Bécs – Budapest
Bécs – Budapest
Mielőtt a fantasztikusan fárasztó év befejeztével hazajött volna, Rutherford megkérte, jó kémikusként válassza ugyan szét a radioaktív rádium-D-t a semmire sem jó ólomtól, mert nagyon zavarja a munkájában. Ez a feladat vezetett végül a nyomjelzés felfedezéséhez. A munkát Bécsben és Budapesten végezte 1912 telén, 1913 tavaszán.
Sok a helyszín: Magyarország, Németország, Anglia, Ausztria, sőt még Franciaország is. Azt írta: „Manchesterbe Párizson keresztül utazva, soha nem mulasztottam el Marie Curie meglátogatását”, akinek kutatási iránya, lévén alapvetően kémiai és nem fizikai jellegű, igen közel esett az övéhez. A különböző országokban különböző városokat keresett fel, ezekben különböző laboratóriumokat. Akár egyetlen évének útvonala igen bonyolult térképet rajzolt fel. Ámde szenvedélyében nem csupán az útikalandok iránti vágy játszott szerepet, hanem különleges kutatói stratégiája is: minden laboratóriumban tanult valamit, hozzászólt a kutatáshoz, esetleg maga is javasolt vagy el is végzett valamely kísérletet, majd továbbállt, és megnézte egy másik kutatóhelyen, mi történt azóta, hogy ott járt, vagy elvégezték-e az általa megtervezett kísérletet. Ez az egyes intézetekhez nem szigorúan kötődő, delokalizált kutatói életmód sok mindent megmagyaráz rendkívüli produktivitásából és életrajzi sajátosságaiból.
Angliából hazajövet is megszakította útját Karlsruhéban, hogy találkozzon Fajansszal (utóbbi kérésére), és beszámoljon neki saját és mások elektrokémiai eredményeiről. Fajans, akit az eltolódási szabály egyik felfedezőjeként tartanak számon, figyelembe vette Hevesy ekkor előadott vizsgálatait az a- és ß-sugárzásnak az illető elem vegyértékére gyakorolt hatásáról. Közben azonban Hevesy eredményeit Rutherford beküldte a Philosophical Magazine-nak, melyben meg is jelent és később vitát váltott ki a felfedezés elsőbbségi jogáról.
Útközben megállt Bécsben, és megismerkedett a vadonatúj Rádiumkutató Intézettel, amely tágasságát, felszereltségét és – a Monarchiához tartozó gazdag joachimstahli uránbányáknak köszönhetően-rádiumellátottságát tekintve messze a manchesteri intézet előtt járt. Az intellektuális felszereltség más kérdés. A bécsi intézet inkább a precíz, lassú aprómunkával tűnt ki, melyet a tudomány rendszerint kevésbé méltányol, még ha nem is nélkülözheti, mint a mindent megrengető „zseniális” felfedezéseket. Hevesy mindenesetre az előbbit is igen nagyra becsülte, ráadásul meleg barátságot kötött az intézet igazgatójával, Stefan Meyerrel és főképp Fritz Panethtal – egy életre. Hevesy ettől kezdve Bécset is munkahelyének tekinthette, ám itthoni pihenője után előbb még visszatért Rutherfordhoz, akivel közben egy percre sem vesztette el kapcsolatát. Csak 1912 végén tért hosszabb időre haza, hogy megkezdje akadémiai pályáját.
1913-ban szerezte meg magántanári képesítését a pesti egyetemen. Erre az időszakra esik itthoni tevékenységének első szakasza, habilitációja, előadásai, cikkei. Ám még ugyanebben az évben visszatért Manchesterbe, és innen Oxfordba készült azzal a határozott tervvel, hogy barátjának, a röntgenspektroszkópia klasszikusának, Moseleynak segítsen a ritkaföldek spektroszkópiai vizsgálatában, és egyúttal a legjobb helyen lesse el a vizsgálati módszer részleteit. A dolog lényegét és a műszert már jól ismerte, hiszen korábban éppen ő segített Moseleynak az első röntgenspektroszkóp felállításában, amellyel Moseley a periódusos rendszerre vonatkozó alapvető méréseit elvégezte. A háború kitörése azonban mindörökre megakadályozta Hevesyt terve végrehajtásában: a zseniális Moseley nagyon fiatalon meghalt a Gallipoliban lezajlott ütközetben.
Hevesy pedig hazajött, és mint magyar állampolgár a Monarchia hadseregében teljesített szolgálatot. A háború után egy ideig nem volt szabad elhagynia az országot, de Angliába amúgy sem térhetett volna vissza, mint tervezte, mert a két ország ellenséges oldalon állt a háborúban. Ekkor következett második itthoni periódusa, az Állatorvosi Főiskolán végzett kutatásai. A politikailag rendkívül turbulens időszakban aktív oktatói, kutatói és szervezői tevékenységet folytatott, és közben belekeveredett a hazai tudományos, politikai, személyi ellenségeskedések szövevényes hálójába, majd a fehérterror megtorlásaiba.
