ELŐSZÓ

Teljes szövegű keresés

ELŐSZÓ
1998. május 13. Jendrassik György (1898–1954) születésének 100. évfordulója. Erre a kerek évfordulóra készülve vállaltam, hogy életpályáját összefoglalom mindazok számára, akik kíváncsiak egy kiváló magyar gépészmérnök, gyárvezető, feltaláló és akadémikus fordulatokban, sikerekben, elismerésekben, ugyanakkor küzdelmekben gazdag életére, életművére.
Annak ellenére, hogy külföldön eltöltött évei alatt itthon szinte a nevét sem volt szabad emlegetni, viszonylag sok írás foglalkozott életével angliai folyóiratokban is [31, 39, 51], itthon is [28–30, 32, 35–38, 40, 45–50, 54–56]. Az angliai szaklapokban megjelent 1954. évi gyászjelentésekhez valószínűleg az ugyancsak emigrációban élő, és a Jendrassik családot jól ismerő és tisztelő Stein Andor, volt Ganz-gyári igazgató adott adatokat.
A Gépipari Tudományos Egyesület gondozásában 1967-ben megjelent „Műszaki nagyjaink” könyvsorozat 1. kötetében Gombás Tibor, Jendrassik Ganz-gyárbeli volt munkatársa állította össze a legátfogóbb életrajzot [32], aki birtokában volt Jendrassik Loránd (György bátyja) 1958. évi kéziratos visszaemlékezéseinek [36], Vajda Pál ugyancsak 1958-beli „Nagy magyar feltalálók” c. könyvében [54] olvasható Jendrassik-adatoknak, és nem utolsó sorban a lektori munkát is ellátó Jendrassik-munkatárs: Brodszky Dezső professzor 1955- és 1959-beli magyar [28] és angol [30] nyelvű írásainak és közvetlen segítségének. Az összes többi magyar nyelvű feldolgozás beleértve az én írásomat is – a felsoroltakat használta forrásul [35, 38, 40, 45–50].
Jendrassik György elhalálozásának napja Gombás Tibor írásában valahogy egy nappal elíródott, és így – az előbb leírtak alapján – az összes többi magyar feldolgozásban is hibás, az angol nekrológokban, Stein Andor levelében és Jendrassik Loránd visszaemlékezésében viszont helyesen: 1954. február 7.!
Már ezért a helyreigazításért is érdemes lett volna a Jendrassik-életrajzot újra megírni, de akadtak további kiegészítő adatok. Jendrassik György ugyancsak gépészmérnök unokaöccse: Gyarmathy György, aki évek óta a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule (ETH) professzora, a Jendrassik-életpálya újabb feldolgozásához számos értékes iratot, levelet, fényképet bocsátott rendelkezésre másolatban [61], amelyekkel Jendrassik György személye hűebben mutatható be. Köszönöm a megküldött anyagot és a szakmai lektorként nyújtott jó tanácsait.
Hosszabb meggondolás után alakult ki a könyv tartalmi tagozódása, vagyis hogy a Jendrassik családdal és a fiatal Jendrassik Györggyel kell az első fejezetet indítani [36]. Mivel Jendrassik György Magyarországon – rövid időn át tartó megszakítástól eltekintve – egyetlen helyen dolgozott, ideillett egy fejezet a Ganz-gyár, azon belül a motorgyártás 1889–1924 közötti előtörténetéről [45–47]. Ezt követi három fejezetben a három nagy találmány története: a Ganz–Jendrassik-motorok [1–11, 13–18, 22–26, 29, 32–34, 37, 45–47, 54–57]; a Jendrassik-gázturbina [19–21, 28, 30, 32, 36, 39, 42–44, 51, 53–56, 58, 59] és a Jendrassik-nyomáscserélő (27, 32, 36, 41] leírása úgy, hogy közben a műszaki adatokat életrajzi események, háttérismertetések, idézetek színesítsék – beleértve a Ganz-gyáron belüli folyamatos előrehaladását egészen a vezérigazgatói székig, majd az emigrációs évek nem könnyű időszakát egészen a váratlan és nagyon korai haláláig.
