Szemben Kuan Yin istennővel
Szemben Kuan Yin istennővel
1970. július 29-én kétségtelenné válik, hogy a kettős operáció csak a rák gócát és áttételeinek egy részét távolította el. Békésy ugyanazokat a tüneteket észleli, mint két évvel korábban. Tizenkét új röntgenfelvétel készül, melyek különös módon „nem mutatnak semmit”. Orvosai – akik bizonyára látják már a feltartóztathatatlanul közelgő véget – valószínűleg ekkor kezdik a kegyes csalás terápiájával hitegetni páciensüket. Ez idő tájt támadja meg egy új betegség, a herpes zoster is. Részletesen foglalkozik leveleiben a kór tüneteivel és élettani alapjaival. Csakhogy a leírt betegség tünetei nem az övsömörre jellemzőek, bár bizonyos átfedés van a Békésy által tapasztaltak és a valódi szimptomák között. A kellemetlen, elhúzódó, fájdalmas, de mégiscsak gyógyuló betegség diagnózisa nem egyéb az utolsó felvonásra berendezett színpad kulisszájánál, amely még eltakarja a közeledő igazi főszereplőt.
Egy nagy üveg tablettát kap orvosától, amelyből a fájdalom csillapítására hat óránként szed be egy szemet. 1972 januárjában a pasztillák már csak 1–2 órányi szendergés idejére védik meg a beteget a kín tőrdöféseitől.
A halál közeledését méltósággal fogadó emberi magatartás leggazdagabb változatait Hemingway mintázta meg. A gránitból faragott jellemek csarnokából azonban hiányzik a csendes heroizmus modellje, amely az előbbieknél nem kevésbé tiszteletreméltó változata a helytállásnak. Békésy életét a szellemi alkotómunka és a művészet szépségeinek szemlélete között osztotta meg, és szokásain a vég közeledésekor sem változtat. Bár a hallás fiziológiájáról nála többet senki sem derített fel, az ismeretek gyarapodásával nőtt a feltárásra váró problémák száma is. A kiválasztott területet fél évszázadon át szívósan kutató fizikus élete utolsó hónapjaiban is kitartóan faggatja kísérleteivel a természetet. Mindezt nem alkotóképessége teljében, egy hirtelen lesújtó, még előre nem látható vég árnyékában teszi, hanem egyre fogyó életerővel. Még 1972 februárjában is bejár laboratóriumába, és ideje jó részét készülékei között ácsorogva tölti, mert már az elviselhetetlen fájdalmak miatt ülni sem tud. Az óvott, beteges testben kavargó kínok tüzes pokla és a még mindig éber értelem közé a morfium von néhány órára lenge fátylat. Csakhogy a jótékony szer a gondolatok szilárd kapcsolódását oldó elixír is. Békésy hatalmas intellektusa mégis fölé emelkedik az eufória lágy hullámainak, és érzékel, észlel, feljegyez élete utolsó éber pillanatáig. Megfigyeli még a végzettel vívódó szervezetének érzékszervi reakcióit is. Hívjuk tanúságul önmagát, idézve címét egyik utolsó közleményének: Zsigeri fájdalmak és egyéb érzetek lokalizációja érzéstelenítés előtt és után.
Kedves műtárgyainak jó részét laboratóriumában helyezi el; ez a legkedveltebb tartózkodási helye az igazi otthonát csak eszközei világában megtaláló tudósnak. A mérések feszült figyelmet igénylő óráit a nyugalom alkotó szemlélődésével váltogatja. Tekintetét a szobrocskák finom vonalain pihenteti, és míg a kísérletező energiái regenerálódnak, az esztéta szelleme szépséggel töltődik fel. Munkatársai már eltávoztak; a laboratóriumban minden csendes, és ezek az elmélyült órák hozzák el élete leggazdagabb pillanatait. Ekkor tárulnak fel a vonalak rejtett szépségei, idegen kultúrák lelke, Kelet világának végtelen távlatai. Betegsége testi nyomorától űzötten kedvencei világában talál menedéket, és sokszor tölti a laboratóriumban éjszakáit. Mint elmondja, egy ízben súlyos fájdalmaktól gyötörten, várva az emésztőnedvekben szétomló pirula enyhületének elzsongító hullámaira, tekintetét Kuan Yin szobrára függesztette. A buddhizmus szerint a szenvedők fohászai az istennőhöz szállnak fel, és kegyes kezének simítása elcsitítja a test és lélek fájdalmait.
Egyszer – Békésy mondja így – úgy tűnik, mintha az istennő megszólalna. Száz és száz év távolából, egy hatalmas kultúra ismeretlen mélységeiből érkezik a hang. A halk szavakat felszívja a szenvedő, és lassan oldódnak a test és lélek görcsei. A szobrait oly sokszor és bensőségesen szemlélő tudós szellemén áthullámzik a bölcs, lemondó, mély megértés. Elvégeztetett. És mivel Kuan Yin a könyörületesség istennője, jótékony fátyla még elfedi előle az utolsó heteket. 1972. április 12-én fog utoljára tollat. Vonásai a megszokott módon hurkolódnak a papíron, csupán a levél rövidsége érzékelteti a halálos fáradtságot. Az utolsó mondat, amit leír: „Isten veled, Anyám, ha valami biztosat tudok, írni fogok.” Egy hét múlva új műtétet hajtanak végre rajta. Másfél hónapig él még. Hetvenharmadik születésnapja után tíz nappal, június 13-án a sokat szenvedett szív megáll. Végakaratának megfelelően, ősi polinéz szokás szerint temetik. A megtért gyermek hamvait az Óceán, a sokszor megcsodált, hatalmas ősanya öleli magához lágy hullámaival.
