KAPIVÁR
KAPIVÁR
Szaplonczai Poháros Péter volt a Nagy Lajos nevelője. Mikor Lajos királlyá lett, maga elé hívatta Poháros Pétert és így szólt hozzá:
– Mit kívánsz tanításodért, Péter?
– Én neked a tudományokban erős várat adtam, eszed, ismereteid több erőt adnak mint egy vár, hát te is adj nekem egy várat.
Nagy Lajos úgy látszik, sokallta a tandíjat, mert egy omladék várat adott Pohárosnak, de azon föltétellel, hogy azt fölépíteni nem szabad.
Ez volt a Sáros megyei Moglód, mely magas szirt csúcsán állt, s melyet a honfoglaláskor már itt találtak a magyarok. Tuhutum fia Moglout tette rá a kezét, s vagy négyszáz évig bírta a Moglód nemzetség. Róbert Károly azonban ostrommal vévén azt be Csák Mátétól, leromboltatta.
Így került az Poháros Péter kezeibe – de persze uradalom is volt hozzá, Poháros hát nem nagyon bánta a király föltételét, hogy nem szabad Moglód várát fölépíteni.
A Pohárosok kihaltával újra királyi kézben találjuk Moglódot. A jó Zsigmond király szeretett mindenféle pénzügyi manipulációkba bocsátkozni. Kölcsönöket szedegetett fel, jószágokat csereberélt, úgy, hogy valamit ráfizessenek.
Pénzes ember volt akkoriban Kapy András, kamarai gróf; ezzel trafikált Zsigmond király. Kapy hat uradalmat és három várat adott a moglódiért, s még tetejébe egy rakás pénzt is.
A düledék várat nyomban elkezdte építeni, s 1412-ben készen is lett, két szép toronnyal megnagyobbodva, hatalmas bástyáival büszkén tekintve le a mélységbe.
Hiteles számadás maradt fel ez építésről.
A kőműves-mester fizetése havonkint 1 kurta forint (491/2 váltó krajcár) volt.
A pallérnak naponta 2 magyar pénz és egy kanna bor járt ki.
Egy legénynek naponta 1 magyar pénz és félkanna bor.
Két inasnak együtt naponta 1 magyar pénz és félkanna bor.
Ez volt a munkások fizetsége, kik közt, úgy látszik, nagy a rangfokozat. Summa summarum belekerült a vár 212 magyar forintba. (Ma egy millió is kevés volna.) Terményekben és italokban ellenben elfogyott 165 gönci hordó bor, 7800 hordó mész és 9000 tojás, amit a mész közé kevertek. (Öröm volt akkor építkezni. )
Az új várat nem hagyták meg többé Moglódnak a hiú Kapyak, hanem magokról nevezték »Kapivár«-nak s viszont magukat várukról nevezték kapivári Kapyaknak, elhagyván az eddig használt »tétény-kapronczai és kókai« predikátumot.
Békében éltek szép várukban, hatalmas uradalmukból nagyban pénzelve, mígnem Mátyás királyt magukra haragították azzal, hogy a Kázmér herceg behozatalába befolytak.
Mátyás Szapolyai Imrét küldé a vár ellen, meghagyva annak:
– Kő kövön ne maradjon. A vár fundusát is sóval kell bevetni.
Szigorú parancsot kaptak a szomszéd megyék, hogy Kapivár elfoglalásában segítsék Szapolyait.
Szepegett bent az ostromlott várban a két Kapy: Andrásnak fiai János és Gerő. Tanakodtak, búslakodtak, mitévők legyenek.
Végre az az ötlete támadt Jánosnak:
– Küldjünk fel egy zsák kincset a királynak Budára. A legszebb paripánk hátán. Sok ritka ékszerünk van. Hátha meglágyítja a király szívét.
– Jól van, küldjünk fel.
