VIVANT VACATIONES
VIVANT VACATIONES
A kalendáriumi nyárnak már itt kellene lennie, de nincs itt, a képviselőházi nyárnak még nem kellene itt lennie, de már itt van.
A szalma kezd kifogyni a szecskavágógépből. Az utolsó érdekkeltő javaslatot a vallás szabad gyakorlatáról, ma letárgyalták, s újra átküldték változatlanul a főrendiháznak. Egyébként igen szelíd lefolyású ülés volt, mely nem zavarta föl a kedélyeket. Pusztán két kiemelkedő momentuma volt, az egyik a Kiss Albert fölszólalása, aki csinos beszédjében fölpanaszolta, hogy őt Polónyi »vörös jezsuitának« nevezte.
– Erre akarok – úgymond – reflektálni.
– Nem érdemes – felelte Olay megvető hangon, amire nagy hahota támadt mindenfelé, s az unatkozó honatyai arcok kiderültek.
A másik kiemelkedő momentum a Wlassics gyönyörű beszéde volt, mely az egész szabadelvű pártot még egyszer (reméljük, hogy utoljára) fölvillanyozta e kérdésben. Nyugodtan, néhol magas lendülettel beszélt, és a pátoszt se használta, csak éppen azon helyeken, hol a hangulatkeltés művészete megkívánja.
Bánffy Dezső ragyogó arccal hallgatta Wlassicsot, s mikor fölhangzottak a zajos éljenek, reménykedve nézett szét, hogy hátha fölkel valaki az ellenzékről s Wlassicsra visszalő, hogy hátha még el lehetne a vitát nyújtani a jövő hétre, de bizony senkinek sem volt kedve Wlassics után beszélni, mire Szilágy bezárta a vitát, s a Ház óriás többséggel visszaizent a főrendeknek, hogy mégis ragaszkodik a javaslathoz.
Most tehát minden eleség elfogyott. A parlamentet pedig még táplálni kellene legalább május végéig.
A sopánkodó Bánffyt még Széll Kálmán is vigasztalta.
– Ne búsulj! Láttad a Kállay Béni is nekünk segít. A boszniai javaslat három napig is eltart. Azután isten tudja mi akadhat. Katonák összeverekedhetnek valahol civilekkel. Jó az isten.
Ötperces szünet következett.
*
Bánffy igazi mesés ember. Wekerle is mesés ember volt. Wekerle alatt mindig az történt, amit óhajtott – kivévén a legvégét. Bánffy alatt pedig mindig az ellenkezője történik annak, amitől fél. Bánffyt legelőbb a király szerette meg, Bánffy most attól tartott, hogy emiatt nem fogja szeretni a párt, de Bánffyt a párt is nagyon megszerette, Bánffy tehát most attól tartott, hogy emiatt a király hidegedik el tőle, de a király még jobban megszerette Bánffyt. Elannyira megszerette, hogy egy igazi mameluk, ha rossz kedve van, ha szeretne desperálni, ha szívét összeszorítják rossz sejtelmek, ezzel sarkantyúzza föl elernyedt életkedvét:
– Ejh, mitől tartsunk? Hiszen a király végre is szereti Bánffyt!
Bánffy e kettős szeretet melegében attól tartott, hogy az ellenzék roppant rakoncátlan lesz, minélfogva nem akart nekik anyagot adni, egészen szűkre szabva a munkaprogramot.
De ellenkezőleg történt. Az ellenzék szelíden kezd tárgyalni, s valóságosan duzzadnak izmai a munkakedvtől (ha ugyan nem ravaszság az egész). Bánffy tehát attól tart, hogy a Háznak most már nem fog tudni adni egy teendőt.
S ez az aggodalom nem alaptalan. A szünet után, mikor a négy rendbeli interpellációnak vége lett, s mikor Szilágyi bezárván az ülést, a hétfői nap munkarendjét bejelentette – néhány igénytelen jelentést –, zajos derültség hangzott a balmezőkön:
– Hát csak ennyi?
– Vivant vacationes! – kiáltá egy öblös torok, amint a Ház kivonult a folyosóra, hol érzékenyen búcsúztak a mezei hadak, akiket már aligha fogunk látni az ősz közepéig.
De hát semmi az. Akár van munka, akár nincs. Hiszen munka előtt és nélkül is édes a nyugodalom. És végre is mi bajunk eshet? Hiszen a király szereti Bánffyt.
