AKTÍV NYUGDÍJAS ÉVEK (1874–1908)
AKTÍV NYUGDÍJAS ÉVEK (1874–1908)
1874 elején feleségével és Albert fiával elhagyta Indiát, s a nyugalomba vonulás előtt járó kétéves szabadságra visszatért Európába. A nyugalomba vonulást választotta – teljes illetménnyel –, s nem az indiai letelepedést, amely magas kormányzati beosztások elnyerését tette volna lehetővé.
A Duka család London nyugati részén, a New Kensington kerületben, az Earl’s Court közelében, a Nevern Square 55 alatt telepedett le. A városnak ebben a részében jó néhány volt indiai és gyarmati tisztviselő lakott – köztük Duka több ismerőse –, ezért tréfásan Kis-Ázsiának is nevezték. Itt fogadta számos, Londonba látogató magyar barátját, és itt dolgozott 30 éven át.
A nyugdíjas évek nem nyugalmat, hanem fokozott aktivitást jelentettek Duka számára. A szolgálati kötelezettségektől felmentve, teljes idejét és energiáját kitűzött céljai elérésére fordíthatta. Ekkor született meg, miután levélváltások sora és egy újabb indiai adatgyűjtő út számos új részletet is napvilágra hozott, a Csoma-kötet angol és magyar változatban, tanulmányok és cikkek sora került ki a keze alól, a brahui nyelvről, a magyar nyelv rokonságáról, Semmelweisről és Görgeyről, jelentős munkát végzett a revideált Károlyi-féle bibliafordítás megteremtésében, tudományos és társadalmi szervezetekben. Ekkor bontakozott ki tudományszervező tevékenysége, melynek keretében az MTA külföldi tagja lett Edwin Atkinson, Spencer Wells, Arthur Grote, Stephan W Atkinson, Raja Rajendralala Mitra, M. M. Myayaratna; az Orvosegyesületé James Ranald Martin és George Pollock; másrészt a Royal Asiatic Society tagjának Vámbéry Ármint, Goldziher Ignácot és Stein Aurélt javasolta. Munkássága megfelelő elismerésekben is részesült. Megkapta az ezüst Semmelweis-emlékérmet és a Vaskoronarendet, tiszteletbeli doktorává választotta a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem, tiszteleti tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, vezető tisztségviselővé választotta a Royal Asian Society of Great Britain and Ireland, a Brit és Külföldi Bibliatársulat és volt iskolája, a St. George’s Hospital is. De lássuk részletesebben.
1874. A Vasárnapi Újság azt a hírt közli, hogy Duka 1874. június 2-án hazaérkezett Indiából, s a Himalájából olyan orchideákat hozott, amelyeket itthon is meg akar honosítani. A Pesti Naplóban pedig azt olvassuk, hogy az Iparművészeti Múzeum északi ablakánál felállított „gyönyörű fekete domborművek”, valamint a népismereti csarnokban az első szekrények egész tartalma mind Duka Tivadar ajándéka. A Vasárnapi Újságban Szász Károly tollából életrajz jelenik meg Dukáról.
1875. A Londoni Magyar Egyesület – London Hungarian Association – elnökévé választják, gyűjtenek a budai árvízkárosultaknak, rövid időre hazalátogat Magyarországra. Ugyanebben az évben Londonban megjelenik „A case of dry gangrene of both lower extremities” (A két láb száraz üszkösödésének egy esete) című írása.
1876. Márciusban a Pesti Napló közli „Visszaemlékezés 1848 és 1849-ből” című cikkét. Május 13-án tartották meg a Londoni Magyar Egyesület 9 éves jubileumi összejövetelét a Freemason’ s Tavernben. Ebben a hónapban meghívást kapott a velszi herceg fogadására, ahol az India-miniszter mutatta be Dukát a trónörökösnek. Júliusban Haán Lajosnak, a tudós békéscsabai evangélikus lelkésznek, volt eperjesi szobatársának írja Londonból, hogy eperjesi kollégiumi tanárai közül Vandrákkal és Hertuth-tal gyakran váltott levelet, s Kéler Béla zeneszerző és karmester meglátogatta az előző évben. Elküldi fiai fényképét, megemlíti fiatalon elhunyt két lányát is. Leírja, hogy az indiai lapályokon neki, feleségének és gyerekeinek sokat kellett szenvedni, s megígéri, hogy egyik magyarországi útja alkalmával meglátogatja. (Erre 1881-ben került sor.) A The Lancetben megjelenik az „Intermittent hemorrhage from malarial influence” (Időszakos vérzés malária hatására) című cikke.
Októberben, szolgálatának befejezésére visszautazik Indiába. Kalkuttában van november 1-jén, amikor a környéken a szökőár körülbelül 250 ezer ember halálát okozza. Átmenetileg, ideiglenes törzsorvosi beosztásban a Patnától körülbelül 45 km-re nyugatra levő Chupra-Sarumba helyezik. Onnan december 18-án írt levelet a Vasárnapi Újságnak, amelyet 1877. február 4-én közöltek.
1877. Duka március 27-én a Chupra-Sarum ideiglenes orvosaként mint orvosőrnagy, alezredesi ranggal (és teljes fizetéssel) nyugdíjba vonul. Ezt követően visszatér Angliába. Alapvető munkássága, a Csomakutatás mellett figyelte az angol sajtót is, s ha valahol a magyarságra nézve sértő, valótlan hírre akadt, akkor – úgy is mint a Londoni Magyar Egylet elnöke – haladéktalanul írt a szerkesztőnek egy olvasói levelet. Például a londoni Daily News 1877. december 15-i számában megjelent hírre válaszul a december 18-i számban már közölték Duka „An alleged incident of the Hungarian War of 1848 and 49” (Egy állítólagos incidens az 1848/49-es magyar szabadságharcban) című írását. A hazai olvasók tájékoztatására ezt elküldte Magyarországra is, ahol az Egyetértés december 22-i száma tette közzé „Skobeleff orosz tábornok a Daily Newsban megjelent ráfogásának czáfolata” címmel. E témakörbe tartozik az „A londoni magyarok Gladstone ellen” című rövid írása is.
A The Times 1877. december 14-i számában név nélkül megjelent írás röviden ismerteti a Londoni Magyar Egyletet. Közli, hogy az elnök Duka Tivadar, az alelnökök dr. Krapf Leverhof és Ráth Ferdinánd, pénztáros Gregor Miksa, titkár Dióssy Arthur. Megemlíti, hogy a rászorulóknak 337 esetben nyújtottak segítséget, 34-en tudtak így hazautazni.
A kiegyezés után – amit Duka is támogatott – jó kapcsolatot tartott fenn a londoni Osztrák-Magyar Nagykövetséggel és gróf Beust nagykövettel, akinek a búcsúztatásán is jelen volt a következő évben.