Nagy súlyt helyeztem arra, hogy a kortársak írásaiból, visszaemlékezéseiből, levelekből minél többet idézzek, mert ezzel be lehetett mutatni korának stílusát, továbbá azt a szeretetet és tiszteletet, amellyel a rokonok, munkatársak, szaktársak Jendrassik Györgyöt illették, elismerték. Az ő írásainak, leveleinek idézete pedig jól mutatja Jendrassik kapcsolatát a családdal, munkatársaival, a szakmával. Ez a mód különösen a következő fejezetben érvényesült, amely a levelek, vélemények, emlékezések, idézetek címet kapta.
Mivel a Ganz-gyár még napjainkban is kap megrendelést Ganz–Jendrassik-motorokra, célszerű volt egy fejezetet e motorfajták utóéletére szánni. Az utószó az életében kapott, majd a halálát követő elismeréseket foglalja össze. Szabadalomlista és a bibliográfia zárja a könyvet.
Az ismertetett tartalmi tagolás elkerülhetetlenné tett bizonyos ismétlődéseket, ami azonban nem hátrány, hiszen ugyanannak az eseménynek más-más szempontú megvilágítása tárgyilagosabb képet alakíthat ki az olvasóban.
Írás közben két esetben kellett az egységesítés mellett dönteni. Az idézett szakcikkek megjelenésekor az adatokat még a régi műszaki mértékegység-rendszerben adták meg. Ezeket át kellett írni (esetenként számítani) SI-re. Akadt azonban néhány eset, amikor nem volt szívem pl. a kerek számú LE-t (lóerőt) kW-ra (kilowattra) átírni. Ugyancsak az idézett cikkekben a Diesel-motor ilyen írással fordult elő és nem az új magyar helyesírás szerinti dízelmotor alakban. Meghagytam a kifejezőbb Diesel-motor írását végig, legfeljebb a dízelesítést írtam már az új szabály szerint.
A találmányjegyzék megegyezik a Gombás Tibor-féle feldolgozással [32]. A Ganz-gyárra vonatkozóan néhány kérdésemre Suba Gábor gépészmérnöktől, volt Ganz-gyári igazgatótól kaptam értékes válaszokat.
Átgondolva Jendrassik György életét, húsz éven át küszködött gyógyíthatatlannak vélt betegséggel. Közben befejezte műegyetemi tanulmányait, járt tanulmányúton Berlinben, operálták feleslegesen, hadakozott első motortalálmányaiért a Ganz-gyár néhány akkori vezetőjével. A 30-as évek közepére meggyógyult, megnősült, sikerre vitte a Ganz–Jendrassik-motorokat. Ekkor új találmányának megvalósításába fogott, és 1939-ben meg kellett vívnia csatáját itthon is, külföldön is gázturbina-igazáért. A gyáron belül az élre került ugyan, de akkor meg a történelmi háttér (háború, bombázás, ostrom, újjáépítés, államosítás) nagyon korlátozták lehetőségeit. Aztán a külföldi emigráció hét éve számos új nehézséget okozott családjának, a harmadik találmánya (a nyomáscserélő) megvalósításának, megélhetésének, amit még a honvágy és feleségének gyógyíthatatlan betegsége fokozott. Mindez siettette korai halálát.
Az a néhány, rövid ideig tartó személyes találkozásom 1947-ben Jendrassik György vezérigazgatóval maradandó mély emléket hagyó élményként maradt meg bennem a közben elmúlt csaknem fél évszázad ellenére. Ezért is nagy öröm, hogy foglalkozhattam életpályájának talán az előbbieknél nagyobb terjedelmű összeállításával. Hálásan köszönöm a sokaktól kapott önzetlen segítséget.
A személyes találkozásból és a visszaemlékezésekből is megállapítható, hogy Jendrassik György nemcsak szakmájának lett kiemelkedő művelője, hanem érdekelte őt az irodalom, a filozófia, a történelem, a zene és a sport. Ettől indíttatva választottam a fejezetek élére egy-egy Voltaire-idézetet hangulatot adó mottóul.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT