KRENNER JÓZSEF ÉLETMŰVE
KRENNER JÓZSEF ÉLETMŰVE
Krenner József 1920. január 16-án, 81 éves korában halt meg. Életének úgyszólván minden percét a munkának szentelte. A szikár, gyengének látszó emberben nagy vitalitás lakozott, beleértve az aggkorát is, sohasem aludt naponta 4-5 óránál többet. Mindig jóval éjfél utánig dolgozott és már hajnali 5 órakor frissen újra asztalánál ült. Halála érelmeszesedés miatt következett be, melyhez nagyban hozzájárult a trianoni országtragédia, az ásványokban gazdag bányavidékeink elvesztése felett érzett mély megrendülése. Ugyancsak fájó sebet ejtett
Krenner József lelkén hűséges barátjának, Eötvös Lorándnak 1919 elején bekövetkezett halála is.
Krenner József temetésére a Kerepesi úti temetőben 1920. január 18-án vasárnap került sor. Ravatalánál a Magyar Nemzeti Múzeum nevében Fejérpataki László; a tudományegyetem és a Magyarhoni Földtani Társulat nevében Papp Károly; a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Természettudományi Társulat és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése nevében Fröhlich Izidor rendes tag mondott búcsúbeszédet.
Krenner József által fiatal korában művelni kezdett három tudományszak közül az ásványtan területén alkotta a legnagyszerűbbet, a legmaradandóbbat.
Erre szinte predesztinálta őt az általa létesített nemzeti múzeumi ásványtárnak csodálatosan gazdag gyűjteménye, amelyet akkor a világon a legelső három ásványgyűjtemény közé soroltak, és melyet példányszámokban is csak kevéssel múlt felül a londoni British Múzeum ásványtára, minőségében méltán vetekedett is vele.
Sajnos, mint tudjuk, ez a hatalmas kincs 1956-ban túlnyomórészt a tűzvész áldozata lett.
Krenner József 154 ásványtani tárgykörű értekezést írt, melyekben 134 ásványfaj vizsgálati eredményeiről számolt be, s ezek közül tizenötöt új ásványként írt le. Értekezéseiből kiderült, hogy az ásványok kristálytani alkatának meghatározását és kvalitatív kémiai elemzését maga végezte. A tájékoztató kémiai vizsgálatok után adta át azokat barátjának, Loczka Józsefnek, az Ásványtár vegyészének részletes kémiai analízisre.
Eredményeit mindig csak hosszas fontolgatás után közölte. Néha évek hosszú sora eltelt, míg többszörösen ellenőrzött megállapításai megjelentek. Evvel a szigorú önkritikával igen hamar elérte, hogy ásványtani eredményeit mindenki a legmegbízhatóbbnak tekintette. Ásványtani közleményeiben nem is talált tévedést, adataiban hibát senki.
Minden közleménye a lehető legrövidebben, de egyúttal a legvilágosabban fejezte ki vizsgálatainak eredményeit, nem volt bennük egyetlen felesleges kifejezés sem, de nem is lehetett elhagyni belőlük még csak egy szót sem.
Krenner kiváló ásványismerő képességét a külföldi tudósok ismerték, elismerték. Az új ásványairól közöltek révén az egész világszakirodalmára rendkívüli hatással volt, az új ásványok felfedezése után a legkülönbözőbb nemzetek mineralógusai vetették rá magukat további, új ásványok keresésére, tanulmányozására.
Paul von Groth a strassburgi, majd müncheni egyetem ásványtani tanszékének világhírű tanára a XIX. század vége felé többször kijelentette, hogy Websky halála óta Krenner Európa legelső ásványismerője. Úgyszólván első szempillantásra nemcsak megismerte az ásványokat, hanem a legtöbb esetben az ásvány lelőhelyét is meg tudta mondani. Ennek a szinte csodálatos készségének köszönhető az, hogy annyi új ásványfajjal gazdagította a tudományt.
1877-ben az erdélyi Nagyág híres aranybányájában egy új arany-ezüst-tellur ásványt fedezett fel, jól kifejlődött kristályok alakjában. Az ásványt Bunsen, a világhírű kémikus tiszteletére bunseninnek nevezte el. Tekintettel arra, hogy egy nikkeloxid ásványt Dana 1868-ban már bunsenitnek nevezett el, Gerhard von Rath ajánlatára ezt az aranytelluridot 1878-tól a tudományos világ krennerit névvel illeti.
