BEVEZETÉS
BEVEZETÉS
A reformkor, de még inkább a kiegyezés idejétől kezdve a magyar főváros, Budapest, igen gyors fejlődése magával hozta, hogy a város kinőtte saját kereteit. Különösen megmutatkozott ez a művelődési intézmények esetében. A pesti tudományegyetemen, amely sokáig az ország egyetlen egyeteme volt, az addigi létszámú tanári kar nem bírta a reá háramló oktatási feladatokat, és ezen túlmenően a megszokott módon vállalt ismeretterjesztő munkát.
A tudományegyetemen egy kémiai intézet volt, egy professzorral. A megnövekedett feladatok ellátásában először egy újabb professzor kinevezésére került sor, majd – eléggé elkésetten – egy újabb kémiai intézet felállítását is el kellett végezni.
Mindezek a körülmények rányomták bélyegüket a második professzor, majd később a különválasztott II. sz. Chemiai Intézet vezetője, Lengyel Béla életére, hírnevére egyaránt.
A régebbi intézet, a későbbi I. sz. Chemiai Intézet élén Lengyel egykori főnöke, az a Than Károly állott, akinek oktatói, tudósi, közéleti munkája – indokoltan rendkívül jó, felülmúlhatatlan hírű volt.
Lengyel egykori tanítványa, Ilosvay Lajos, aki a Műegyetem professzora lett, a tudományok szervezése és terjesztése terén szerzett magának olyan becsületet, hogy azt túlszárnyalni emberfeletti munkával sem igen lehetett volna.
Valószínűleg mindez közrejátszott abban, hogy a hazai kémiai oktatás, tudományszervezés és ismeretterjesztés múltjának színpadán Lengyel Béla csaknem mindig kissé másodlagos, eléggé árnyékban maradó szerepűnek látszik. Ez a magyar kémia két említett személyének kimagasló volta miatt részben érthető, de mégis inkább Lengyel igaz tudóshoz méltó nagyfokú szerénységére vezethető vissza.
Nagy szerénysége miatt fiát nem irányította a kémia felé, hanem hagyta, hogy diákkori felbuzdulásból jogász legyen. Az otthoni légkör, a természettudományok iránti mérhetetlen szeretet azonban mégis a Természettudományi Társulatba vezette, ahol, mint a társulat jogtanácsosa igen sokat segített a természettudományok magyarországi terjedésének. A családi légkör vezette aztán unokáját, ifj. Lengyel Bélát, hogy a pesti tudományegyetem egyik kémiai tanszékén, majd a Tudományos Akadémián nagyapja utódaként világszerte megbecsült nevet szerezhessen.
Id. Lengyel Béla egykori tanítványai, Ilosvay Lajos és Weszelszky Gyula meleg szívvel megírt nekrológjai megkönnyítik számunkra, hogy most, csaknem háromnegyed évszázaddal a halála után érdemeit történelmi távlatból, részrehajlás nélkül mérhessük fel, és hogy a magyarországi kémia e kiválóságáról végre méltó formában emlékezzünk meg.
