EMLÉKEZETE
EMLÉKEZETE
Halála után sem felejtették el Korach professzort. Emlékének megőrzésén, személyének megörökítésén kortársai, tanítványai egyaránt munkálkodtak itthon és Olaszországban. Az iránta érzett tisztelet és becsülés, elhunyta után még csak fokozódott. Jól tükrözték ezt a hazai és külföldi szakfolyóiratokban megjelent nekrológok. Az Építőanyag cikkírója hangsúlyozta, hogy „Hazánkban, ahol két kutatóintézet igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár és a Szilikátipari Tudományos Egyesület tevékeny tagja volt, szinte valamennyi szilikátipari szakember tanítványának érezheti magát.” Polinszky Károly nekrológjában megállapította, hogy „Kevés olyan művelője volt eddig a kémiai technológia tudományának, aki személyében egyesítette a legmagasabb szintű tudományos kutatást és a mindenkihez szóló közérthető ismeretterjesztést. A kultúra minden területét élénk figyelemmel kísérte, alkotó emberként kapcsolódott bele, akár a közművelődés, akár az oktatáspolitika kérdéseiről volt szó.”
Kedves kollektívája, a Tudományok Tudománya Köre 1976 februári emlékülésén Paczolay Gyula nagyhatású búcsúbeszédében arra a tudósra emlékezett „akinek a nevét megbecsüléssel említik ma nemcsak sok helyen hazánkban, hanem Faenzában és Varsóban, Londonban és Leningrádban és a világ számos más városában … és akit Kitajgorodszkij professzor a Szovjetunióból, jellemzett egyszer úgy, hogy szellemi kapacitása kifuttatásához Magyarország nagyon kicsi.” Második hazájában Giuseppe Liverani professzor a Faenzai Nemzetközi Kerámiai Múzeum folyóiratában kiemelte, hogy a Városi Tanács Korach professzor iránti tiszteletét, csodálatát és háláját fejezte ki, amikor a gazdag érdemekért, melyeket itteni tevékenységével szerzett, „dr. Korach Mór mérnök-professzornak Faenza város tiszteletbeli polgára címet adományozza”. Az első nemzetközi kerámiai múzeum előcsarnokában, a világ legnevesebb keramológusainak panteonjában pedig ott látható Wartha Vince, Zsolnay Vilmos mellett Korach Mór képmása is (86.). Bolognában az 1977 áprilisában tartott emlékülésen Angelo Mangini professzor méltatta Korach ottani professzori munkásságát, Polinszky Károly oktatási miniszter pedig Korach akadémikus magyarországi működését ismertette. Ugyanakkor az Olasz Kerámiai Társaság albumszerű emlékkönyvben Korach Mór kilenc kerámia tárgyú dolgozatát újból kiadta (73.).
Igazi otthonában, Magyarországon sem feledkeztek meg róla. A hazai kémikus társadalom megbecsülése jeléül megfestették arcképét. A festményt – Dobos Lajos festőművész alkotását – 1976. április 9-én ünnepség keretében helyezték el a Várpalotán lévő Magyar Vegyészeti Múzeum nagy magyar vegyészek arcképcsarnokában. A kép alatt a felirat: „Korach Mór 1888–1975, keramikusvegyész, Wartha Vince tanítványa, a hazai műszaki kémia kutatás megindítója.” Születése 90. évfordulóján, 1978. február 8-án pedig megkoszorúzták a Mező Imre úti temetőben lévő Nemzeti Sírkert 34/2. számú sírját az MTA Kémiai Tudományok Osztálya, az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézet, az MTESZ Szilikátipari Tudományos Egyesület, a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem és a BME kémiai technológia tanszék képviselői.
Az évforduló alkalmából a BME vegyészmérnöki karának felkérésére készítette e sorok írója Korach Mór, a korszerű műszaki kémia úttörője címmel életrajzi monográfiáját, amely a Műszaki tudománytörténeti kiadványok sorozat 26. köteteként 1978-ban jelent meg (92.). A 90. születésnapi évfordulóra egy emlékkönyvet is szerkesztettek, melyben külföldi tisztelői, Virgilio Tosi, Jacques Gaucheron, Giuseppe Liverani, P. G. Romankov, Derek De Solla Price és Maurice Goldsmith, továbbá magyar munkatársai, közöttük például Polinszky Károly, Holló János, Vajta László, Osztrovszki György akadémikusok, Szebényi Imre és Déri Márta egyetemi tanárok, Blickle Tibor és Talabér József igazgatók és mások, Korach munkaterületeihez kapcsolódó dolgozataikat publikálták. A Korach Mór emlékére címet viselő értékes tanulmánygyűjteményt az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézet adta ki Veszprémben 1980-ban (93.).