A krennerit felfedezését 1881ben követte egy újabb magyarországi ásvány felismerése. Krenner József az Akadémia III. Osztályának április 11-i ülésén bemutatta a Felsőbányán talált új ólom-antimon-kén vegyületét, amelyet a nagy mecénás nevének megörökítésére a semseyit nevet adta.
A semseyit felfedezését rövidesen még ugyanebben az évben követte az avasit felismerése. A Szatmár megyei Avas-völgyben az ún. vasszurokércet pontos vizsgálat alá vette és megállapította, hogy víztartalmú vasszilikát, mely önálló ásványfajnak tekintendő, és ezért avasitnak nevezte el.
1888-ban Hlavacsek Kornél bányafőmérnök a régi szomolnoki piritbányából különös tömeges-vaskos ásványokat küldött Krennernek, amelyet ő nem tudott meghatározni. Krenner József kimutatta, hogy a beküldött anyag új ásvány, a pirit átalakulásából keletkezett, víztartalmú vasszulfát, melyet a beküldő tiszteletére kornellitnek nevezett el. Habár az ásványt már 1888. június 18-án bemutatta az Akadémia ülésén, a rá vonatkozó közlést csak halála után rendezte sajtó alá Zimányi Károly.
Hasonló sors jutott a további két szomolnoki vasszulfátnak is. 1891. január 19-én Krenner József két új vasszulfátot mutatott be az Akadémián. Az egyiket jellemző kristály alakja után romboklásznak, a másikat a lelőhely után szomolnokitnak nevezte el A két ásvány pontos leírása csak 1928-ban, Zimányi Károly sajtó alá rendezésével jelent meg.
1892-ben Felsőbánya újra egy nevezetes ércásvánnyal gyarapította az ország ásványvilágát. Egy új, bonyolultabb összetételű ólom-ezüst-antimon-kénvegyületet hoztak felszínre, melyet Krenner József megvizsgálva új ásványnak talált és ugyancsak Semsey Andor tiszteletére andoritnak nevezett el.
Krenner József egyik legnevezetesebb munkája a loranditról (9. kép) szól. 1893-ban az ásványkereskedők Allchar híres macedóniai bányahelyről nagyobb mennyiségben hozták forgalomba a realgár nevű, hajnalpíros színű arzénszulfidot. A remek példányok sok kézben megfordultak, ám senki sem vette észre, hogy a realgár kristályok között egy sötétebb vörös, a realgárhoz nagyon hasonló másik ásvány csillogó kristályai is meghúzódnak. Krenner József éles szeme azonnal megállapította, hogy a realgárral társult kristályoknak új ásványnak kell lenniük. A vizsgálatai beigazolták, hogy az ásvány a talliumnak arzénnal és kénnel való vegyülete. Krenner József az ásványt legjobb barátjáról, Eötvös Lorándról nevezte el.
1883-ban gr. Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciója alkalmából gyűjtött nefrit-, illetve jadeit ásványokat megvizsgálva egy új amfibolfajtát ismert fel, amelyet az expedíció vezetőjének tiszteletére széchenyitnek nevezett el.
1909 január 18-án mutatta be Krenner József az Akadémián a bánsági Vaskő Terézia-bányájában talált új ólom-bizmut-kénvegyületet, amelynek Wartha Vince professzor tiszteletére a warthait nevet adta. Az ásvány részletes leírására csak 1925-ben, Zimányi Károly közreműködésével került sor. 1913. június 16-án Krenner József megint újabb magyar lelőhelyű ásványt – egy ezüst-ólom-antimonvegyületet – mutatott be, amit a Gutin hegységi Kisbányán fedezett fel. Ennek a neves ásványgyűjtő főmérnök, Fizély Sándor tiszteletére a fizélyit nevet adta. A fizélyitre vonatkozó dolgozat is csak halála után, 1925-ben jelent meg.
