A GYERMEKÉVEK ÉS AZ IFJÚKOR KOLOZSVÁRT
A GYERMEKÉVEK ÉS AZ IFJÚKOR KOLOZSVÁRT
Ifj. Entz Géza szüleinek harmadik gyermekeként, 1875. május 30-án született Kolozsvárott. Dédapja, id. Entz Ferenc (1784–1806) Sümegen volt köztiszteletben álló orvos, és egyben Zala vármegye főorvosa. A napóleoni háború idején lelkiismeretesen gyógyította a betegeket. Fiatalon tífuszjárvány áldozata lett. A sümegi temetőben sírkövén ma már alig olvasható a felirat: „Harminckét esztendős élete fogytával / Zalában tisztsége csak másodikával / Ide temetteték sokak fájdalmával / Entz Ferenc orvos szent békesség hamvával.”
Nagyapja, ifj. Entz Ferenc (1805–1877) ugyancsak jónevű orvos, híres gyümölcsnemesítő (pomológus) és szőlőtermesztő (ampelológus). A tudományos alapon álló magyar gyakorlati kertészet létrehozója. 1832-ben Batthyány Fülöp herceg Tolna, Veszprém és Somogy megyei uradalmainak orvosaként azok központjában, Mezőkomáromban telepedett le. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia munkássága elismeréséül levelező tagjául választotta.
Édesapja, id. Entz Géza (1842–1919) kolozsvári (1873), majd budapesti (1889) egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti és igazgatósági tagja. Világhírű zoológus, aki 1875-ben felfedezte az egysejtű állatokban élő egysejtű növények kölcsönös haszonnal járó konszorciális (szövetségi) viszonyát, a növények és állatok sejten belüli együttélését, mai műszóval az endoszimbiózist. Ez a felfedezés elvi jelentőségű, hiszen azelőtt állatnak csak állattal, növénynek csak növénnyel való kölcsönös haszonnal járó együttélését ismerték. Az Entz felfedezte életformát el sem tudták képzelni.
Édesanyja nagyszebeni német anyanyelvű leány, Seivert Josefine. Id. Entz Géza Kolozsvárt ismerkedett meg vele, és 1870-ben kötöttek házasságot.
Kolozsvárt a Szén (később Mikó) utcában, azután a Monostor, majd a Király utcában laktak. Mindegyik otthont a mély kultúra hatotta át harmóniájával. Első gyermekük Margit (1872. I. 10.–1956. XII. 18.) volt. Őt követték Jolán (1873. VIII. 9.–1968. I. 10.), Géza (1975. V. 30.–1943. II. 21), Béla (1877. III. 10.–1957. I. 14.). Lotti (1879. II. 8.–1895. VIII.), Ferenc (1882. VII. 16.–1961. XII. 24.). A szülők a hat testvért szigorú, szeretetteljes neveléssel és példájukkal a szülők iránti tiszteletre és szeretetre, egymás iránti őszinte megbecsülésre nevelték. Ez a testvérek között életük végéig megmaradt, így annak részese és ápolója lett a már Budapesten született hetedik gyermek, Emma (1895. IX. 6.–1976. V. 23) is.
A családi légkörre jellemzők ifj. Entz Gézának akadémiai székfoglalóján elhangzott szavai: „Helyzetem nem könnyű, mert harmadik nemzedéke vagyok családomnak, aki akadémikus. Tudom kötelességemet. Hogy ennek eleget tehessek, erőt kell merítenem azok példájából, akik előttem ültek e helyen. Hálával időzöm gondolatban velük. Nekik köszönöm életemnek azt az értékét, amit a tudásra törekvőnek a tudomány ad.” [71: 4]. (A szögletes zárójelben levő szám itt és a továbbiakban is a Bibliográfia tételszámára, a kettőspontot követő pedig az azon belüli lapszámra utal.)
