Könyvtárosi munka filológiai hozadékkal. Történettudományi kitérő
Könyvtárosi munka filológiai hozadékkal. Történettudományi kitérő
1934 őszén Hadrovics László egyéves katonai szolgálatra vonult be a nagykanizsai Jurisics Miklós fogatolt tüzérosztályhoz mint tartalékos tiszti kiképzésben részesülő karpaszományos. Professzorai időközben úgy tervezték, hogy ösztöndíjjal külföldi továbbképzésre küldik, mégpedig előbb egy évre Berlinbe a már akkor is nagy hírű Max Vasmer szlavista professzorhoz, majd pedig, ugyancsak egy évre, Lengyelországba. A berlini Collegium Hungaricum igazgatója, Farkas Gyula professzor igen barátságosan fogadta. Az egyetemen jelentkezett Vasmer professzornál Melich János ajánlólevelével. Engedélyt kapott Vasmertől, hogy látogathatja egyetemi előadásait és szemináriumi gyakorlatait. A lengyel lektor gyakorlati óráira is eljárt, hogy felkészüljön a következő ösztöndíjas évére. Vasmernél jól haladt az általános szlavisztikában és az oroszban. Az oroszt a berlini orosz emigránsok körében is gyakorolta. Egy nagyon gyümölcsöző év rajzolódott ki előtte.
Ám a sors másképpen határozott. 1935 december elejének egyik estéjén vért hányt. Tüdőtuberkulózis tört ki rajta. A röntgen kimutatta, hogy jobb tüdején kaverna van. Budakeszire került az Erzsébet királyné Szanatóriumba, ahol hat hónapot töltött.
A budakeszi szanatóriumot azért hagyta el hat hónap után még nem egészen gyógyultan, mert Jolán nővére, aki egy szlovén bíróhoz, Tomšič Richárdhoz ment feleségül, meghívta Szlovéniába további pihenésre. Ők akkor már nem Alsólendván, hanem Črnomeljben (Tschernembl, Alsó-Krajna) laktak. Onnan jutott el Hadrovics László Felső-Krajnába, a Bledtől délkeletre fekvő Mošnje (Möschnach) faluba. A három hónapos üdülgetés megismétlődött a következő évben. A kosztadó tanítónő családja anyanyelvi szinten beszélt németül, s ez sokat jelentett Hadrovics László német tudásának fejlesztése szempontjából. A szlovénben viszont nem haladt úgy előre, ahogyan szerette volna.
Az 1936–1937. évet Hadrovics László részint szanatóriumban, részint a szanatóriumihoz hasonló pihengetéssel töltötte. Egészsége teljesen helyrejött. 1937 decemberében állást kapott a budapesti Egyetemi Könyvtárban mint „a dologi kiadások terhére ideiglenesen alkalmazott diplomás”. A munkaidő 9 órától 2 óráig tartott. Az Egyetemi Könyvtár akkori tisztviselői jeles szellemi emberek, tudósok, szépírók közül kerültek ki: Prohászka Lajos, Mátrai László, Bisztray Gyula, Bónis György, Bóka László, Sőtér István, Benedek András, Vértesy Miklós, Tóth András, Barta István és mások. Kezdő könyvtárosként Hadrovics László beletanult a könyvfelvételbe, katalogizálásba, kölcsönzésbe és a többi könyvtárosi teendőbe. Megtudta, hogy az Egyetemi Könyvtár nyomtatványai és kéziratai között nagyszámú felderítésre, feldolgozásra váró szláv anyag van. Szabad idejében kijárt a Könyvtár raktárhelyiségébe. Megtalálta a szótáríró Belostenec elveszettnek hitt horvát prédikációit, egy 17. századi szlovén rózsafüzértársaság kéziratos imádságait és énekeit stb. Azt az indítást, amit az Eötvös Collegiumból hozott magával, folytatni tudta az Egyetemi Könyvtárban. A publikálás lehetőségét biztosította a Lukinich Imre történészprofesszortól alapított Archívum Europae Centro-Orientalis, amelyben 1937 és 1944 között több tanulmánya jelent meg.
1939-ben megnősült. Felesége a Keszthelyről ismert Kálmán Magdolna lett. Házasságukból 1942-ben Gábor fiuk született.