1915. január 18-án az Akadémia III. Osztálya ülésén „Két új magyarországi ásvány” címen tartott előadást. Az egyik új ásvány a schafarzikit, melyet Schafarzik Ferenc műegyetemi tanár tiszteletére nevezett el. Ezt a kis-kárpátokbeli Pernek régóta művelt antimonbányájában ismerte fel. Az ásványnak kristálykői igen jól meghatározhatók, azonban az anyag csekély mennyisége folytán a kémiai összetételét nem sikerült teljes biztonsággal megállapítani. A schafarzikitre vonatkozó értekezés nyomtatásban 1921-ben jelent meg. A másik ásvány a pulszkyit volt. Az erre vonatkozó feljegyzései azonban annyira hiányosak, hogy Zimányi Károlynak sem sikerült őket rendezni és megjelentetni, csak később Tokody László vizsgálatai pontosították az adatait.
Hasonlóképp nagyon hiányosak a dognácskaitra vonatkozó adatok is, melyeket az emplektitről írott értekezésének a jegyzetében említ csak. Ez a réz-bizmut és kénből álló vegyület Dognácskán fordult elő.
Az 1910. augusztus 18-25. között Stockholmban tartott Nemzetközi Földtani Kongresszuson részletesen ismertetett egy addig kevéssé tanulmányozott vasfoszfátot, melyet még régebben Cornwallban fedeztek fel. Az ásványt sjögrenitnek nevezte el, tiszteletét fejezve ki a kiváló svéd mineralógus iránt, aki a Bánság bányahelyein elismerésre méltó bányageológiai kutatásokat végzett.
Az előzőekben bemutatott, Krenner József által felfedezett új ásványok száma 15, melyek közül a nemzetközi ásványtani szakirodalom kilencet, a krenneritet, semseyitet, kornellitet, romboklászt, szomolnokitot, andoritot, loranditot, fizélyitet és a schafarzikitet a prioritást figyelembe véve mind a mai napig önálló, létező ásványfajnak tekintik. A felsorolásból hatot, az avasitot, széchenyitet, dognácskaitot, warthaitot, sjörgrenitet és a pulszkyitet ma már nem fogadják el önálló ásványnak.
Az avasit létét Groth és Mieleitner vizsgálatai megkérdőjelezték. Szerintük ez nem önálló ásvány, hanem opál és limonit elegye. Megjegyzem, célszerű lenne ezt az anyagot korszerű eszközökkel újra vizsgálnunk.
A széchenyit esetében prioritási kérdések vannak, mivel ugyanilyen kémiai összetételű és azonos megjelenésű anyagot Breithaupt már 1865-ben richteritnek nevezett el. Emlékeztetőül Krenner a széchenyitet 1899-ben, tehát jóval később publikálta.
A dognácskait Koch Sándor vizsgálatai szerint nem önálló ásvány, hanem eredetileg kalkopirit és bizmutin elegye, mely ásványokat a cementációs övben részben redruthit, részben kovellin váltott fel.
A warthait az újabb vizsgálatok szerint galenit és cosalit elegyéből áll.
A sjörgrenitet a legújabb kézikönyvek csak kérdőjelesen említik, mint kellőképpen nem ismert vasfoszfát ásványt.
Krenner József tudományos munkásságának egyik legbecsesebb fejezetét alkotják azok az értekezések, amelyekben a régi hibás megállapításokat kijavítja. Számos tudományos vitába beleszólt; szavának mindig döntő súlya volt, megállapításait mindig elfogadták, mert ezek mindig helyeseknek bizonyultak. E munkásságának köszönhetően neve az ásványrendszertanban annyira ismert, hogy a Dana-féle amerikai The System of Mineralogy című legkiválóbb ásványrendszertani kézikönyv azon 50 mineralógus között sorolja fel, akinek a nevét állandóan csak rövidítve idézi, mert olyan gyakran szükség van a hivatkozásra. Krenner József neve az ásványtanban több mint száz éve egyet jelent eredményeinek megbízhatóságával.
Krenner József élete példaképül szolgálhat. Annyit alkotni, mint azt ő tette, a nemzetnek ilyen maradandó értékeket hagyni örökül és annyi dicsőséget szerezni a magyar tudománynak, páratlan teljesítményként áll előttünk.
