A T. HÁZBÓL dec. 20.
A T. HÁZBÓL dec. 20.
Erényes ülés volt, amelyről keveset lehet írni. A kereskedelmi szerződések voltak a tárgysoron s édes elégültség tükröződött az arcokon. A régi ellenzéki próféták, akik eddig mindig azt mormolták a szélbe, »rossz, rossz«, most egy délelőttre megfordultak s azt integetik: »jó, jó«.
Nos, úgy látszik Caprivi mégis csak beválik kancellárnak, mert meg van vele elégedve Gaál Jenő (a pécskai), Mudrony Soma, sőt Kun Miklós is (ámbár Helfy még csak hétfőn beszél, hát nem lehet jótállani érte).
Az ülés kimagasló része a Matlekovits beszéde, aki az avatott ember nagy sokoldalúságával világosította meg a vámügy fejlődésmenetét, s ismertette az új szerződések előnyeit.
A múzsák csókját hordja homlokán a költő, s azonnal megismerik róla. De az avatott, tartalmas szakemberben is él valami varázserő, mely egyszerre lebilincsel mindenkit.
Ím, most is minden fej a volt államtitkár felé fordul s a Ház népe, melyet már csak izgató szerekkel lehetett föllendíteni, nagy érdeklődéssel, csendben hallgatja a szakértelem cikornyátlan és nyugodtan szálló szavait.
Szürke alak, szelíd, méla arccal s meglehetősen monoton hanggal, melybe nem is nagyon iparkodik színeket vegyíteni. Minek is. A közgazdasági beszédekbe nem kell szóvirág, hanem az, amit az egyszeri angol szép rakpartunk nagy fogyatkozásának tartott. Kátrányszag.
Mikor Matlekovits befejezte beszédét, a Ház minden oldaláról ömlöttek hozzá a gratulálók. Apponyi Albert gróf legelöl.
Az egész ülés egy nagy testvéresülési ünneppé kezdett kinőni, – mintha nem köszörülnék már a torkukat a kortesek a választáshoz s a kardokat a segédek az Ugron-Fejérváry párbajhoz.
Csanády bátya már mogorván hajtogatta a fejét erre a romlásra, de szerencsére jött Ábrányi Kornél s megmentette az ülést.
Elegánsan lépett az arénába, hozván magával egy csomó közjogi gravament a szerződések stílusában, amelyekkel megdöbbentette (a Pesti Napló szerint) az egész Házat és bevallván, hogy influenzája van, amivel megijesztette a karzat hölgyeit.
Azaz, hát van-e karzata ilyen szürke ülésnek? Van. A párbajszagra egész csomó csinos holló és varjú gyűlt a karzatra, de bizony nem tudtak meg semmi érdekeset. Még Ábrányinak is influenzája volt. Egyáltalán nem volt érdemes eljönni.