1878. A The Lancetben nekrológja jelenik meg dr. Kovács-Sebestyén Endre sebész főorvosról, az MTA levelező tagjáról, a Királyi Orvosegyesület elnökéről. A Vasárnapi Újságban decemberben Körösi Csoma Sándor sírjáról jelent meg egy írása.
1879-ben Londonban gyűjtést kezdeményez a szegedi árvízkárosultak javára, ezzel kapcsolatban fogadja és támogatásáról biztosítja a Lord Major is. 1880-ban Arany Jánossal vált levelet, a Toldi trilógiáról ír Aranynak, s Atkinsonról küld adatokat, amire vonatkozóan Arany megírja neki, hogy azokat átadta a főtitkárnak, mert neki – szembaja miatt – már csak a tiszteletbeli cím maradt meg.
1881. március 20-i londoni levele alapján a Pesti Napló közli „Visszaemlékezések 1848 és 49-böl” című írását. Nemsokára Magyarországra látogat. Május 30-án a Magyar Tudományos Akadémián tart emlékbeszédet William Stephen Atkinson külső tagról. A korabeli tudósítás szerint katonai egyenruhában jelent meg, oldalán karddal. A Királyi Orvosegyesület 1881. június 4-i ülésén „Némely megjegyzések a KeletIndiában, különösen a Himaláják tájain előforduló lázak jelenségeiről” címmel tartott előadást. Feljegyezték, hogy egy alkalommal gróf Andrássy Gyula is meghívta családjához ebédre. Itt-tartózkodása végén Békéscsabára utazott, hogy meglátogassa egykori eperjesi iskola- és szobatársát, Haán Lajos evangélikus lelkészt.
1882. Hivatalos felkérést kap a Magyar Tudományos Akadémiától, hogy írja meg Kőrösi Csoma Sándor életrajzát, és készítsen összefoglaló ismertetést minden munkájáról. Az eddig gyűjtött anyagot rendszerezi, és úgy látja, hogy még szükség volna kiegészítésre, helyszíni kutatásra, egyes intézmények, levéltárak meglátogatására.
1883. Az év elején saját költségén Indiába utazik. A Bengáliai Ázsiai Társaság levéltárában 16 Csornát érintő levelet talál, köztük Gerardét, amely az egyik legrészletesebb dokumentum Kőrösi Csorna Sándor életéről; 30 levél kerül elő a Külügyminisztérium levéltárából. Útja során ellátogatott BódGáyába, Kőrösi Csoma szavaival „a buddhizmus Jeruzsálemébe” vagy Mekkájába is, ahol – mint írja – Gautama herceg 2500 évvel azelőtt egy fügefa alatt megvilágosodott, legyőzte minden földi vágyát. Ezen a helyen a buddhista nagytemplom ezer éve mai formájában fennáll. (Feltehetően e látogatás után született meg egy buddhista példázatot leíró „Ex Oriente lux” című írása.) Indiai útja alatt kapja meg dr. Haynald Lajos kalocsai érsek 1883. február 28-i levelét, amelyben köszönetet mond az előző útjáról a herbáriuma részére hozott keleti növénygyűjteményért. Indiában szerez tudomást arról, hogy Angliában él Kőrösi Csoma egyetlen tanítványa, Salamon Caesar Malan, akinek Csoma tibeti könyveit is odaajándékozta, mielőtt elindult utolsó útjára Darjeeling felé.
Az Indiában megtalált újabb dokumentumokról levelekben tájékoztatja a Magyar Tudományos Akadémiát. Első levelét 1883. február 22-én Darjeelingben írta, a következőben, amely már útban hazafelé, Szuezben, március 20-án kelt, megjegyzi, reméli, hogy április első hetében már Londonban lehet.
Hazaérkezése után felvette a kapcsolatot Salamon Caesar Malannal, aki akkor broadwindsori anglikán lelkész volt. Indiában Malan 1837 és 1839 között a kalkuttai Bishop College tanára és a Bengáli Ázsiai Társaság titkára volt. Tibetiül tanult Csomától, a társaság könyvtárosától. A Csoma távozásakor neki ajándékozott 39 tibeti könyv közt négy „Alexanderkönyv”, a tudós lámák által hosszabb tibeti művekből Csoma számára készült összefoglalás is volt. 1883. október 13. és 1886. január 19. között (akkor Malan már Bournemouthba költözött) leveleztek egymással. Duka rávette Malant, hogy a Csomától kapott könyveket – többi könyveitől eltérően, amelyeket volt alma materének, az Oxfordi Egyetemnek adományozott – ajándékozza a Magyar Tudományos Akadémiának.
Ebben az évben Ferenc József osztrák császár és magyar király Dukát a monarchia kitüntetéseinek rangsorában – az Aranygyapjas-rend, a Mária Terézia Lovagrend, a Szent István-rend és a Lipót-rend után – ötödik helyen álló Vaskoronarenddel tüntette ki.
Közben tovább folytatja az anyaggyűjtést, az Akadémiától az egykor Csoma részére végzett gyűjtésről, a háromszéki Körös község lelkészétől Csoma családjáról kért adatokat.
Duka Londonban éveken át tiszteletbeli orvosa volt a Christian Alms Houses Marylebone jótékonysági szervezetnek, „Governor” volt egykori egyetemén, a St. George’ s Hospitalban, szervezőbizottsági tagja volt az Atkinson Morley Convalescent Hospitalnak Wimbledonban, rendszeresen részt vett lakóhelye anglikán egyházközségének életében. Éveken át elnöke volt a London Hungarian Association of Benevolence-nek és az Osztrák-Magyar Segély Szövetségnek.
Ugyanebben az évben az Eperjesi Lapok 46. számában azt olvashatjuk, hogy a Vandrák-alapítvány részére, a Vandrák unokák taníttatására 100 Ft-ot küldött. A jegyzék szerint ez volt az erre a célra felajánlott legnagyobb összeg.
1884. Lord Shaftesbury elnöksége idején tagja lett a Brit és Külföldi Bibliatársaság elnökségének, s egyúttal a Kína-Japán, India-Perzsia, Kiadványok, Szerkesztőség, Külföldi raktárak albizottságának. E minőségében, valamint a Keresztyén Ismeretek Terjesztésére Alakult Szövetség fordítási bizottsága tagjaként, Szász Károllyal, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökével együttműködve döntő szerepe volt a revideált protestáns (Károlyi-féle) bibliafordítás létrehozásában.