A kolozsvári házak közül, amelyekben Entzék laktak, kettőnek elég nagy kertje és udvara volt. A Király utcai lakáshoz az apa telket bérelt, így a gyermekek ott is játszhattak. Géza csecsemő korában igen súlyos bélhurutot kapott, ami szinte egész életében hátrányosan befolyásolta egészségét. Öccsével, Bélával apróbb sétákat tettek a kolozsvári Sétatéren át a katonai uszodáig. Ennek kifolyója egy kis játékos szerkezetet hajtott. Két kis törpe felváltva ütögetett egy kis üllőre. Ezt nagyon szerették nézni, és a törpéket Bugyburugy bácsiknak nevezték el. Nagyobb sétáik a kolozsmonostori gazdasági akadémia kertjébe vezettek. Édesapjuk volt munkatársai – id. Entz Géza 1869-től 1873-ig ebben az intézetben oktatott – szívesen látták rákászásra az Entz fiúkat. Egyik rákászás alkalmával, amikor az állattani intézet preparátora, Killer és az intézet szolgája, Simon Sándor az Entz fiúkkal volt, Simon legidősebb fia a vízbe esett. A sebes folyású Szamos magával ragadta; holtan húzták ki a vízből. Ez a tragikus esemény tanította meg Gézát, Bélát és Ferencet, hogy nem szabad túl közel menni a vízhez.
Kolozsvárt többször felkereste Entzéket Tordáról a család régi barátja, Brassai Sámuel, az utolsó magyar polihisztor, aki mindig tordai pogácsát hozott a gyermekeknek ajándékba. Ugyancsak gyakori vendégek voltak Entzéknél Koch Antalék (mineralógus professzor a kolozsvári egyetemen), a két család között nemzedékeken át barátság szövődött.
Gyakran fordultak meg Kolozsvárt Csíkból székelyek ekhós szekereikkel. Borvizet szállítottak. Az üvegek abban az időben kukoricacsutkával voltak bedugva. A borvíz eladása után a Kolozsvárt megvásárolt szükségleti tárgyaikkal tértek haza falvaikba. Az ekhós szekerek Entz Géza kedvenc gyermekkori emlékei közé tartoztak, akárcsak a Kolozsvárt látott medvebocsok és „medvetáncok” is. Akkoriban gyakran hoztak Kolozsvárra havasi lakosok medvebocsokat eladásra. Az egyik ismerős családnak is volt két ilyen kedves mackója. Az Entz gyermekek jobban eljátszadoztak ezekkel, mint azokkal a játék mackókkal, amelyek Gárdonyi Géza Mackó úr utazásai című könyvnek hatására széltében-hosszában elterjedtek a városban. Elég sokszor jöttek medvetáncoltatók is Kolozsvárra. Egyszerű bőrdobjukon dobolva biztatták „kenyérkeresőjüket”, a medvéket polka, csárdás táncolására. A medvék két lábra álltak, és teljesítették a rájuk kényszerített kötelességüket. Ezek a medvék is szelídek voltak, és az Entz fiúk tapasztalatai szerint nagyon hálásak néhány szem cukorért.
1880-ban a kolozsvári egyetem vegytani intézetének alapkőletételekor érte az egyik legnagyobb élmény az Entz-gyermekeket. Édesapjuk mint prorektor szintén mért az alapkőre három kalapácsütést. Ekkor döbbentek rá, hogy apjuk milyen magas méltóságot tölt be, és milyen fontos szerepet foglal el a társadalmi életben.
Az apa a kor szokásainak megfelelően taníttatta gyermekeit. Így ifj. Entz Géza 1882-ben a piarista főgimnázium mellett működő elemi iskolában kezdte tanulmányait. A két első osztály elvégzése után az apa a német nyelv jó elsajátítása végett a német nyelvű evangélikus elemibe iratta be, amelyet a kolozsváriak szász iskolának hívtak. Itt a harmadik és negyedik osztályban Erb Frigyes tanított kitűnően, jól fegyelmezett, és az önfegyelemben is nagyszerű példát mutatott. Nagy hatással volt az ifjúra, aki gyakran emlegette – bár öccse, Béla szerint némi túlzással –, hogy amit a földrajzból tud, azt Erbtől tanulta. Erb időről időre testgyakorlást is végeztetett tanítványaival. Ilyen alkalmakkor a gyermekek gyakran énekelték az Es klappert die Mühle am raurschender Bach… kezdetű kedvenc dalukat. Közben tapssal utánozták a malom zörejét, a magvakat őrlő, egymás felett mozgó malomkövek működését pedig tenyerük egymás feletti körben mozgatásával szemléltették. Erbet az 1880-as évek végén a nyári vakációban katonai szolgálatra hívták. A nagy hőségben napszúrást kapott, és néhány nap múlva meghalt. Ez is egyik szomorú élménye volt az ifj. Entz Gézának.