Nyomban el is kezdte varrni selyemszövetből a zsákot a szép Kapy Jánosné Berzeviczy Anna. De amint kiszabta a formáit, hol az egyik, hol a másik Kapy oda lopózkodék varróasztalához s mindig elnyírt a szövetből egy-egy darabot, úgyhogy olyan kicsi lett a zsák a végén, hogy szinte zacskónak is beillett.
– Mármost, hogy fog ez a ló hátán meglenni. Lecsúszik, meg nem állhat.
– Valami kisebb lovat kell szerezni.
Híre járt, hogy Lipócon a Keczerek istállójában van egy törpe lovacska, valóságos természetjátéka, nem nagyobb, mint egy kecske; sokkal olcsóbb mégis egy kis lovat szerezni a kis zsákhoz, mint egy nagy zsákot küldeni nagy lovon.
A kis lovat megvették Keczertől, s két csatlós, két követ, Baltai Orbán és Nagy Balázs, elindult Budára a kincses zsákkal.
Király elejébe kérezkedvén, kérték Kapyak nevében kegyelmét s a vár megkímélését, mire kiszórták a kincseket az asztalra.
A király mogorva volt (mert a kis fia, János herceg betegen feküdt) s bosszankodó hangon, homlokát összeráncolva, mondá az ajándék láttára:
– Takarodjatok! Nekem nem az alattvalóim kincseire, hanem a hűségökre van szükségem.
S ezzel visszavitette velök a kincseket, elkergette színe elől.
Ott künn a várpalota udvarán tanácskozni kezdtek Baltai uraimék. Az udvariaktól íziben megtudták a János herceg betegségét. Mind arról fecsegtek, a főurak a termekben, a szolgák a folyosókon, a katonák az őrhelyeken: hogy a kis herceg már negyednapja nem evett, s hogy már két napja nem látni a mosolyát. Pedig ha már a beteg gyermek nem mosolyog, az annak a jele, hogy már rajta van a halál árnyéka.
Nem mosolyog… nem örül semminek – tűnődék magában Baltai uram: – hátha elvinnénk neki ajándékba ezt a lovacskát. Lehetetlen, hogy gyerek meg ne örüljön neki. Bekérezkedtek a beteg lakosztályába, ahol velencei orvosok sürögtek-forogtak. Megértette magát őkegyelme Nagy Balázs uram, hogy íme egy törpe lovacskával kívánnának kedveskedni a hercegnek.
Az orvos kapva kapott az ajánlaton. Jó gyógyszer az öröm. Bevitték a kis fekete lovat a beteg hálószobájába.
Amint Jánoska odapillantott a lóra, legott felült az ágyában.
– Rá akarok ülni – mondá s elkezdett neki a kezeivel integetni. – Ne csina, ne! – Kacagott, tapsolt s életpír ömlött el penészszínű fonnyadt orcáin.
Nyomban szaladtak jelentéssel a királyhoz: hogy a kis herceg nem hal meg, már nevet is.
Megörült a király s egy csöppet sem volt már ellenére, hogy a Kapyak ajándékát: a póni lovacskát mégis elfogadják.
De akitől Mátyás szívességet fogad el, annak ő maga is viszonozza. Nyomban visszahítta Szapolyai Imrét Kapivára alól, s a Kapyak békében éltek ezután szép fészkökben, míg az 1715. évi országgyűlés egyik cikkelye (mely sok várnak lett megölő betűje) Kapivárát is el nem seperte a fenséges csúcs tetejéről.
A várak tömeges elpusztítását rendelte el a törvény, s ez alól nem volt menekülés…
Azaz,… hiszen magyarok vagyunk, s a törvény kijátszása virtus számba megy – a törvény megvolt, az igaz, de megvolt, mint mindig, a hátsó ajtó is, alkalmatos a kibúvásra.
Hatalmas urak ráfogták a váraikra, hogy azok kastélyok, s a kastélyok maradhattak, míg ellenben a gyengébbek kastélyaira ráfogták, hogy azok várak, és a várak széthányattak. Kapivár akkor éppen egy gyámoltalan özvegyasszony, Kapy Gáborné Gergelaky Éváé volt, ennélfogva elérte a törvény keze.
