III. Az én előadásom – és egyszersmind az elbeszélés vége
III. Az én előadásom – és egyszersmind az elbeszélés vége
Mindazon kísérteties történetek között, melyeket életemben összeolvastam, hitelesen vallom és bizonyítom, hogy a Bocsoki József uramé a legigazabb, mert az tényeken alapszik.
Bocsoki uram csakugyan dohányt vitt a hóna alatt Buda utcáin. Ment, mendegélt a fehérvári úton, míg végre egy kerthez jutott (a Horváth-kerthez).
A kertben van a budai aréna. Az aréna előtt egy kópé színész magolta a szerepét.
Kieszelvén, hogy Jóska bácsi dohányt árul, becsalta a színpadra, ahol is jelen volt még két gézengúz, akik felösmervén a szituációt, a kellő pillanatban elnyelették a süllyesztőn álló társukat az anyafölddel – már persze a dohánykával együtt.
…Valami az, hogy milyen ravasz, pihent eszük van ezeknek az imposztor komédiásoknak!
