Kutatások a háború alatt a III. sz. Kémiai Intézetben
Kutatások a háború alatt a III. sz. Kémiai Intézetben
Hevesy György ebben az időben már magyar együttműködőkkel is dolgozott. Ennek kezdete még manchesteri időszakára tehető. Itt dolgozott együtt Putnoky Lászlóval, a későbbi műegyetemi professzorral, aki kezdő éveit szintén külföldi városokban töltötte, és 1913-ban tért végleg haza. Az uránizotópok kölcsönös összefüggésével foglalkoztak. Az U-I-et és U-II-t próbálták szétválasztani, de nem sikerült, sőt diffúziós kísérleteik során nem tudták kimutatni az U-II szignifikáns koncentrációnövekedését sem. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az U-II létezése kémiailag nem bizonyítható, mivel túlságosan hasonlít az U-I-re, még vegyértékük is megegyezik. Alkottak egy feltételezést az uránsor szekvenciájára (U-I – U-X – U-II – Io – Ra), amit azonban hamar módosítani kellett, ahogy újabb radioelemeket fedeztek fel. Későbbi kapcsolatuknak semmi jele: sem Magyarországon, sem külföldön nem írtak többé együtt cikket.
Hevesy egyik legközelebbi itthoni munkatársával, Róna Erzsébettel végzett kísérletei a Buchböck Gusztáv vezette III. sz. Kémiai Intézetből datálódnak, Hevesy laboratóriumából, mutatva, hogy Buchböck állt a korszakbeli vezető kémikusok közül legközelebb hozzá, továbbá hogy laboratóriumra is szert tett. Róna Erzsébet később szintén jelentékeny pályát futott be. A 20-as években a bécsi rádiumkutatóba került, majd egyre emelkedett a pályán. Ausztrián kívül Németországban dolgozott, végül az USA-ban: Oak Ridge-ben és Miamiban.
1914-ből származik az első, publikációban is testet öltő közös eredményük. Ezt ugyan Róna egyedül jegyezte, ám a munkát nyilvánvalóan Hevesy vezetése mellett végezte, Buchböckön kívül neki mondott köszönetet, és maga a
téma is a Hevesy-Putnoky-féle kutatás folytatásának tekinthető. A cikk az uráncsalád egyik tagjának létét kívánta igazolni. A szakirodalomban felmerült, hogy esetleg létezik az U-X-hez tapadva egy addig ismeretlen átalakulási termék, melyet U-Y-nak neveztek, de döntő bizonyítékot nem találtak létezése mellett. Róna kipreparálta az U-Y t, és arra a feltevésre jutott, hogy ez az uránsor valamiféle elágazása lehet az U-I-ből kiindulva. (Később ez nem bizonyult igaznak; az U-Y az aktíniumcsalád második tagja, mely az AcU-ból keletkezik.) Figyelemre méltó, hogy a tanulmányt Zemplén Győző mutatta be az Akadémián.
A Buchböck-intézetből származik az a cikk is, melyet Hevesy és Róna közösen publikált 1915-ben, de nem itthon, hanem az egyik legolvasottabb német folyóiratban. Megállapították, hogy az ólom- és bizmutizotópok oldódási sebessége salétromsavban növekszik a sav koncentrációjával és a viszkozitás csökkenésével. Az ólomionok jelenléte a ThB oldódási sebességét csökkenti, ám nem változtatja a ThC-jét, lévén előbbi ólom, utóbbi bizmutizotóp. Kimutatták, hogy a szilárd és folyadékfázis közötti atomkicserélődést jól lehet tanulmányozni, ha az ólmot aktív ThB izotóppal mint indikátorral keverik össze. A cikk nagy történeti jelentősége tehát, hogy a Hevesy által 1913-ban felfedezett radioaktív indikátoros nyomjelzés egyik legkorábbi alkalmazása.
Hevesy 1915-ben itthon publikált cikkében Buchböck kitűnő ionhidratációs kísérleteit idézte és az oldatok vezetését megszabó ionok nagyságával foglalkozott. Azért is kiemelendő ez a munka, mert a hazai tudományos kémiai irodalomban először szerepelt benne Rutherford és Bohr alapvető strukturális fogalma: a pozitív töltésű atommag. Hevesy a hidrogénion anomális vezetési magatartását, utóbbiakra hivatkozva, azzal magyarázta, hogy ez voltaképpen nem ion, csak meztelen atommag. A tanulmányt Bugarszky István professzor mutatta be az Akadémián.
Figyelemre méltó, hogy Hevesy katonai szolgálata közben is rendszeresen publikált. Elég nehéz elképzelni, hogyan tudott kutatni és együttműködni Róna Erzsébettel. Besztercebányán – feljegyzései tanúsítják – sikerült szert tennie egy szerényen felszerelt laboratóriumra, amelyben az ionos és kolloid oldatban lévő aktív tórium kémiai tulajdonságait tanulmányozta. A preparátumot a bécsi rádiumintézet igazgatójától, Stefan Meyertől kapta, akivel valamiképpen a háború idején is szorosan együttműködött.