A negyedik elemi elvégzése után a piarista gimnáziumban folytatta tanulmányait. Természetrajztanára Pachinger Alajos (1846–1913) volt, a későbbi jónevű kutató, aki számos parazitológiai tárgyú munkájával e tudományág egyik hazai úttörője, és 1881-ben került a kolozsvári ginmáziumba. Kezdettől fogva szoros kapcsolatot tartott fenn id. Entz Gézával, bejárt intézetébe kutatni. Értékes parazitológiai munkássága elismeréseként az 1885/86. tarévben egyetemi magántanárrá képesítették. Pachinger Alajos is nagyhatással volt ifj. Entz Géza természet iránti érdeklődésérc. A gimnázium udvarán egy külön kis épületben volt a törvényszéki orvostannal kapcsolatos boncterem, melynek pincéjében a konzervált hullákat helyezték el. Ez bizonyos mértéki félelemmel vegyes látványosságot jelentett a tizenéves Géza, még inkább öccse, Béla számára.
A kolozsvári diákévek év végi majálisai is nagy örömet jelentettek. Az egyik közeli erdő tisztásán tartott majálisokon a diákok szülei is részt vettek. A gyerekek tízórai után labdajátékkal, hosszú métával és székely bennfogóval szórakoztak. Más labdajátékot akkoriban Kolozsvárt nem játszottak. A szabadban elfogyasztott ebéd után pihenő, majd újabb játék következett. Délután az egész társaság bevonult a Sétatér melletti polgári lövöldébe. Ott jól sikerült tánccal fejeződött be a majális.
Gyakran vitte magával id. Entz Géza gyermekeit Kolozsvár csodálatos szépségű közeli környékére, így pl. a Szénafűre és a Házsongárdba. Ezeken és a távolabbi kirándulásokon is az apa a jellemző és sok ritka virágos növénnyel ismertette meg gyermekeit. Magával vitte Gézát és Bélát a tordai sóstavakhoz is, ahol Daday Jenővel együtt gyűjtötte a sós vizekben élő állatokat. A gyűjtés után a sóbánya hatalmas csarnokait járták be. Torockóra, Székelykőre, a Gyalui havasokba, az Erdélyi-érchegységbe is kirándultak. Az apa Margittal és Gézával még a Retyezát megmászására is vállalkozott. Napokon keresztül úgyszólván teljesen lakatlan vidékeken át, a lombos erdők, fenyvesek övén áthatolva jutottak el a havasi rétek és sziklák világában a tengerszemekhez. Gazdag gyűjteménnyel, szép ásványokkal és kőzetekkel, havasi növényekkel, csigákkal, bogarakkal és a magas hegységekre jellemző más állatokkal tértek haza. A közös kirándulásokon láthatták az Entz gyermekek azt is, hogyan gyűjtötte apjuk a viperákat. Egyszerűen rálépett az állatra, majd talpát kissé felemelve hagyta, hogy a kígyó fejével kissé előrebújjon. Ezután nyakánál fogva felemelte a viperát és beletette a növénygyűjtő szelence kis rekeszébe elhelyezett üvegbe. Ehhez a gyűjtési módhoz különleges bátorság és megfontoltság kellett.
A kirándulások, az apja intézetében folyó munkák és gyűjtemények látása által szerzett tapasztalatok a gyermek természet iránti szeretetét és érdeklődését erősítették. Killer madárkitömései és csontváz-összeállításai is igen érdekelték. A nagy vadász legérdekesebb zsákmánya, a pusztai talpastyúk ugyancsak a madárgyűjteményébe került. Így ifj. Entz Géza már diákkorában megismerte ezt a Közép-Ázsia pusztáin élő, hazánkban csak nagyon ritkán ellátogató madarat. Killer egyik alkalommal a Gyalui havasokból hatalmas siketfajdkakast hozott haza. Ezt a madarat Erdélyben vadpávának nevezték. Nagyon imponált az Entz gyermekeknek az, amikor Killer az oncsászai barlangból nagy őslényzsákmánnyal tért meg, és hatalmas barlangimedve-csontvázakat állított össze. Meglepetésül összeállított egy gyönyörű barlangimedve-koponyát id. Entz Gézának is, ami ma is jó karban a család birtokában van.
