EGY GOROMBA EMBER • 1877
EGY GOROMBA EMBER •
1877
1877
Rajz
Gróf Terebesi Laci a leggazdagabb földesúr Dunántúl. Aki ismeri, úgyis tudja kicsoda, aki pedig nem ismeri, az úgysem érdemli meg, hogy a tollamat koptassam érte, hanem a dunáninneniek kedvéért mégis csak elmondom.
Terebesi Laci idős ember anélkül, hogy a fejelágya már benőtt volna. Alacsony, sovány körteképű vén fickó, megrögzött szokásainak és ferde gondolkozásmódjának rabja, aki arról is nevezetes, hogy egész Dunántúl ő a leggorombább ember.
E tekintetben dominál mindenkit; társaságát félve kerüli minden jóravaló lélek, sőt még az oktalan állat is, mert gorombasága és durva modora még ezekre is kiterjed.
Laci gróf ezen tulajdonsága azonban éppen azt eredményezte, mint más becsületes embernél a szellemi fensőség, bizonyos tekintélyt kölcsönzött neki mindenütt, ahol megfordult. A vidéki mágnások már messziről kalapot emeltek előtte, gazdatisztjei remegtek tőle, mert gróf Terebesi Laci fenegyerek, akin nem lehet kifogni.
Ő maga is érezte ezt és nagyra volt vele. Jaj annak, aki a goromba ember előtt (mint ő maga is tetszelgett magának e címmel) meg nem hajolt; annak ő hadat üzent halálra.
És akadt ilyen is, mert hát nagy darab világ a Dunántúl, van ott mindenféle istenteremtése. Az öreg Butykos Gábor uram volt az a vakmerő, aki ki merte mutatni, hogy a gróftól nem fél, és hogy sem nem hajlik, sem nem törik meg előtte.
Hogy kicsoda nemzetes Butykos Gábor uram, fogják kérdezni nyájas olvasóim. De ha nem kérdezik is, megmondom, mert Butykos Gábor uramnak éppen az ő hivatali állásának mineműségében vagyon azon impertinencia, mely a nemes gróf keblében méltó indignációt fakaszt.
Nemzetes Butykos uram ugyanis a gróf csömöri pusztáján számtartó, másfél év óta, ahogy elődjét, nemzetes Bárány Domokos uramat (isten nyugossza meg) Laci gróf egy napon annyira lepiszkolta cselédjei előtt, hogy a jámbor férfiú szégyenében a szobájába sompolyodott és elmetszé torkát egy borotvával. Laci úr megsiratta és pompás temetést rendeztetett a hű embernek, ki hírhedt gorombaságait olyannyira szívére vette s ezáltal azokat felülmúlhatlanoknak kvalifikálta.
Most Butykos uram ott a számtartó, makacs, dacos fej; akadékoskodó természete annyira megy, hogy még incselkedik a gróffal; mert a minap is, hogy magához rendelte, azt üzené vissza, hogy most nem ér rá elmenni: aratás ideje van.
Ejnye no mondá a gróf és a fejét csóválta. Furcsa ember nagyon különös ember, ezt el kell csapnom minden áron el kell csapnom.
És elhatározta, hogy ürügyet fog keresni. Talált is hamar. Valaki feladta Butykos uramat, hogy titkon fát adogat el az uraság erdejéből, minek következtében Laci úr a következő tartalmú levelet meneszté hozzá:
Tekintetes Butykos Gábor úrnak
Csömörön
Hallja kend, számtartó!
Miféle gazember az olyan gazdatiszt, aki az ura tudta nélkül fát sikkaszt el annak erdejéből?
Gróf Terebesi László
Mire a számtartó ugyanazon küldönctől ekként válaszolt:
Méltóságos gróf Terebesi László úrnak
Krajáron
Hallja kend, gróf!
Miféle gazember az olyan úr, aki mielőtt meggyőződik valamiről, gyanúsítani meri a tisztjét?
Butykos Gábor
Mikor Laci gróf végigolvasta e sorokat, homloka elsötétült, szemei kidülledtek, és hörgő hangon szólította be a titkárját: Csucsutka János urat!
Gyere be, te bivaly! Olvasd ezt ni! Megbolondultam kiáltá , mindenütt a saját stílusomat látom.
De bizony a Csucsutka János úr is ugyanazt olvasta ki a levélből, amit Butykos uram odaírt.
Mit mondasz ehhez, te varangyos gyík? förmedt a titkárra.
Azt mondom, méltóságos uram, hogy ez a Butykos, az egy nagyon goromba ember.
Laci gróf tiltakozó mozdulatot tett kezével.
Nem nem ő csak akadékoskodó. Elcsapom a sehonnait Rögtön, azonnal elcsapom, fogass be! Személyesen utazom Csömörre.
Néhány perc múlva Laci gróf már a hintaja ülésén terpeszkedék, s miután a két szolgát, akik az utazó köpenyt rásegítették, egyiket bal, másikat a jobb kezével elismerésül nyakon vágta, a kocsi megindult, s az öt szilaj paripa másfél óra alatt csömöri kastélyába röpíté.
Butykost éppen az udvaron találta, amint az építő tót munkásokat nógatta. Midőn a hintó berobogott, hátra sem nézett, hanem egész nyugodtan tovább zsörtölődött a tótokkal.
A gróf leszállt kocsijából és egyenesen a számtartó felé tartott. Az még mindig meg sem mozdult, s mikor a gróf egészen eléje lépett, még csak a szemöldökét sem mozdítá meg.
Jó napot, számtartó! üdvözlé a gróf.
Dicsértessék! felelte vissza Butykos uram flegmatice.
Hm, maga mégis úgy látszik goromba ember, barátom. Hüm hüm Hogy van, barátom?
Hallja az úr! Úgy, ahogy sehogy se lettem volna, meg sohasem voltam
Fene goromba ember! dünnyögé őméltósága, és egy pillantást vetvén a Butykos uram mellett levő malteres gödörre, egy nagyszerű gondolat szülemlett meg agyában, amit nyomban keresztül is hajtott. Állott pedig az abból a manőverből, hogy egy mesterségesen tett botlással a számtartó úrba ütődvén azt a malteres gödörbe lökte.
Hihihi, hehehe! röhögött őméltósága a fehér folyadékban lubickoló alakra pislogva. Hallja kend, számtartó még ilyen dolog sem történt kenddel. Hehehe!
Butykos uram nyugodtan kapaszkodott ki a gödörből, egyetlen szót sem szólt, hanem amúgy malterosan odalépett a grófhoz, vasmarkával átölelte könnyű termetét, és mint a faggyúgyertyát elkezdte nyakig mártogatni a malterbe.
Jajajaj! ordítá Laci gróf. Megöllek, gazember. A kezeim alatt halsz meg
Jószerencse, hogy kiáltására a munkások összeszaladtak s kimentették a nemzetes úr kezéből.
Remegve nézték, mi fog történni, midőn Laci úr végre visszanyerte cselekvési képességét: mint fogja megölni, tönkretenni a vakmerő számtartót.
Laci gróf pedig azt tette, hogy kezét nyújtá Butykosnak, s így szólt örömtől csillogó szemekkel:
Barátom, maga nagyon goromba ember. Maga gorombább igen, igen gorombább nálamnál is. Bevallom, beismerem. Meghajlom kend előtt. Holtig tartó kenyere van nálam ezentúl.
