Család, tanulmányok
Család, tanulmányok
A Hevesy nevet 1906-tól viselte Hevesy György családja, mely gazdagságát és tekintélyét a 19. századi magyar liberalizmusnak köszönhette. A tipikus történet szerint az első generáció meggazdagodott. Apai ágon a gazdagodás a Bischitz nagyapa pesti kereskedői, később igen jelentékeny földbérlői tevékenységére vezetődik vissza (az egyik Eszterházy-birtokot bérelte), anyai ágon pedig a Schossberger család olaj- és dohányüzleteire. A gazdagság birtokában a korszak Magyarországán már kellő társadalmi tekintélyt is lehetett szerezni. Az apai nagymama (a Fischer-család sarja) megalapította a pesti zsidó nőegyletet és megkezdte a zsidó jótékonykodás megszervezését, az anyai nagypapát pedig maga a Császár nevezte ki a pesti zsidó közösség elnökének. Mindezzel a család lényegesen hozzájárult az akkoriban nagy sebességgel haladó asszimilációs folyamathoz. A Schossberger nagyapa, társadalmi és gazdasági súlya miatt, továbbá mivel a zivataros 1848 utáni időkben kellő lojalitást mutatott, 1863-ban megkapta a magyar nemesi címet, mégpedig – nevezetes módon – az első ki nem keresztelkedett zsidóként a század végén már bárói rangra is emelkedett.
Az egyik bányájuk igazgatójaként dolgozott Bischitz Lajos, aki több nagyvállalat igazgatósági tagjaként és hatalmas birtokok bérlőjeként már bőven megmutatta, hogy nem esett messze a fájától. Vadászszenvedélyének gyakran hódolt apósa birtokán, melynek közelében feküdt a császári vadászat céljára fenntartott állami terület, és így részt vehetett a császári vadászatokon. Nemességet és udvari tanácsosi címet már családapaként kapott 1895-ben, és vele engedélyt nevének magyaros írására: Bisicz de Heves, amely 1906 után változott Hevesyre. A gyerekek közül 1877 és 1885 között öt fiú, 12 éves szünet után pedig három lány született. Minthogy a család addigra már áttért a katolikus hitre, a gyerekeket a piaristák budapesti gimnáziumába íratták be, biztosítva számukra a katolikus neveltetést, hogy ezzel továbblépjenek az asszimiláció útján.
Ez a harmadik generáció már értelmiségi pályára lépett; legalábbis a férfiak. Vilmos, a legidősebb, repülőgépmérnök és felfedező lett, Andor író, a harmadik, Ödön, – hogy legalább valaki folytassa a hagyományokat – bányaigazgató, a negyedik, Pál pedig a császár nagykövete. Alighanem Ferenc József diplomatakarából ő élt a legtovább: 106 éves korában Kitzbühelben hunyt el, miután a város sokak által ismert, tisztelt és szeretett nevezetes polgára lett. A lányokat a szokásoknak megfelelően a magas társadalmi állású feleségek szerepére készítették fel. Csak az ötödik fiú, az 1885. augusztus 1-jén született Hevesy György vált tudóssá. A piarista gimnáziumot magántanulóként végezte, 1903-ban érettségizett. Nagyrészt tehát otthon tanult, beleérve a német, angol és francia nyelvet, melyet ebben a korban és ebben a társadalmi rétegben mindenkinek illett kiválóan tudni. Érettségi után beiratkozott a bölcsészkarra a budapesti tudományegyetemen, de két félév után Berlinben folytatta. Ekkor már egyértelműen a kémia iránt érdeklődött, bár e korai periódusában behatóan foglalkozott filozófiával is, főleg a kor természettudósai között népszerű machizmussal. Egyetlen szemesztert töltött Berlinben, majd átment Freiburgba, amelynek, mint írta, levegője jobbat tett egészségének.
1906-ban kezdett doktori értekezésén dolgozni, a fém-nátrium és a nátriumhidroxid-olvadék kölcsönhatása téma-
körében. 1908-ban szerezte meg doktorátusát (tartalmát 1911-ben magyarul is közölte). Ezután Zürichben folytatta olvadékokra vonatkozó kutatásait a magas hőmérsékletű kémia akkori legkiválóbb szakembere, Richard Lorenz mellett, a Technische Hochschulén, ahol három félévet töltött tanársegédként, előbb az előadásokon segédkezve, később a fizikai-kémiai és elektrokémiai gyakorlatokat vezetve. Itt ismerkedett meg Richard Willstätterrel, a kémia professzorával, sőt a magántanári előadását tartó, még alig ismert Albert Einsteinnel is, akinek ő mutatta meg a kémiai laboratóriumokat, és így alkalma nyílt Einsteint meglepni azzal, hogy hidrogénelektród csakugyan létezik, nem elméleti konstrukció csupán.
