A SZERKESZTŐ ÉS PUBLICISTA
A SZERKESZTŐ ÉS PUBLICISTA
Korábban már részletesen szóltunk Alexander több évtizeden át folytatott szerkesztői tevékenységéről, amelyet a Filozófiai Írók Tára, az Athenaeum, a Magyar Tanügy, a Magyar Szemle című folyóiratok, valamint gyűjteményes kötetek műhelyeiben folytatott.
Publicisztikája ugyancsak rendkívül szerteágazó volt. Éveken keresztül írt drámabírálatokat a Budapesti Hírlapba, a Neues Pester Yournalba. Mint a magyar filozófiai nyelv megújítója gyakran szerepelt a Magyar Nyelvőrben. Novellái, cikkei, karcolatai, kritikái jelentek meg a Budapesti Szemlében, a Magyar Figyelőben, a Hétben, a Pesti Naplóban. Pályája kezdetén osztrák lapokban, a Reformban, a Die Pressében, később a német Unsere Zeitben, majd a francia Revue de Hongrie-ban, a húszas évek elején pedig az amerikai Szabadságban publikált. Az önkéntes emigrációból való hazatérése után állandó munkatársa lett a Pester Lloydnak. A felsorolás közel sem teljes. Egyes feltevések szerint publicisztikai írásainak száma több száz, hogy valójában mennyi, senki sem tudja, számbavételük még várat magára.
Alexander publicisztikai írásai ugyanazt a célt szolgálták, mint esztétikai és filozófiai témájú népszerűsítő előadásai: fel akarta kelteni minél szélesebb körben az érdeklődést a szellemi értékek iránt. Ezért nem tartotta rangon alulinak, hogy tudását a köznapi megértés szolgálatába állítsa. Igaz, a zömükben nívós és színvonalas cikkek mellett időnként kikerült Alexander tollából egy-egy gyengébb munka is, vagy olyan írás, amelynek eszmei mondanivalójával kapcsolatban emelhetők komoly kifogások, gondolunk itt elsősorban az ún. Hadi beszédek című kötetben megjelent írásaira, amelyekben elismerőleg szólt a háború erkölcsnevelő hatásáról, s emiatt joggal marasztalták el, és előfordulnak köztük olyanok is, amelyekben a színvonal rovására tett engedményt (pl. amikor Herczeg Ferenc egy-egy gyenge darabjáról írt elnéző bírálatot).
De publicisztikai írásainak döntő többsége mind tartalmi vonatkozásában, mind a stiláris követelmények szempontjából eleget tesz az igényes polgári újságírás követelményének, meggyőzően bizonyítva Alexander újságírói elhivatottságát, a legkülönbözőbb témákban való jártasságát, invenciózusságát.
*
Szólhatnánk még Alexander kiterjedt levelezéséről – amelyet többek között –, Angyal Dáviddal, Benedek Marcellal, Balassa Józseffel, Fadrusz Jánossal, Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel és másokkal folytatott. De ezeknek akárcsak futó ismertetése is meghaladja monográfiánk kereteit. A levelekben egy roppant egyszerű, derűs kedélyű, egyidejűleg több irányban nyitott, a feléje irányuló megkeresésekre mindig élénken reagáló színes egyéniség mutatkozik be.
Befejezés helyett hadd álljon itt tanítványainak és tisztelőinek sokaságából csupán kettőnek a véleménye: Elek Artúr a Magyar Művészetben így állított emléket Alexandernek: „Érdeklődésének örök frissessége lehetővé tette számára, hogy egyidőben tudós, tanár, publicista és tárcaíró legyen… Mikor Alexander elindult a pályán, összesen ketten-hárman ha voltak, akik filozófiával behatóan foglalkoztak. Amikor lehunyta a szemét, az általa nevelt tanítványok egész sora állt készen idehaza és külföldön, hogy kamatoztassa a… vezetése alatt tanultakat.” Gaál Gábor szerint ő „volt a nagy Tanító és Ébresztő, aki ha nem tett volna mást, minthogy elvégzi a pionír munkát, a filozófiára való ébresztés munkáját, akkor is örökre beírta volna nevét a magyar filozófiai kultúra történetébe”.
A századfordulót követő években valamennyi bölcsészhallgató és sok nem bölcsészhallgató is Alexander tanítványának mondhatta magát. Az ő közvetlen irányítása alatt bontakozott ki „az egyetlen eredeti magyar gondolkodó”, Zalai Béla, a művészetfilozófus és művészetfilozófus Fülep Lajos, a később marxista filozófussá lett Fogarasi Béla, a külföldön világhírnévre szert tett Hauser Arnold, Mannheim Károly, Szilasi Vilmos, hogy csak néhányat említsünk a sok száz tanítvány közül.
Alexander gazdag életet élt, eszmélésétől kezdve utolsó percéig dolgozott. Gaál Gábor szerint „úgy ment át az egyik életből a másikba, mint aki munkája végeztével új munkát megy keresni más tájékra”.
Az Alexander-hagyaték feldolgozása és közzététele terén elévülhetetlen, érdemeket szerzett Szemere Samu, aki nemcsak méltó tanítványa volt Alexandernak, de az általa megindított kezdeményezések (Filozófiai Írók Tára) igényes folytatója is. Remek Hegel, G. Bruno, Descartes stb. fordításain túl említésre méltó bölcseleti (G. Brunóról) és esztétikai (Th. Mannról) munkákat hagyott hátra. Kiváló pedagógus volt, akárcsak példaképe, Alexander Bernát.
