17. MK – TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK [Szklabonya, 1871. január?]
17.
MK – TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK
[Szklabonya, 1871. január?]
MK – TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK
[Szklabonya, 1871. január?]
Sanyi pajtás!
Mióta az árva hony szent fájdalma helyett a fél berzencei élet alkotmányos hon hű bástyái mögé vonultál, azóta sok megváltozott: nem szolnokolsz, hanem cselekszel, nem vagy Giczysta, hanem Geczysta, nem preferánszozol, hanem kuglizol. A kulacsot, mely címered vala, előszobádba akasztottad, s ha iszol is belőle, csak a feleséged egészségéért iszol egy quaterkát.
Denique – igaza volt kedvenc tanulmányodnak, a Kassai Kalendáriumnak, mely ezelőtt húsz esztendővel ilyeténképpen jövendölte meg a »mostant«:
Ezer nyolcszáz hetven egyben
Lészen a fegyver nagy kegyben
A bor rongyos vízzé válik
Ítélet nap is elválik.
A harmadik sorban világosan téged ért a lángelmű naptár csináló próféta.
»A bor vízzé válik«
Igen, óh igen….
Aki megmarkolta Sanyó!… Ezt már nem állhatom meg tovább. Ez már túlmegy a sokon is. A szent természet is könnyeket sírt tegnap egész nap afeletti búbánatában, hogy Están és Sanyi letértek az »igaz« útról.
Csodák, égi jelek történnek, amik mind bizonyítják, hogy az ég rosszul vélekedik felőlünk, azon tény felett, hogy a magasztos eszméjű kompánia (értem kettőnket) alapelemeiben megingattatott.
Igen, oh igen, csodák történnek:
…Tegnap a makk királyt veres felsőnek néztem. Mit jelenthet ez?… Ma elővettem Paul Kock egyik regényét, s midőn olvasni kezdtem, akkor vettem csak észre, hogy az nem is Kok Palkó regénye, hanem egy – […] biblia, hogy üssön bele Munkai!
…. Kedden Mohorán egy öregúr fülem hallatára »józan« fiatalembernek nevezett. Szörnyűség! Mi lesz belőlünk!
Igaza van a költőnek:
…..elpusztulunk[!], veszünk
Mint oldott kéve……
És ennek csupán te vagy az oka.
Napóleon, Granville sat. tiltakoznak Páris bombázása ellen, én pedig tiltakozom a te életed ellen, mely a XX-ik zsoltár V-ik verse szerint
»Csendben szalad le, mint a juhászbundán a tetű«.
Oh Sanyó, Sanyó!
Szíved legtitkosabb rejtekéhez beszélek!
Hallgass rám és térj meg!
Hát azért raklak én téged a Borsszem Jankóba, azért készít nekünk az árva hony haza mennykő nagy monumentumot, hogy otthon üljünk a sutyban.
Nem lehet az.
Nekünk eszméket kell cserélni:
Nekünk kevernyi kell az árva hony haza kártyáit. Elosztani a fájdalmakat, kiadni a mérgünket a németre, ütést adni a miniszterjom hazájaáruló homlokára, sat…
(Nincs időm tovább írni, mert a szolgáló, aki a levelet viszi, már indul – tehát röviden a dolog oda megy ki, hogy látogass meg már egyszer….. s a t.)
Végzem pedig a levelemet azzal, mint a jogászok a saját báljukat megkezdik ti. hogy:
»Gott erhalte der Están und “die” Sanyó«.
Estány
Még valamit hirtelenében.
Az ismerősök közül Mohorán Jankovich Béla, Kacskovics Feri és Iván volt jelen: jól mulattunk.
Están bátyád meg nem írt.
Jöjj hamar.