Két év múlva az Európa Kiadó válogatást készített Korach elbeszéléseiből, meséiből és rajzaiból. Az Emberarc címmel megjelent antológia jellegű kötetet Szabó György állította össze, aki ezzel „egy kitűnő magyar akadémikus, az olasz irodalomtörténetben méltán számon tartott jeles író más nyelven közzétett és kiadatlan írásait, rég feledett publikációk gyűjteményét nyújtotta át olvasóinak”. Így végre a magyar közönség is megismerkedhetett Korach írásművészetével (75.). A tanulmánynak is beillő előszavában Szabó utal Carmine Di Biase olasz irodalomprofesszorra, ki feldolgozta és részletesen elemezte Korach kritikusi módszereit és teljes irodalmi munkásságát (89–90.).
Születése 100. évfordulóján, 1988. február 8-án a Mező Imre úti temetőben megkoszorúzták Korach sírját és lerótták kegyeletüket a Magyar Tudományos Akadémia, az MSZMP Budapesti Bizottsága, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Budapesti Műszaki Egyetem és az MTESZ képviselői. Ezután a Budapesti Műszaki Egyetemen, az egykori tanszékének épülete előtt leleplezték bronz mellszobrát, Barta Lajos alkotását.
A BME Központi Könyvtárában kiállításon szemléltették Korach műveit. Az év végén, 1988 októberében pedig az Állami Balettintézetben tárták a közönség elé Korach koreografikus rajzait, tánc jelmezkompozícióit.
A megemlékezésekből a tömegkommunikáció is kivette a részét, a tévé, a rádió külön műsorban, az újságok rövidebb-hosszabb cikkekben méltatták érdemeit. A Magyar Nemzetnek ugyanazon számában, melyben a kerámia tudósára emlékeztek, két rövid hír jelentette, hogy Letenyén – ahol egykor elemi iskolába járt – új közművelődési könyvtár épül, és Szombathelyen országos eszperantó versenyen vettek részt a különböző helyekről összesereglett eszperantisták. A magvak, melyek elvetésében oly lelkesen fáradozott, lassan tehát itt is termő fákká terebélyesednek. E híreknek talán jobban örült volna, mint szobrának és egyéb ünnepségeknek.
A tudományos ülések sorát Budapesten 1988. február 8-án a BME kémiai technológia tanszékén tartott előadásával Polinszky Károly akadémikus nyitotta meg. Február 10-én pedig a Szilikátipari Tudományos Egyesület rendezett emlékülést közösen a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetben. Várpalotán a Magyar Vegyészeti Múzeumban 1988. február 9-én megkoszorúzták arcképét, majd Veszprémben az MTA Műszaki Kémiai Kutatóintézetben felavatták domborművét, és tudományos emlékülésen méltatták Korach érdemeit a hazai műszaki kémiában és a kémiai technológia oktatásban. Az ünnepség során Veszprém város Tanácsa a róla elnevezett Korach Mór utcában emléktáblát avatott. Korach Mór akadémikusról szülővárosában, Miskolcon is utcát kereszteltek el, és 1988 novemberében az MTA Miskolci Akadémiai Bizottsága székházának dísztermében nagy érdeklődéssel fogadott emlékülést rendezett. A Magyar Filozófiai Társaság 1989 áprilisában emlékezett Korach Mórra.
Olaszországban sem feledkeztek meg személyéről. A Bolognai Egyetemen az egykori professzorra emlékeztek, Faenzában pedig 1988 májusában a Városi Tanács rendezett ünnepséget díszpolgára emlékére. A városházán tartott ünnepség vendége, Polinszky Károly akadémikus előadásában Korach Mórnak mint Közép-Európa nagy fiának az itteni országokban betöltött tudományos és kulturális szerepét méltatta. Az ünnepség alkalmával leleplezték Korach bronz dombormű arcképét a faenzai Kerámiai Szakiskolában.
A centenárium alkalmából az egykori munkatársak, tanítványok a Magyar Tudomány, a Magyar Kémikusok Lapja, az Élet és Tudomány hasábjain és más publikációkban számoltak be az eredményekről, melyeket az általa megkezdett úton haladva értek el (94–95.). A tiszteletadások, megemlékezések és az emlékét megörökítő bronz képmások és mellszobra mellett így Korach Mór, a tudós-kémikus és polihisztor is bátran vallhatja Horatiusszal: exegi monumentum aere perenníus, mert ércnél maradandóbb munkássága megmarad az utókor emlékezetében.
