A SZÓDAVÍZ
A SZÓDAVÍZ
A gyógyhatású, üdítő ásványvíz a vízvezeték és vasút nélküli világban roppant drága ital volt, ezért utánzásával sokan megpróbálkoztak. Úgy gondolták, a víz kémiai elemzésével, összetétele ismeretében ásványvíz készíthető. Than Károly, a pesti egyetem kémikusprofesszora mutatta ki – már a század második felében, – hogy az elemzés csupán az ionokról ad tájékoztatást, de hogy melyik „kation”, milyen „anion”-hoz tartozik, tehát, hogy a vízben valójában milyen sók oldata található, nem állapítható meg, esetleg az alkotórészek egyenérték-súlyszázalékából lehet a valóságos összetételre következtetni.
A Zeitschrift für Physik und Mathematik 1830-as évfolyamában a 47–58. oldalon részletes tanulmányban írta le, kik és hányféleképpen próbálkoztak ásványvizek utánzásával. Egész sor feltaláló nevét említette, de egyikük módszerét sem találta „gyártásérett”-nek.
Jedlik kitűnő kísérletező készségével, labóratóriumi, készülék-összeállítási gyakorlatával, kémiai ismereteivel látott a feladathoz és 1826-ra sikerült is jó, üdítő ásványvízhez teljesen hasonló készítményt előállítania. A balatonfüredi szénsavas vizet akarta utánozni, azaz olyan vizet szándékozott készíteni, amely a friss – valódi – ásványvíz helyettesítésére alkalmas. (Az állott, felmelegedett balatonfüredi víz kellemetlen, lúgos ízű.) Jedlik módszere elvileg egyszerű: hideg tiszta vízbe széndioxidot kell vezetni, amikor is a víz a gázt elnyeli és szénsav (H2CO3) képződik.
Az elvileg egyszerű módszert azonban nem alkalmazhatta, hiszen széndioxidot a század elején gyárilag még nem készítettek. A gáz fejlesztését és vízzel való elnyeletését egybeépített készülékben, folyamatosan kellett végrehajtani.
A széndioxidot legegyszerűbben vegyületéből – mészkő, kalciumkarbonát – híg sósavval, kénsavval lehet felszabadítani. Fahamu is használható, ekkor a benne levő káliumkarbonát – hamuzsír – híg savval adja a széndioxidot.
Jedlik a fejlesztő és elnyelető készüléket kidolgozta és fent említett cikkében jó rajzzal kísérve ismertette. Így mondja el Jedlik cikkében az eljárást.
„A szénsavgáz fejlesztésére szolgáló első edénybe a három vagy négy rész vízzel hígított kénsavnak bizonyos meghatározott mennyiségét beöntjük, ezután márványzuzalékot vagy – még jobb – szitált fahamut, annyi vízzel keverünk, hogy folyékony pép keletkezzék, amit egy, erre a célra szolgáló dugattyúval ugyanabba az edénybe nyomunk. Miután a fejlődő gáz a levegő jó részét egy szabad nyíláson át kihajtotta, az edényt légmentesen lezárjuk. A pép ismételt adagolásával a szénsavgáz egy, a másik edény aljáig érő csövön át az első edényből a másodikba nyomul. A második edényben híg szóda, vagy hamuzsíroldat van, ami a gázzal elragadott savcseppeket leköti. A megmosott és sűrített szénsavgázt egy csapon át tetszőleges mennyiségben lehet egy harmadik hengeres edénybe átvezetni; a telítésre szánt, kézzel mozgásban tartott edényben tartott víz a gázt könnyen elnyeli, Az elnyelt szénsavgázt – a pép ismételt adagolásával – addig pótoljuk, amíg, a kénsav is telítetté nem válik. Ezután az első edény alján. evő csapot megnyitva, a mész- és káliumszulfáton – sűrített szénsavgázzal kinyomatjuk és az edényt újra megtöltjük:”
A Jedlik-féle szódavízkészítésről többen írtak. Palatin Gergely pannonhalmi fizikustanár a kilencvenenes években felkereste az öreg Jedliket, aki neki elmondotta, hogy 1828-ban próbálkozott először a balatonfüredi savanyúvíz utánzásával.
Erről a beszélgetésről Hankó Vilmos úttörő ismeretterjesztő író a Természettudományi Közlöny 1894. évfolyamában írt cikket Egy elfelejtett magyar találmány címen.
Jedlik többször – alaptalanul – emlegetett élhetetlenségének élénk cáfolata az a tény, hogy a negyvenes években, már mint pesti professzor, iparszerűen készített – bérmunkásokkal – savanyúvizet és azzal vendégeit, tudományos vándorgyűlések résztvevőit fehér asztalnál megkínálta. Üvegpalackokban árusította, szódavízgyártó üzeme jól jövedelmezett. A kiforrott technológiával dolgozó, pénzt hozó üzemet később mégis átadta egy állástalan rokonának azzal, hogy a tiszta haszonból 5%-ot kér, amit azonban soha sem vett fel, egyébként is a tehetetlen rokon kezén az üzem tönkrement.
A tudományos kutatás és megismerés tiszta örömét nem cserélte el az ipari tevékenység hasznáért.
