A T. HÁZBÓL dec. 22.
A T. HÁZBÓL dec. 22.
A honvédelmi miniszter és a 48-asok vezére ma bekötött kézzel jöttek a Házba. Fejérváry jobbján fekete kötés volt, Ugronén fehér, ami mind a kettőnek igen jól áll. Irigyli is a Ház jeunesse doreéja tőlük ezt a kellemes (és szerencsére nem veszélyes) kézdíszt, melyet jobban megbámul a karzat, mint a Nopcsa báró nyakkendőjén a százféle színbe tündöklő gyémánttűt.
Fejérváry egészen megfiatalodottnak látszik (hiszen tegnap egy pár gyönge akkordot hallott a magentai meg a sadowai nagy zenéből), de a többség is szinte galvanizálva van. A diadal édes mámora hatja át a pártot és Kőrösi Sándor is oly hetykén lépeget a termen át, mintha György Endre nem épp most tudatná azt a nemzeti katasztrófát, hogy az amerikai sertés már megjelent Debrecenben. (Alighanem egypár ellenzéki ember vitte azt oda a választásokra – paprikásnak.)
Csak az ortodox szélsőbaliak nem örvendeznek az örvendőkkel.
– Az ördögbe – suttogják –, csak addig ne oszlassa föl Szapáry a Házat, amíg az Ugron keze meggyógyul, mert azzal a fehér kendővel elhódítja valamennyi kerületünket.
Napirenden a kereskedelmi szerződések vannak, s az ellenzéki fölszólalások ma már az Ábrányi Kornél által megütött tenorban folynak. Mindegyik elkacérkodik egy kissé a közjogi inkorrektségekkel s csak azután vallja be, hogy a javaslatokat elfogadja.
Helfy érdekes, tartalmas beszéddel indította meg a mai vitát. A Kossuth palatinusa meg van elégedve a szerződésekkel, de annál keserűbb hangú Beöthy Ákos, aki tegnap oly rosszul vacsorált a Palkovicsban, hogy ma valósággal kétségbeesett az ország állapotján. (Mert tudnivaló, hogy akárhányszor tartja nálunk a viták sorsát a kezében a Palkovics szakácsa.)
Az ülés legkimagaslóbb része Baross miniszter beszéde, ki most könnyű helyzetben volt. Mindenki elfogadja a szerződéseket s a miniszternek tulajdonképpen nincs egyéb dolga, mint előhúzdogálni azokat az előnyöket is, amelyeket az ellenzéki szemek nem láttak meg. Meg aztán az Ábrányi közjogi skrupulusai. Néhány szavára azok is úgy eloszlanak, mint a köd a szélfúvásra. A tetszés minden oldalról összeolvad.
De most ő kerekedik felül s Ábrányinak azt veti szemére, hogy ő germanizál.
– Hiszen ő azt írta lapjában egy miniszter beszédéről, hogy az sok »blőszét«adott.
Pajkos mosoly fut át az arcokon erre a kritikára. Csak a főrendi karzaton rázza a fejét csodálkozva egy öreg mágnás, mintha azt kérdené:
– Nos, hát az nincs magyarul?
A legnagyobb sikert azonban ma mégis Kaas Ivor aratta. Fölkelt és kijelentette:
– Tekintettel a tárgy fontosságára és sürgősségére, a szótól elállok!
Az egész Ház a szemeit törölgette e csodára.
– Lehetetlen! Hihetetlen. Álmodunk-e vagy ébren vagyunk? – rebegik elképedve a képviselők. Csatár keresztet vet:
– Valami rossz szellem incselkedik velünk és Kaassal – suttogja.
De Kaas tényleg leül a helyére, mire aztán kitör a hálás tetszés a jobbon. Podmaniczky szinte elérzékenyedik:
– Ej, ej – szól bűnbánóan –, talán föl sem kellett volna lépnem ez ellen a jóravaló Kaas ellen. Mért is nem mondott már le szombaton a beszédről?
Az ám, a Ház feloszlatása és a téli választások… Erről beszél a haldokló Házban minden. Az üres padok (már a honatyákat a kortesutakon viszik a szelek), a diskurzusok, a készülődések.
A folyosókon zizeg a kandallók tüze és a képviselők ott melengetik előttük lábukat. (Ki tudja, meddig melengetik!) Szól az anekdota.
Egy mameluk, aki öt év előtt még ellenzéki ember volt, a hasábok nyájas pattogása mellett szélsőbali honatyáknak az ő régi slágerjeit osztogatja ki. (Minek azok már neki?)
– Nos, jegyezzétek föl azt is, amit Beöthy Algernon mondott balközépi korában egy választónak. Az atyafi azt kiáltotta a programbeszédébe: Mégis csak a jobbpárt az igaz, mert a szentháromságban a fiú is a jobboldalon ül.
– Igen ám – replikázott Beöthy Aldzsi – csakhogy az atya meg a baloldalon ül, már pedig az csak jobban tudja, mi a jó, mint a fiú. (A választók meg vannak győzve, – Károlyi Gáborék pedig hevesen jegyzik az »ütőt«.)
…A kandallók tüze még zúgni fog, mikor március elején az új Ház bevonul. Vajon kik ülik körül akkor?
Egyébiránt azt hiszik, hogy az új választásokon nem fog túlságosan megváltozni a Ház képe. Csak néhány mágnással és pár lefagyott orral lesz több.