Az első teljes magyar bibliafordítás, Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája 1590ben jelent meg. A következő kiadások gondozói, Szenezi Molnár Albert (1608), Misztótfalusi Kis Miklós (1685) igazítottak, javítottak rajta, de a nyelv változása 300 év alatt átfogó revíziót igényelt. Ballagi Mór teológiai tanár – aki különben Görgey írnoka volt a szabadságharc alatt – már 1841-ben javasolta új fordítás készítését. Egy 1886-os előterjesztés után, Duka Tivadar közvetítésével a Brit és Külföldi Bibliatársaság vállalta a revideált Biblia kiadásának költségeit. A munkában Szász Károly püspök, műfordító, Hunfalvy Pál nyelvész, Szilády Áron kiskunhalasi lelkipásztor, számos keleti nyelv ismerője, az MTA tagja és Ballagi Mór teológiai tanár vett részt. A revideált Ószövetség próbakiadása 1898-ban, a teljes Biblia 1908-ban jelent meg.
Az év tavaszán volt honvédtisztek kezdeményezték Görgey rehabilitálását. A május 30-án kiadott nyilatkozatot Angliában Duka Tivadar is aláírta.
Egyidejűleg készül a Csoma-kötet angol és magyar nyelvű kiadása. A magyar nyelvű kéziratot Duka – az előszó dátuma szerint -1884 januárjában zárta le, remélve, hogy az abban az évben, Csoma születésének 100 éves jubileumára meg is jelenik. Duka megtalálta Csoma egyetlen hiteles képét, Schöfft Ágoston ábrázolását, s Rajendralála Mitra segítségével rátalált Kalkuttában Csoma egyik lappangó munkájára, a szanszkrit-tibetiangol buddhista terminológiai szótár kéziratára, a Mahávyutpatti-ra is. Az angol és a magyar Csoma-kötet a 686 oldalas kézirat rövid összefoglalását tartalmazza. (Első részét Denison Ross, Duka munkájának folytatója – aki magyarul is megtanult – adta ki 1911-ben, a második rész 1916-ban jelent meg, a harmadik rész csak 1944-ben kapott nyomdafestéket Chatterjee professzor szerkesztésében. A három rész együtt a Körösi Csoma összkiadás keretében Budapesten 1984-ben jelent meg.)
A magyar kötetet Budapesten Lehr Albert nyelvész, az MTA tagja szerkesztette. A készülő kefelevonatívek – a szükséges javítások miatt – a legtöbbször kétszer is megjárták a Budapest–London–Budapest utat.
Duka javaslatára ebben az évben ajándékozza S. C. Malan Körösi Csomától kapott tibeti könyveit a Magyar Tudományos Akadémiának. A könyveket elküldésük előtt kiállították a londoni Királyi Ázsiai Társaságban. Dukának a kiállítás megnyitóján, 1884. június 16-án elmondott beszéde a társaság folyóiratában jelent meg, magyarul pedig szeptemberben a Budapesti Szemle közölte. (E tibeti könyvekről 1942-ben megjelent katalógusban két olyan mű is szerepel, amely Malan jegyzékében nem található. Terjék József feltételezi, hogy ezeket Duka Tivadar ajándékozta – más könyveivel együtt – az Akadémiának.)
Ebben az évben Dukát a Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland három évre tanácsának tagjává választja.
1885. Duka felkéri a Newcastle-ban tartózkodó Vámbéry Ármint, hogy tartson előadást a Londoni Magyar Egyletben. Ezt – május 3-án kelt levelében – Vámbéry el is vállalja.
A vártnál egy évvel később, 1885ben megjelenik Duka fő műve Csornáról angolul és magyarul. Először a „Life and Works of Alexander Csorna de Körös”. A Kőrösi Csoma Sándor élete és munkái – mely alcíme szerint életrajz – jórészt eddig publikálatlan adatok alapján, egy rövid összefoglalással minden eddig közölt munkájáról, valamint még meglevő kéziratairól. A Trübner és Társa kiadó jelentette meg Londonban 1885-ben, 500 példányban. A recenziók dátumából következtetve április végén jelenhetett meg. (A dátum a bevezetés végén: February 1855.)
A Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia kiadványaként 600 példányban megjelent magyar kötet címe: Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai: Összegyűjtötte és életrajzzal bevezette dr. Duka Tivadar, nyugalmazott törzsorvos az Angol Királyi Bengáliai Hadseregben, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Kőrösi Csoma Sándor arczképével, síremléke rajzával s egy térképpel. Budapest, 1885. VIII + 438 oldal. (Az előszó dátuma: London, 1884 januárjában.) Kőrösi Csoma Sándor életrajza a 3-161., 24 közleményének ismertetése a 165-420. oldalakon található.
Terjék József már megállapította, hogy az angol és a magyar nyelvű kötet tartalma nem egyezik meg teljesen. A magyar kötetben Duka a Csoma életrajz hazai vonatkozásait részletesebben tárgyalja, a kötet második részében található Csoma-dolgozatok fejezetszámozása, válogatása és kivonatai is eltérnek a két változatban. A magyar kiadásban Duka a munkájában kapott segítségért a következőknek mond köszönetet: Arthur Grote, dr. Rajendralála Mitra, dr. Hugh McCann, a Royal Asiatic Society of Bengal titkára; Gyulai Pál, Ponori Thewrewk Emil, Szász Károly, báró Horváth, Mogyorosi Ferenc, dr. Kovács Ödön, Budenz József, borgátai Szabó Józsefné (Csoma volt göttingai diáktársának a felesége) és végül külön különösen „Lehr Albert akadémiai tag úrnak azért, hogy munkámnak sajtó alá való gondozását Pesten magára vállalni volt szíves”.
Duka is gyűjtötte a munkájára vonatkozó véleményeket. 24 külföldi recenziót talált, ezek közül az első a Bookseller 1885. május 5-i számából való, a második a kalkuttai (!) The Englishman május 20-i számából, de ismertette a könyvet a Scotsman, a New York Nation, a The Times, az Academy stb. A magyar nyelvű ismertetések sorát – még az angol nyelvű kiadásra vonatkozóan – a kolozsvári Egyetértés június 7-i száma (a bombayi Times of India cikke alapján) és a Kolozsvári Közlöny szeptember 15-i száma (az Allen’s Indian Mail and Official Gazette július 15-i számában közölteknek megfelelően) nyitja meg.
De közölt recenziót például a Budapesti Hírlap, a kolozsvári Ellenzék, a Fővárosi Lapok, a Nemzet; hosszabb ismertetés látott napvilágot a Keresztyén Magvetőben és – Duka szakállas képével – a Vasárnapi Újságban (október 25.). A részletes felsorolás megtalálható Terjék József munkájában.
