A családi gyökerek
A családi gyökerek
Apai részről a dédapa, Fehér István és a keménykötésű nagyapa, Fehér Dániel Győr-környéki molnármesterek voltak. A szikár termetű, igen precíz édesapa Fehér Dániel Ferenc Mosonmagyaróvárott végzett okleveles mezőgazda, később Tét-Szentkúton (ma: Tét) uradalmi intéző.
Kissé széles járomcsontú, magas homlokú és nyílt tekintetű Fehér (Fejér) ősök az ifjú Fehér Dániellel együtt igen megnyerő külsejű jellegzetes magyar típusokként tekintenek a szemlélőre a családi fényképekről.
Az édesanya, Mányoky Róza és anyai ágon a Berzsenyi dédanya öröksége is minden bizonnyal hozzájárult Fehér Dániel külső adottságainak, kimagasló tehetségének, kivételes egyéniségének a kialakításához. (Mint ahogyan azt ő maga is mondogatta: ezt a dolgot a Fehér ősök realista érzékével, vagy – ezt a Mányokyak nagyvonalúságával intéztem el.)
A nyugat-dunántúli puszta, a falu, az édesapa foglalkozása, a családi otthon „gazdász” légköre, valamint a múlt század végén élő egyszerű emberek között eltöltött gyermekkori évek szintén alapvetően, életre szólóan meghatározóak voltak: a hivatása kiválasztásában, úttörő, kutató szemléletének formálásában, a kutatóműhelyt kialakító és fejlesztő tevékenységében, az emberekkel való bánásmódjában, egész küzdelmes élete vállalásában.
A mezőgazdasági alapokról induló, műszakilag is jól képzett erdőmérnök és a kutatási problémákat interdiszciplinárisan megközelítő, egyéb természettudományokban is jártas biológus sajátos ötvözete lesz az az egyik fényképen még édesanyja ölében ülő erős kisfiú, akit az anyai nagyapjától (Mányoky Lászlótól) örökölt második neve után a családban „Laczi”-nak neveznek. Ő, aki korábban semmiképpen sem akar tanulni, csak a középiskolában kezd komolyan érdeklődni a tudományok iránt, hogy élete utolsó percéig kemény akarattal igyekezzen mindig újat, honfitársainál, külföldön élő embertársainál többet megismerni, jobbat alkotni.
