NÉPKÖLTÉSZET
NÉPKÖLTÉSZET
Ortutay több ezer oldalnyi, páratlanul sokrétű tudományos életművében – terjedelmét tekintve is – a folklór, a népköltészet áll az első helyen. Műfajai közül különösen a mese, a ballada és a népdal érdekelte. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a népmonda és az anekdota, a közmondás és szólásmondás, a találós kérdés vagy a vicc nem érdekelte. A parömiológia, a proverbium és az anigmasztika műfaji megjelöléseket egyszerűen azért kifogásolta, mert általában véve ellenezte az idegen kifejezések halmozását, felesleges bevezetését. Feleslegesnek akkor tartotta az idegen savakkal való bűvészkedést, ha kifejező magyar szavak helyett használták őket. Voigt Vilmos egyik cikkében azt olvassuk, hogy Ortutay a mondáról „még antológiát sem engedett összeállítani”. (Ethnographia 1980. 534) Ennek a megállapításnak ellentmond, hogy hathatós támogatásával készült a magyar történeti és hiedelemmondák katalógusa, hogy az Új Magyar Népköltési Gyűjteményben és a Néprajzi Tanulmányok c. sorozatban több mondakötet is megjelent a szerkesztésében (pl. Karcsai mondák, Taktaszadai mondák, Tarcali mondák). Ortutay elősegítette a magyar népmondák kincsestárának feltárását Kálmány Lajos hagyatékának kiadásával, a magyar történeti mondahősök szomszédnépi nyomozásával, s több más módon. Korrigálnunk kell azt a megállapítást is, hogy „a katalógusok fontosságát inkább elméletben ismerte csupán el”, s hogy „a textológiai szabályok kialakítása vagy követése nem érdekelte Ortutay Gyulát”. (Ethnographia 1980. 534.) Ugyanis a Magyar Népmesekatalógus elkészítésének feladatát éppen tőle kapta kedves tanítványa, Kovács Ágnes, aki hűséges segítőtársa volt az ÚMNGy köteteinek technikai szerkesztésében is. Kovács Ágnes állapította meg, hogy ez a sorozat főként „a szociográfiai szemléletű, szó szerinti hűségű, olykor nyelvészeti igényű mese- és mondakutatást szolgálta…”. (Ethnographia 1980. 527.) Azt kell tekintetbe vennünk, hogy a sorozat indulásakor (1940) nem volt még textológiai szabályzat, de az 1950–60-as években letisztultak a több tudományszakra érvényes szövegközlési elvek, kijegecesedtek a népköltés közreadásában is követendő szabályok.
Ortutay, különösen munkássága kezdetén, megelégedett a gyűjtött és közreadott népköltési alkotások nagy vonalakban történő osztályozásával, s nem törekedett aprólékos típusrend kialakítására. A folklór műfajok klasszifikációjának. akkori szintjén nem is vállalkozhatott többre. Egyébként sem tartozott az aprófilológia vagy mikrofilológia művelői közé.