A magyar és a külföldi szakmai kritika a könyvet egyértelmű elismeréssel fogadta, a hazai recenzensek legfeljebb néhány magyarországi adattal egészítették ki. Ír a könyvről például az Egyetemes Philológiai Közlönyben 1886-ban Balassa József, az Értekezés a Történelmi Tudományok Köréből hasábjain Jakab Elek. Terjék József szerint Duka Tivadar odaadó munkássága nélkül Kőrösi Csoma Sándor élete talán ma is ismeretlen lenne számunkra. Csetri Elek kolozsvári történész Körösi Csoma Sándorról szóló, 1984-ben kiadott könyvében a következőket írja: „Csoma halála után négy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy romantikus lénye és tiszteletreméltó munkássága Duka Tivadarban méltó megörökítőre találjon... Duka könyve a Csoma-kutatás alapvető forrása.” Ezt néhány számszerű adat is alátámasztja. Terjék József „Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról” című kötetében az 59 hivatkozásból 38 (66 %), az okiratok harmada és a közölt függelék Dukától származik, Szilágyi Ferenc „Kőrösi Csoma Sándor levelesládájá”-ban 64 Dukahivatkozást találunk.
Elmondhatjuk, hogy a három évtizedes Csoma-kutatást összefoglaló kötettel Duka Tivadar elérte kitűzött célját, bemutatta a világnak egy kiváló magyar tudós munkásságát, a magyar olvasóknak azt, hogy az őshazát kereső vándorból a tibeti nyelv és a tibeti buddhizmus tudós kutatója lett, s felkeltette a hazai érdeklődést az orientalisztika iránt.
Duka elküldte a könyv egy példányát a canterbury érseknek is, aki válaszában elismeréssel írt róla és Dukát feleségével együtt meghívta magához „mert többet szeretne tudni róla”. A kötetet megkapták osztrák-magyar kormányzati és udvari hivatalos személyiségek is, akik vagy nem, vagy pedig csak nagy késéssel reagáltak rá. Rónay Jácint, Duka barátja, aki akkor az udvarhoz is közel állt, 1886. február 25-én erre vonatkozóan a következőket írta Dukának: „A nagyok eljárására irányodban azt jegyzem meg, hogy mi úri fajta vagyunk, az úri tulajdonok egyik fő kelléke nélkül...amit Angliában gentlemannek neveznek.”
A kolozsvári Egyetértés 1885. november 17-i száma Duka Felméri Lajos egyetemi tanárhoz írt levele alapján közli, hogy Duka az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) keretében 100 Ft-os alapítványt létesített „Kőrösi Csoma Sándor emlékezetére”.
1885-ben jelent meg Budapesten az Athenaeumnál az „Egyéni tapasztalatok a koleráról a kolera hazájában” (Az Országos Orvosi Congressus tárgyalásai) című dolgozata.
1886. januárban jelenik meg az Angol Régiségkereskedők Egyesületének Közleményeiben „An African ivory anklet and a Chinese cup formed of rhinoceros horn” (Egy afrikai elefántcsont karperec és egy vízilószarvból készített kínai pohár) című írása. Április 6-16. között Londonban járt Liszt Ferenc, és „Duka háza volt a kevesek egyike, amelyet felkeresett”. Júliusban és augusztusban jelenik meg „Childbed fever, its pathology and treatment. A live’s history” (A gyermekágyi láz, kórtana és kezelése. Egy élet története) című kétrészes írása a londoni The Lancetben.
1887. Dukát ebben az évben, szokatlan módon, nem három, hanem négy évre választják meg a Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland tanácsának tagjává. (Ez megismétlődik majd 1891-ben is.)
Ebben az évben jelenik meg egyik jelentós nyelvészeti munkája egy észak-indiai (!) dravida nyelvről a Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland hasábjain: „An essay on Bráhúi grammar, after the German of the late Dr. (Ernest) Trumpp of Munich University” (A brahui nyelvtan összefoglalása a néhai dr. [Ernest] Trumpp, a Müncheni Egyetemtanára német nyelvű munkája alapján). Ezzel érdemes egy kicsit részletesebben is foglalkozni.
A tanulmány a Royal Asiatic Society tiszteletbeli titkára, dr. R. N. Cust felkérésére készült, aki úgy gondolta, hogy Trumppnak ezt az 1880-ban megjelent írását hozzáférhetővé kellene tenni az angolul olvasók számára is.
Duka munkája nem egyszerű fordítás, hanem – Trumpp dolgozatát alapul véve – a brahui nyelvről addig megjelentek tömör összefoglalása. Bevezetőjében megemlíti, hogy a brahui a dravida nyelvek egyike s a szomszédságában indo-iráni nyelveket beszélők közt éppen olyan izolált helyzetben van, mint Európában a neolatin nyelvek környezetében található baszk, valamint a germán, szláv és neolatin szomszédokkal rendelkező magyar. Leech, a Bombayi Hadsereg őrnagya hozta az első hírt erről a nyelvről 1838-ban. Ő szójegyzéket, mondatokat és néhány mesét közölt a Journal of the Asiatic Society of Bengalban, majd Christian Larsen állapította meg, hogy a dravida nyelvek közé tartozik. Duka 35 fejezetben a hangtan felvázolása után a nyelvtant ismerteti, végül Szádi Gulisztánja egy részletének brahui fordítását közli. (A dravida nyelvekben, ugyanúgy, mint az uráli vagy a török nyelvekben nincsenek nyelvtani nemek, prepozíciók helyett posztpozíciókat használnak; a többes számot -k vagy -ak képzi. A brahuiban sok szindi, perzsa, baludzsi kölcsönszó van. Ma körülbelül 750 ezren beszélik Pakisztán keleti részén, szunnita mohamedánok, akik főleg pásztorkodással foglalkoznak.)
Duka közbenjárására 1887-ben került az elhunyt Arthur Grote, az MTA külső tagja 32 nyelvészeti könyve a Magyar Tudományos Akadémia birtokába, amint arról az MTA Értesítője beszámolt.
1888. Duka hazalátogat, és január 29-én Sátoraljaújhelyen „Első benyomások Kelet-Indiában. A hindu társadalom alaptörvényei” címmel előadást tart a Zemplénmegyei OrvosGyógyszerész Egyesület ismeretterjesztő estélyén. Ez megjelent egy 15 oldalas helyi kiadványként, s kissé rövidítve a Vasárnapi Újságban is.
Ebben az évben jelent meg Jakab Elek történész recenziója Duka Csoma-kötetéről, és ekkor látott napvilágot a revideált Biblia ószövetségi részének próbakiadása.
1889-ben rövid időre ismét hazalátogat. Sátoraljaújhelyen, február 17-én „Európai háztartás Kelet-Indiában” címmel tart előadást a Zemplénmegyei Orvos-Gyógyszerész Egyesület ismeretterjesztő estélyén. Az előadás szövege még ebben az évben megjelent a „Népszerű előadások” gyűjteményében. Ebben olvashatjuk például, hogy hogyan történik a kiválasztás és a kiképzés az indiai szolgálatra; milyen az időbeosztás, a tűzriadó s olykor a temetés, a 25–35 napos, a téli időszakban induló hajóúton Angliától Kelet-Indiáig, milyen a katonai és polgári települések élete, az átlagos lakóépületek beosztása, berendezése és kiszolgálása, a szolgák munkamegosztása, mit és hogyan befolyásolnak a helyi szokások, a vallások és a kasztok, mi a napi időbeosztás. Részletesebben beszámol az ottani élet komoly nehézségeiről (száraz vagy hideg évszak november végétől február végéig, száraz forró évszak március elejétől május végéig, a nedves-forró évszak május végétől november végéig, amit az európaiak nehezen viselnek el), egészségügyi, emberi problémáiról is.
