök szétnézett, a főrendiházi tagok visszanéztek az elnökre és miniszterre. Hirschler ásított.
S ezzel az ásítással be volt fejezve az általános vita.
Következett a részletes tárgyalás. Kilenc bonyodalmas tárcának szövevényes tételei. Egy iszonyatos labirintus. Ezer meg ezer szövedéke az állami életnek.
A miniszter szétnézett, az elnök szétnézett.
Mélységes csönd mindenfelé.
E síri csendben elprüsszentette magát Hollán Ernő. Náthája van.
Egy püspök feléje fordult, s halkan súgta:
– Conducat sanitati!
S ezzel a részletes vita is be volt fejezve.
*
1 órakor már vége volt az ülésnek, s a főrendiház ez idei alkotásainak.
Két püspök, aki a prémes felöltőjét vette fel az előteremben, így szólt egymáshoz.
– Egy kicsit soká tartott az ülés.
– Utcunque! De meglehetősen eleven volt.
