HIRTELEN HALÁL
HIRTELEN HALÁL
A rendkívüli vitalitású, valósággal lobogó lánggal égő Kniezsa Istvánt 1964 februárjában szívinfarktus döntötte le a lábáról. Hosszú hetekig ágyhoz volt szögezve. De májusra felépült, és dolgozott tovább, vezette a szlavisztikai tanszéket, tartotta az egyetemi előadásokat, mintha misem történt volna. 1965. március 16-án a Magyar Nyelvtudományi Társaság magyar és szlavisztikai szakosztályának közös felolvasóülésén előadást készült tartani „Szláv jövevényszavaink néhány hangtani kérdése” címmel. Egy előzetes beszélgetésből tudom: előadásában főleg a magyar könyv főnév eredeztetését illetőleg foglalt volna állást, hangtani érveléssel cáfolva az ócsehből való származtatás hipotézisét (így: Moór, E.: Alttschechische Lehnwörter im Ungarischen. Studia Slavica 1966: 283–295, különösen 286–288). A felolvasóülésre a meghívók idejében kimentek, de az ülés elmaradt. Sajnos, véglegesen, mert később sem kerülhetett rá sor. Az előadói asztalhoz várt Kniezsa István ugyanis az előző napon, 1965. március 15-én reggel, életének hatvanhetedik esztendejében megdöbbentő váratlansággal elhunyt. Egy újabb szívinfarktus végzett vele könyörtelenül. Alig tizenhat hónappal élte túl magyar mesterét, Melich Jánost, és szinte egy időben távozott lengyel mesterével, Tadeusz Lehr Spławińskivel.
Temetése1965.márciusr 8-án volt a Farkasréti temetőben.