Augusztusban Murrenből írja egyik levelében, hogy még egy hétig Svájcban marad, majd Párizson át hazatér
Londonba. Szeptember végén már Svédországból és Norvégiából való visszatéréséről tudósít.
1889-ben is több fontos Duka-írás jelent meg. Arthur Grote, az MTA külső tagjáról szóló emlékbeszédét Xantus Gábor olvasta fel, a bibliafordítás ügyében írt levelét a Sárospataki Lapok közölte, míg a „Néhány szó az idegen nyelveknek magyar helyesírásához” című írása a Vasárnapi Újságban olvasható.
Valószínűleg az első angol nyelvű összefoglalás az uráli nyelvekről Dukáé, mely a Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland hasábjain jelent meg, 181 irodalmi forrás feldolgozásával készült, 64 oldalas, címe: „The Ugor branch of the Ural-Altaic family of languages” (Az urál-altaji nyelvcsalád ugor ága). Ebben történeti sorrendben ismerteti a különböző osztályozásokat: Castrén rendszere (18491862): 1. Tunguz-mandzsu. 2. Mongolkalmük. 3. Tatár vagy turk dialektusok. 4. Szamojédok. 5. Finnugor vagy uráli nyelvek. – Friedrich Müller beosztása (1876): 1. Szamojéd nyelvek. 2. Finn nyelvek: a) Finnségi csoport: finn, észt, lív, lapp. b) Permiek: zürjén, votják. c) Volgai bolgárok: cseremisz, mordvin. d) Ugor nyelvek: osztják, vogul, magyar. 3. Török vagy tatár csoport: a) Jakut. b) Ugor (Ugric), csagatáj, turkomán, üzbég. c) Nogaj, kalmük, csuvas. d) Ozmán-török. 4. Mongol. 5. Tunguz. - Budenz József, az MTA tagja Ungarische Sprachstudien (1869) és O. Donner (Helsingfors 1872) rendszere: 1. Finn vagy Csud-Volga-Perm csoport. a) Nyugati finn-volgai csoport: finn, vőt, a csaknem kihalt karélfai, vepsz, észt, lív, lapp, a volgai nyelvek: morvin, cseremisz. b) Permi csoport, zürjén, a vele közeli rokon voltaképpen permi és a votják. 2. Ugor csoport: osztják (23 ezer fő), vogul (6558 fő), magyar (6,5 millió). Közli az 1-10, 100, 1000 számokat magyar-székely, finn, vogul, osztják nyelven, valamint szójegyzékeket és ragozási táblázatokat is bemutat. Reguly Antal útját nyelvrokonaink földjén egy térképen is ábrázolja.
1890. Megjelenik beszámolója az 1889. szeptemberében Stockholmban tartott 8. Nemzetközi Orientalista Kongresszusról. Duka ezen Delmar Morgan és dr. Robert N. Cust társaságában a Royal Asiatic Society hivatalos kiküldötteként vett részt. Két előadást ismertet részletesebben, dr. Cust tanulmányát az urálaltaji nyelvek földrajzi elhelyezkedéséről, amelynek végén megjegyzi, hogy puszta spekuláció volna rokonság feltételezése a turk, a koreai, a mai japán, valamint a régi akkád nyelv között. Ezt követően Abraham Amirkhanianz: „A csagatáj nyelv fejlődése az elmúlt 500 évben’ című előadását ismerteti.
Több nekrológot is írt ebben az évben. Januárban a hazai urológia úttörőjéről, Antal Géza sebész professzorról a The Lancetben, Engelbrecht Ahlquist nyelvészről a Journal of the Royal Asiatic Societyben és a The Bible Society Monthly Reporterben, a szabadságharc egykori katonájáról, a Talmud és a rabbinikus irodalom első Cambridge-i tanáráról dr. Schiller Szinessy Salamon Márkról a Vasárnapi jságban írt megemlékezést.
Május 3-án hazaindul Londonból, egy-egy éjszakát Lipcsében, Prágában és Bécsben tölt, majd Budapestről Konstantinápolyba megy. Onnan jövet, május 21-én Zimonyból írja Szász Károlynak, hogy 4-5 napot tölt Budapesten, a Hungáriában száll meg, s szeretne találkozni a bibliarevízión dolgozó szakértőkkel. Ezt követően a Felvidékre utazik, Liptószentmiklóson Haán Lajos iskolatársa barátaival is találkozik. Június 13-án Ó-Tátrafüredről írja, hogy 20-ig marad ott, majd visszatér Angliába.
Szeptemberben az első teljes magyar bibliafordítás, a Vizsolyi Biblia 300 éves jubileuma alkalmával rendezett ünnepségekre a Brit és Külföldi Bibliatársaság hivatalos kiküldötteként érkezik Magyarországra. 10-én érkezik Budapestre és 12-én Szász Károllyal Sárospatakra megy, ahol részt vesz a bibliafordítás revíziójáról tartott értekezleten. Meglátogatja régi iskoláját, „körülbelül 50 éve, hogy e kollégiumban tanultam, azóta nem voltam a falai között” – írja. Szeptember 14-én beszédet mond Göncön, Károlyi Gáspár bibliafordító szobrának leleplezésén. (Ő volt az első adakozó, amikor a szoborra gyűjtöttek.) Beszédét a jubileumi emlékkönyv is közölte. Október 6-án már Londonban van.
1891. Londonban, április 20-án kelt levele alapján közli a Vasárnapi Újság „Buddhista emlékek akadémiánkban” című írását. Ugyanez a lap később a Magyar Tudományos Akadémia három kelet-indiai tagját Babu Rajendralála Mitra nyelvészt és történészt, Edwin Atkinson entomológust és Mahámahopádhyáya Mahéshachandra Nyáyaratna szanszkritológust mutatja be Duka Tivadar cikkében. A The Lancetben a Szemészet szerkesztőjéről, dr. Herschler Ignácról írt nekrológot. Újabb négy évre megválasztják a Royal Asian Society of Great Britain and Ireland tanácsának tagjává.
Az év őszén Ferenc fiával hazalátogatott. Rokonával, Duka Róberttel felkereste szülőfaluját, Dukafalvát is, ahol a szülőháza akkor már nem állt.
