ÚTI KALANDOK SZEZONJA • 1882 (33. kötet)
ÚTI KALANDOK SZEZONJA •
1882
(33. kötet)
1882
(33. kötet)
Nyáron tudvalevőleg minden ember kéjutazik, sokszor még az is, akinek nem akaródzik, s csupán azért, mert ez divat. Nem is az a divat, hogy elmenjen valahova, hanem csak az, hogy otthon ne legyen.
A gazdagabbja elmegy Svájcba, Tirolba, Svéciába, ki-ki a saját gusztusa szerint, a szegényebb emberek, ha hegyet akarnak látni, nem is fárasztják magukat tovább, hanem átrándulnak Erdélybe, s meg is látszik aztán úgy ősz elején ez utazásuk nyoma mindenfelé – a lapokban.
Jönnek az úti kalandok, pakktáska-történetek, miket gombamódra szaporítanak a Kisselákok, mindenféle régi turista-adomákat tálalva elénk.
Különben valahányszor idegen országról beszél el valaki valamit, önkéntelenül is feltámad bennem a nagymagyarországi ember hányavetisége, hogy: No hát, ugyan még ez is eset? Történnek ám velünk itthon sokkal különb úti kalandok, mint Svájcban.
