KÉMIATÖRTÉNETI MUNKÁSSÁGA
KÉMIATÖRTÉNETI MUNKÁSSÁGA
„Semmi sem olyan tanulságos önművelődésünkre, mint a természettudományok fejlődése” – írta egyik cikkében Lengyel Béla, s ez a meggyőződése megmutatkozik tudományos és ismeretterjesztő műveiben egyaránt.
Csaknem minden cikke hossszú, alapos problématörténeti bevezetéssel indul, s csak az előzmények alapos megvilágítása után kezd a tulajdonképpeni mondanivalójába. Ilyen szempontból különösen mintaszerű a cseppfolyós levegőről írott dolgozata. Lényegében minden dolgozatát kémiatörténeti műként is forgathatjuk. A felhasznált adatok megbízhatóságát a szerző rendkívüli alapossága szavatolja. Ugyanakkor a csak a múlttal foglalkozó dolgozatai egyben a mához is szólnak.
Így például a kémiai elemekről a Mária-Dorottya Egyesület estélyén 1895-ben tartott előadása a múlton kívül a jelenbe, sőt a jövő tudományába is betekintést enged, amint azt az előbbiekben említettük.
Más kémiatörténeti dolgozatai az alábbi csoportokba sorolhatók:
1. Az alkémia története. 1882-ben Egy lap a chemia történetéből címmel előadást tartott a Természettudományi Társulat „természettudományi estélyén”. Az előadást, amely az alkimia történetét és korszerű értékelését tartalmazta, a Társulat rövidesen a Népszerű előadások gyűjteménye c. füzetsorozatban közreadta. A kémiai elemekről szólva e könyvecske néhány megállapítására már hivatkoztunk, itt csak annak van helye, hogy leszögezzük, a maga korában se nálunk, se máshol senki ennyi tárgyilagossággal nem szólt az inkább csak gúny tárgyát képező alkimiáról, amelytől még a reális értékeket is megtagadta a korabeli kémiai közfelfogás.
Visszatért az alkimia történetére Lengyel később is. Az volt ugyanis a véleménye, hogy kora egyre inkább kapitalizálódó társadalmának az anyagiak iránti érdeklődését az aranyról beszélve lehetne a legjobban felhasználni, hogy a természettudományok alapvető kérdéseit (mint az anyag és az energia megmaradása) megtaníthassa olvasóinak, hallgatóinak.
2. Modern kémiai eredmények története. Igen értékesek azok a dolgozatai, amelyekben azoknak a kémiai eredményeknek történetét taglalta, amelyeknek kortársként szemlélője, sőt helyenként tevékeny részese is volt.
Említettük, hogy 1898-ban néhány gáznak a fényképező lemezekre gyakorolt hatásával foglalkozott. E vizsgálatok „mellék terméke” az 1899-ben megírt A fotografia története c. dolgozata.
Részletesen szóltunk arról, milyen munkásságot fejtett ki a radioaktivitás kutatásában. Amikor már kezdeti kételyei eloszlottak, 1904-ben, A radioaktivitás történetét foglalta össze.
Igen érdekes, hogy az 1905-ben, a Magyar Orvosok és Természet vizsgálók szegedi vándorgyűlésén tartott előadása, is lényegében tudománytörténeti jellegű. Végigtekintette a tudományos kémia történetét annak XVIII. századi születésétől kezdve az akkori idők legnagyobb tudományos szenzációjáig, a radioaktivitás jelenségének felfedezéséig, természetesen ez utóbbiról szólt a legrészletesebben.
3. Kortársak méltatása. Tudománytörténetileg jelentősek az Akadémián tartott megemlékezései, mert azok a kortárs autentikus szemléletét ötvözik az utókor reális értékelésével. Plósz Pálról és H. Moissonról írott nekrológjai mintaszerűek.
Mint minden történeti munkában, ezekben is kiviláglik a szerző személyes felfogása. Kiemeli pl., hogy „Moissan nem a theoriák felállításában, hanem a tapasztalati tényeknek szigorú tudományos kritikával való megállapításában látta a szilárd alapot, melyen tovább lehet haladni”.
Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy Lengyel Béla a kémia múltjába ágyazva akarta bemutatni a mai kémiát, hogy érezze az olvasó, hallgató, hogy élő, mindig változó, fejlődő tudománnyal áll szemben. Hangsúlyozta, hogy „soha sem fog elérkezni az, hogy az emberiség mindent tudjon”, s csak egy örökkévaló van, az igazság.
Ma már, csaknem 70 éve, Lengyel Béla is a múlthoz tartozik, a kémiatörténet csillogó lapjára került ennek a szerény, de rendkívül nagy tudású, az oktatásban és ismeretterjesztésben sokat fáradozott igazi tudós egyéniségnek a neve, akinek széles körű tudományos működése, fáradhatatlan oktatói tevékenysége, áldozatos társadalmi munkája egyaránt a magyarországi kémia egyik legnagyobb, példaképül is alkalmas egyéniségének képét vetítik az utókor elé.