1892. január 19-én Szász Károlynak írt levelében említi, hogy „1864 óta először több napig fekvő beteg voltam”, majd panaszkodik, hogy nem küldik azokat a lapokat, amelyekre előfizetett, „bizony a nyugati pontosságra nagy szükség volna”. Azt tervezi, hogy februárban a tengerpartra utazik, és február végén tér vissza Londonba.
Februárban a The Lancetben jelenik meg Lumnitzer Sándor sebész egyetemi tanárról, Görgey törzsorvosáról, az antiszepszis bevezetőjéről írt megemlékezése, a Sárospataki Lapokban pedig a „Nagy-Britannia és a magyar protestantizmus” című írása. A The Journal of the Royal Asiatic Societyben Henry Walter Bellew orvos tábornokról emlékezett meg, aki monográfiát írt a koleráról, Afganisztán néprajzáról, s írt egy pastu nyelvtant is.
Az év tavaszán hosszabb időre vendégül látta Londonban Görgey Artúr tábornokot. Görgey egyik haza írt levelében külön kiemelte, mennyire tetszik neki Angliában a törvény előtti egyenlőség; az, hogy itt a grófot is becsukják, ha áthágja a törvényt.
Májusban Magyarországra utazik. Az Akadémián 2-án olvasta fel Rádzsa Radzsendralála Mitra akadémiai tagról szóló emlékbeszédét: Ezt követően részt vett Kis Áron debreceni püspök beiktatásán, a május 4-i evangélikus zsinaton, 5-én pedig Sárospatakon beszédet mondott a Református Ifjúsági Egyesület közgyűlésén. „Távoli hangok” című írásában a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban a Biblia terjesztésének fontosságáról ír, s megemlíti, hogy magyarországi kedvező tapasztalatairól, az evangélikus zsinaton és a református püspökszentelésen való részvételéről tájékoztatta a Brit és Külföldi Bibliatársaság választmányát.
Október végén a The Lancetben egy névaláírás nélkül megjelent közlemény (lehetséges, hogy Duka tollából) arról számol be, hogy nemzetközi összefogással emlékművet kívánnak emelni Semmelweis Ignácnak. Az írás megemlíti, hogy ezzel kapcsolatban a Királyi Orvosszövetség Sir Andrew Clark elnöklete alatt tartott októberi rendkívüli ülésén beszédet mondott Duka Tivadar is.
Ebben az évben jelenik meg Hunfalvy Pál nyelvész, etnográfus, a debreceni parlament egyik jegyzője, akadémikusról a The Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Irelandban írt nekrológja.
1893. január 3-i levelében arról számol be, hogy „Farkas Jenő kollégám itt van, kórházakat látogat”. Április 12-i levelében azt az elgondolását említi, hogy a „jövő ősszel elhagyjuk Angliát és melegebb éghajlatra költözünk”. Május 16-án levelet ír a Budavár felszabadítása ünnepét szervező bizottságnak. (Ezt a Vasárnapi Újság közölte.) A The Lancet május 20-i számában egykori harcostársát, Görgey törzsorvosát, az Orvosi Hetilap megindítóját, Markusovszky Lajost búcsúztatja. Szeptemberben A Mi Otthonunk közli „Római katholicizmus és ker. katholicitás” című írását.
A telet feleségével a Riviérán és a francia-spanyol határ közelében levő Pauban tölti. Az 1894-es Protestáns Új Képes Naptár részére megírja „Az angol protestánsok vallási életéről” című cikket.
1894. Részt vesz Budapesten az uralkodó védnöksége alatt megrendezett 8. Nemzetközi Közegészségi és Demográfiai Congressuson, mely szeptember 1-jén hangversennyel nyílt meg. A tanácskozásokat másodikán kezdték el. Ezen a kongresszuson foglalkoztak először külön szekcióban a trópusi betegségekkel, a szekció elnöke Duka Tivadar volt. Nyomtatásban Hertfordban megjelent 24 oldalas szekciónyitó beszéde. (A címlap szövegéből egyértelmű, hogy orvosi rendfokozata őrnagy – surgeon-major –, katonai rendfokozata pedig a Bengáliai Hadsereg alezredese – lieutenantcolonel – volt.)
A kongresszussal kapcsolatban egy Semmelweis emlékünnepséget is tartottak. Ezen Duka – tekintettel a számos külföldi vendégre – angol nyelvű beszédet tartott, amit magyarul az Orvosi Hetilap közölt. A kongresszuson szeptember 5-én tartott előadásán alapuló „The nature and causes of cholera” (A kolera természete és okai) című cikke a The Lancetben olvasható. Megjegyezhetjük, hogy ez a téma nálunk is aktuális volt, mert a 19. században több kolerajárvány volt Magyarországon. Szeptember 17-én elhagyta Budapestet, Bécsbe, majd Drezdába megy, ahol megnézi a képtárat és a Hamlet előadását, majd Wissingenen át hazatér Angliába.
Dukának a régi indiai orvostudomány iránti érdeklődését igazolja az a kétrészes írás, amelyet a Bower százados által felfedezett 6. századi indiai orvosi kézirat szövegkiadásáról és fordításáról írt ebben az évben a The Lancetbe. „Az anglikán egyház és a pápa” című írását – szintén ebben az évben – a sárospataki Őrálló közölte. Két angol barátjától, Brian Houghton Hodgsontól és Salamon Caesar Malantól a Vasárnapi Újságban búcsúzik.
1894–95 telét is a Riviérán és Pauban töltik.
1895. február végén Mentonból ír Szász Károlynak. Márciusban egy spanyolországi körutat tesznek: Madridot, Sevillát, Granadát, Cordobát, Toledót látogatják meg, majd onnan a franciaországi atlanti tengerparti Biarritzba mennek, s visszatérnek Angliába. Szász Károlynak a következőket írja: „A mórok hagyományai, ha nem is olyan nagyszerűek, mint a mogul uralkodóké Kelet-Indiában, de némi tekintetben bámulatosabbak amazokénál”, majd megemlíti, hogy Emerson Esszéinek magyar fordítása – mely jobb, mint az eredeti (Szász Károly műve – P Gy.) – volt a téli olvasmánya.
1895-ben megszületik Ausztráliában Robin nevű unokája, Albert fia. 1896. a millenniumi ünnepségek éve. Barátai és Görgey meghívására május 18-án Visegrádra – ahol Görgey lakott – és Budapestre indul. Június 8-án megtekinti a millenniumi felvonulást és az új Országházat. Június 11-én Szász Károly püspökkel és Eduard Millerrel, a Brit és Külföldi Bibliatársaság bécsi képviselőjével együtt a Várban fogadja Ferenc József, akinek egy díszes kötésű Bibliát nyújtanak át.
Délután újabb kihallgatáson fogadja a király, amelyen Duka köszönetet mond a Vaskoronarendért. Az Ezredéves Kiállításra a Lord Major létrehozott egy angol bizottságot, Duka ennek is tagja volt.
