Az I. Világháború
Az I. Világháború
A különben állandóan utazó Hevesyt egy darabig itthon tartotta a háború. A kezdeti hazafias lelkesedés sokakhoz hasonlóan őt is magával ragadta, mégis valahogy húzta, halasztotta, hogy önkéntesnek jelentkezzen. Inkább Bécsbe járt Panethtal kutatni és írni sorban a közleményeket. Aztán, mint oly sokaknál, hiába múlt el a lelkesedés, be kellett vonulnia. Végül is 1915 júniusában kezdte meg szolgálatát, de azonnal kiderült, hogy hiába szeretett sportolni, főleg síelni és hegyet mászni, gyakran törékeny egészsége nem bírja a katonai élettel járó fáradalmakat. Kimerültsége következtében hamarosan kórházba került. Katonáskodását civil szolgálattal folytatta. Előbb Budapesten kórházi munkára osztották be egy röntgenosztályon, majd 1916 nyarán Nagytéténybe, egy elektrolitikus rézfinomító üzembe. Itt főleg az értékes rezet nyerték ki a Balkánról érkező harangokból, melyeket az orosz hadifoglyok hatalmas kalapácsokkal vertek szét apró darabokra. Hevesy egész életében őrzött egy ilyen szilánkot. Később Besztercebányára helyezték át, ahol szintén rézművekben dolgozott.
Közben létrejött az Erzsébet egyetem Pozsonyban. Hevesy pályázatot nyújtott be a kémia tanszék professzori állására, olyan támogatókkal, mint Richard Lorenz és Stefan Meyer. Nagy csalódására azonban mégsem ő kapta meg az állást, hanem közeli munkatársa, Gróh Gyula, és így továbbra is állás nélkül maradt.