Az Egyetemi Könyvtárban töltött három év elteltével Hadrovics László a miniszterelnökség II. osztályára került mint délszláv referens. Ennek az volt az egyedüli haszna, hogy kinevezték középiskolai rendes tanárnak, és így végre hivatali státusba került. Időközben a budapesti egyetem bölcsészeti kara délszláv filológiából magántanárrá habilitálta. Az 1942/43. tanévben a szegedi egyetemen mint megbízott előadó szláv filológiát adott elő. Az Eötvös Collegiumban éveken keresztül magyar nyelvészetet, szerb, majd orosz nyelvet és irodalmat tanított.
1941 decemberében a Teleki Pál Tudományos Intézet Történettudományi Intézetébe nevezték ki délszláv referensként és tudományos kutatóként. Az volt a határozott feladata, hogy a magyarországi szerb kérdés történetével foglalkozzék. 1944-ben a Magyar Szemle Társaság Kis Könyvtárának, a rangos Kincsestárnak 140. sz. köteteként megjelent a „Magyar és déli szláv szellemi kapcsolatok” című munkája. Írt egy szerb összefoglaló történelmet is. A kézirat már nyomdakész állapotban volt, ki is lett szedve, de 1944-ben, amikor a Franklin Társulat nyomdája bombatalálatot kapott, tönkrement a szedés is és a kézirat is. Egyetlen korrektúrapéldány maradt belőle.
1942-ben és 1943-ban Hadrovics László érettségi biztos volt Muraszombatban. Akkoriban ott tanított Vilko Novak szlovén néprajztudós és Szép Gabriella tanárnő, akinek édesapja, Szép János a „kis Hadrovics” tanítója volt Alsólendván.
1944 tavaszán a Történettudományi Intézetet a bombázások elől részben Balatonfüredre telepítették. Oda került családjával Hadrovics László is. 1945 márciusának végén ért Balatonfüredre a Vörös Hadsereg. Hasznosnak bizonyultak Hadrovics László orosz nyelvi ismeretei. Ő lett a tolmács. 1945 májusában költözött vissza családjával Budapestre.
1945 után a Teleki Pál (később Kelet-európai) Tudományos Intézet (1951 óta a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete) nagy szellemi átalakuláson ment át. A régi szellemet a francia orientáció és a szomszédos népek története iránti érdeklődés jellemezte. Hadrovics László a török uralom alatti szerb egyház nemzeti szerepével foglalkozó francia nyelvű könyve (1947) után egy egész monográfiasorozatot tervezett, amelyben szervesen feldolgozta volna a magyar–szerb politikai, társadalmi és kulturális viszony egész vonulatát az első világháborúig. Ám a kutatási témák lassanként egészen kicserélődtek. Annak a változásnak megfelelően, hogy a Történettudományi Intézet munkatervében úgynevezett „osztályharcos” témák, lázadások, felkelések, megmozdulások feldolgozásai kerültek előtérbe, Hadrovics Lászlóra rászignálták egy parasztlázadásnak, Pero Szegedinac 1735. évi felkelésének megírását. A levéltári kutatások alapján elkészített dolgozatnak egy gyűjteményes kötetben kellett volna megjelennie. Azonban a dolgozatot a belső, intézeti bírálók nem találták elég forradalmi szelleműnek, s ezért többször átdolgoztatták, s végül – a szerző közreműködése nélkül – maguk átdolgozták. Ezt az átdolgozást Hadrovics László már nem volt hajlandó magáénak elismerni. Ki is maradt a kötetből. (A dolgozat hiteles, de népszerű változata 1951-ben mégis megjelent a Magyar Történelmi Társulat égisze alatt egy külön kis kötetben Wellmann Imrének hasonló tárgyú munkájával együtt mint „Parasztmozgalmak a 18. században”.)
Az ehhez hasonló hercehurcák egyre jobban megérlelték Hadrovics Lászlóban azt a gondolatot, hogy pályát kell módosítania, és vissza kell térnie a filológiához. 1951-ben az ELTE Szlavisztikai Tanszékének vezetője, Kniezsa István maga mellé vette Hadrovics Lászlót egyetemi docensnek. 1954-ben professzori kinevezést kapott.
A Magyar Tudományos Akadémia már 1948-ban levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadását „A XVI. századi protestáns horvát nyomtatványok helyesírása” címmel tartotta meg 1950. április 14-én.