Brian Houghton Hodgsonról írt nekrológját az Asian Quarterly Review közli.
1897. Kőrösi Csoma Sándorhoz hasonlóan ő is támogatta volt iskoláit. A Sárospataki Lapok májusban beszámol arról, hogy Duka Tivadar 1000 Ftot adományozott a Református Kollégium Könyvtára számára. Az adományt hálás köszönettel nyugtázta a Tiszáninneni Egyházkerület közgyűlésének alapján Badácsi György papi főjegyző. Duka ugyanebben az évben 1000 Ft-os alapítványt létesített az eperjesi Evangélikus Kollégium javára is, azzal a kikötéssel, hogy ennek évi kamatát felváltva egy-egy jó magaviseletű jogakadémiai, teológus, illetve főgimnáziumi tanuló kapja.
1897. december 6-i levelében 2000 koronás alapítványt létesít a Magyar Tudományos Akadémián azzal, hogy annak kamataiból magyar orientalisták saját kutatási eredményeik alapján háromévenként áprilisban, Csoma születése és halála hónapjában, Csoma emlékére előadásokat tartsanak és azokat kiadják, „hogy Kőrösi Csoma Sándor emléke a jövőben is ébren tartassék”. Ilyen előadásokra 1900 és 1918 között háromévenként, majd 1927-ben, 1928-ban és 1935-ben került sor. Az előadók, köztük neves nyelvészek, orientalisták, a következők voltak: Goldziher Ignác, Gombocz Zoltán, Németh Gyula, továbbá Kuun Géza, Thury József, Kégl Sándor, Kunos Ignác, E. Denison Ross.
A telet a Duka házaspár ez alkalommal is a Riviérán tölti, január 4-én Monte Carlóból, március 6-án Cannesból kap tőlük levelet Görgey.
1898. Megjelenik Hertfordban a „Kossuth and Görgei. Recollections of a stormy period” (Kossuth és Görgei. Egy viharos időszak emlékei) Busbach Péter Budapesten 1898-ban (!) kiadott „Egy viharos emberöltő” című munkája alapján. Busbach a szabadságharcot Perczel Mór és Guyon Richárd – Görgey személyes ellenfelei – táborában harcolta végig, és sokáig meg volt győződve Kossuth viddini állításainak igazságáról, de a háború történetének alaposabb megismerése után egyértelműen Görgey mellé állt. Duka lényegében Busbach könyve, saját tapasztalatai és más emlékiratok alapján 95 oldalon összefoglalja a Kossuth-Görgey kérdés történetét, Görgey igazságának alátámasztására.
Az év végén ismertette a Budapesti Szemlében azt a két írást Kőrösi Csoma Sándorról, amelyik a Csomamonográfia megjelenése után látott napvilágot. Ezek: Sir William Hunter A zarándok tudós (The Pilgrim Scholar) az allahabadi The Pioneer Mailből és Barthélemy St. Hilaire cikke a Journal des Savants 1887 novemberi számából. Ugyanitt olvashatjuk Barthélemy St. Hilaire-nek Duka Tivadarhoz írott levelét is.
1899. Duka az indiai eseményeket változatlanul figyelemmel kísérte. Ennek jegyében ismertette a The Lancetben az 1897-es bombayi pestisről a Bécsi Bizottság által készített jelentést.
Ebben az évben látogat el utoljára Magyarországra. Április 24-én az Akadémián felolvassa emlékbeszédét Spencer Wellsről, 26-án felkeresi Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert, este pedig meglátogatja a Szabadelvű Klubot. Hazautazása után lezárja saját munkáinak bibliográfiai jegyzékét (július 15-én). 75 tételt sorol fel, az utolsó a bombayi pestisről szóló cikk. Életrajzi jegyzeteit 1899. augusztus 14-én azzal fejezi be, hogy életében három dolgot szeretne különösen kiemelni:
1. Kőrösi Csoma Sándor életének és munkálkodásának ismertetése.
2. A szabadság harcz ideje alatti szolgálatom Görgei Arthur tábornok mellett Pozsonytól Világosig és orosz fogságban Nagy Váradig.
3. A Brit és Külföldi Biblia társulatnál tett szolgálat 1885-től, mely lehetővé tette, hogy a magyar Károli Biblia revízióját ottani szolgálatom alatt előmozdítsam.” Időközben a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem orvoskari tanártestülete május 31-i IX. rendes ülésén Ajtai Kovách Sándor, a törvényszéki orvostan tanára a következő előterjesztést olvasta fel: „Hazánkfia dukafalvi és kucsini Duka Tivadar dr. az angol kir. bengaliai hadsereg nyugalmazott ezredes főorvosa, áldásos orvosi működésének 50 éves jubileuma küszöbén a tiszteletbeli tudori oklevél adományozása által méltó kitüntetésben részesíttessék... Többek helyeslő hozzászólása után az orvoskari tanártestület az indítványt egyhangúlag elfogadta.” Ennek alapján – Ponori Thewrewk Emil leköszönő rektor 1900. szeptember 16-i beszéde szerint – „A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem tanácsa dr. Duka Tivadarnak, az Angol-Keletindiai Hadsereg nyugalmazott főtörzsorvosának ó császári és apostoli királyi Felsége 1899. évi augusztus 12-én kelt legfelsőbb engedélye alapján... kiszolgáltatta a tiszteletbeli orvostudori oklevelet.” Az oklevelet Londonban október 14-én kapta kézhez.
A kitüntetéshez számosan gratuláltak. A sárospataki Református Gimnázium igazgató-tanára – Londonból utána küldött-jókívánságaira Lowestoftból szeptember 10-én válaszolt.
December 30-án Szász Károlyhoz intézett levelében azt írja, hogy „Ebben az évben nem megyünk a Riviérára”, majd méltatlankodva jegyzi meg, hogy az 1899-ben kitört második búr háborúban „a magyar újságok nem értik a dolog velejét és kígyót békát kiáltanak az angolokra”. Duka már 1899. december 4-től ír leveleket különböző magyar lapoknak a búr háborúval kapcsolatban.
1900. A búr háborúhoz az etikai szempont mellett – angol részről igazságosnak tartotta – családi vonatkozás is fűzte. Ausztráliában élő orvos fia, Albert orvos századosként a Queensland gyarmat által kiküldött lovasított gyalogság harmadik századában az Elands River Camp védelmében nagy túlerővel szemben vívott harcban kitüntette magát. Megkapta a harctéren brit tiszt által elérhető egyik legmagasabb kitüntetést, a Distinguished Service Ordert (DSO). Az egységnek nagy veszteségei voltak, egyetlen orvosa, aki maga is megsebesült, szinte állandóan operált.
Duka Tivadar pedig írja a helyreigazító leveleket a magyarországi lapoknak.
1901. Budapesten Hornyánszky Viktor könyvnyomdájában megjelenik a „Levelek a boer-angol háborúról”
című 49 oldalas füzet, mely Dukának a Vasárnapi Újságban, a Magyar Hírlapban, a Kis Tükörben, az Evangélikus Családi Lapban megjelent olvasói leveleit, három nem közölt írását, valamint a liverpooli püspöknek az Evangelical Alliance-hez intézett levele magyar fordítását tartalmazta.
1902. Dukának, aki haláláig a Budapesti Honvédegyesület tagja volt, a szabadságharc során kapott kitüntetésére való tekintettel márciusban a honvéd századosi nyugdíj kétszeresét ítélik meg.
1903. Dukának arra is volt gondja, hogy az Akadémiához eljuttatott Csoma-hagyatékot, például a Malantól kapott tibeti könyveket és a dokumentációt biztonságosan és a kutatók számára is hozzáférhetően tárolják. Londonban 1903. november 28-án kelt, Goldziher Ignáchoz írt levelében a következőket olvassuk: „Azt kívánom, hogy külön szekrényben legyenek elhelyezve, nem valami feltűnő bútorba, de egyszerű szolid szekrénybe, egyszerű felirattal, hogy ha már mi nem leszünk, az utókor, ha érdeklődik érte, megtalálja mind együtt.” A felmerülő költségekre 200 koronát küld. A szekrény hamar el is készült. Szily Kálmán főtitkár 1903. december 21-i levelében már a következőket írja: „A Kőrösi szekrény már föl van állítva az olvasó teremben. Erős tölgyfából van, amerikai zárral. A szekrény fölött Kőrösi Csoma Sándor arcképe, s magán a szekrényen arany betűkkel ez a fölírás: Duka Tivadar r. tag ajándéka.” – amint ezt Terjék József idézi.
December 24-i, Szily Kálmánnak írt levelében megjegyzi, hogy „asthmaticus lettem”.
1904. A Brit és Külföldi Bibliatársaság, amelynek húsz éven át választmányi tagja volt, alelnökké választja.
Augusztus 13-án – Világos napján – levelet ír Görgey Artúrnak Ben Rhyddingből, Yorkshire-ből, Skócia szomszédságából, ahol a nyarat töltötték, s ahol – mint írja – már többször is jártak. Megemlíti, hogy Albert fia 1901 februárjában visszatért Ausztráliába, második fia született, az idősebbik viszont velük tölti a vakációt.
1905. június 22-én Londonban családi körben, jó egészségben ünnepelte nyolcvanadik születésnapját és aranylakodalmát. Az örömet fokozta, hogy orvos fia, akinek felesége meghalt, felhagyva ausztráliai gyakorlatát visszatért a szülői házba.
1906. Budapesten nemzetközi Semmelweis-emlékünnepséget rendeztek. Ennek előkészítésében még tevékenyen részt vett, de maga már nem tudott oda elmenni, orvos fiát, Albertet küldte el maga helyett. Az ünnepségen Duka Tivadart Semmelweis tevékenységének elismertetésében végzett fáradhatatlan munkájáért ezüst Semmelweis-emlékéremmel tüntették ki. Albert meglátogatta Visegrádon Görgey Artúrt is.
Ebben az évben – orvosai tanácsára – feladja londoni, Nevern Square-i lakását, és a család – amint ezt korábban Malan is tette – a napos, jó levegőjű déli tengerparti üdülővárosba, a Southamptontól 40 kilométerre délnyugatra fekvő Bournemouthba, a Grande Avenue 15-be költözött. Albert fia 1919-ig, édesanyja haláláig lakott itt.
1907. Bournemouthból változatlanul mentek a levelek rokonokhoz, barátokhoz, ismerősökhöz, így Ferenc öccsének Budapestre, Stein Aurélnak Kasmírba is. Március 7-én Szily Kálmánnak írt levelében 100 koronát küld az MTA-nak Kőrösi Csoma Sándor szobra elkészíttetésére. (Ez 1910-ben valósult meg.)
1908. május 5-én, éjfél előtt fájdalmak és komoly betegség nélkül meghalt. 82 éves volt. Május 9-én, szombaton temették el, feltehetően a brit hagyományok szerint, családi körben.
Sírja Bournemouth-Boscombe Pokesdown városrészében található, a hatalmas araukária fenyőkkel szegélyezett East Cemeteryben, a Gloucester Road-i bejárattól a kápolna felé vezető út jobb oldalán levő parcella felső részében. Ugyanott nyugszik hűséges felesége, Anna Jane Taylor, aki 91 éves korában halt meg.
A Duka házaspár pajzs alakú vörös márvány sírkövén eredetileg fekete betűkkel a következő felirat olvasható: IN LOVING MEMORY OF THEODORE DUKA, Lieut. Col. IMS MD FRCS Knight of the Iron Crown, died May 5, 1908 aged 82 – and his wife ANNA JANE, who died March 17, 1919, aged 91. Magyar fordításban, a rövidítések feloldásával: Duka Tivadar alezredes, az Indiai Egészségügyi Szolgálat tagja, orvosdoktor, a Királyi Orvosi Egyesület rendes tagja, a Vaskoronarend lovagja, aki elhunyt 1908. május 5-én 82 évesen – és felesége Anna Jane, aki 1919. március 17-én hunyt el 91 évesen – szeretett emlékére. (A sírról készült fényképet az Élet és Tudomány 1989-ben, 16. számában közölte.)
A Duka házaspár sírja mellett balra két kereszt alakú rózsaszín sírkő alatt nyugszik két fia, Francis Theodore Taylor Duka, aki 63 éves korában 1921-ben hunyt el, valamint az 57 éves korában, 1923-ban meghalt Albert Teophilius.
A halálhírt követően az özvegy címére több mint 160 távirat és levél érkezett. Görgey Artúr 11-én érkezett táviratában azt írta: „vele az ember legdrágább kincsét, igaz és bátor barátját temeti el”. Táviratban fejezte ki részvétét Berzeviczy Albert, az MTA elnöke, egykori eperjesi jogakadémiai tanár is. Nekrológ jelent meg – többek között – a Vasárnapi Újságban, a Sárospataki Református Lapokban, a The Lancetben, a The Timesban, a Bournemouth Visitors Directoryban is.
A Stein Aurél által Kasmírban, a Mohand Marg táborban 1913 júliusában megírt akadémiai emlékbeszédet 1913. október 27-én Szily Kálmán akadémikus olvasta fel. Stein Aurél Dukáról írt megemlékezését (fényképpel) 1914-ben Oxfordban is kiadta.
Duka Tivadar alapvető munkáját a Kőrösi Csoma-kutatásban Indiában E. Denison Ross, Budapesten Szilágyi Ferenc és Terjék József, Párizsban Bemard Le Calloc’h, Kolozsvárott Csetri Elek folytatta.
