ELŐSZÓ
ELŐSZÓ
1985. december 11-e Pattantyús-Ábrahám Géza (1885–1956) 100. születésnapja. Erre a kerek évfordulóra készülve bízott meg az Akadémiai Kiadó azzal a megtisztelő feladattal, hogy életpályáját összeállítsam azok számára, akik őt már nem ismerhették, de azzal a szándékkal is, hogy ez a könyv azoknak is élményt nyújtson, akik még személyesen tisztelhették, akik dolgozhattak vele, akik tanítványai voltak.
Pattantyús-Ábrahám Géza akadémikus professzorról eddig számos megemlékezés jelent meg nyomtatásban (lásd a Bibliográfia c. fejezet 174–178, 180–182, 185, 188–190, 193, 195 sz. tételeit – a Bibliográfia tételszámaira való utalás a továbbiakban is [ ]-ben történik), ezek azonban nagyrészt rövidek, tömör fogalmazásúak, akár a nekrológ, akár a 75., 80. és 90. születésnapjára vagy a halálának 25. évfordulójára való utalás volt a tiszteletadás alapja. Talán a Gépipari Tudományos Egyesület Műszaki nagyjaink c. könyvsorozatának 196-ben megjelent 1. kötetében olvasható bemutatása a legterjedelmesebb [183], de teljesnek – már csak a könyvsorozat úttörő jellege miatt – az sem tekinthető.
Ebben a nagyobb keretben az adott feladat teljesítéséhez sok mindent újra át kellett gondolni, mérlegelni, módosítani, kiegészíteni, hogy a kép tökéletesebb legyen. Köszönet illeti mindazokat, akik Pattantyús-Ábrahám Gézáról életrajzot állítottak össze, megemlékeztek róla, továbbá kérésemre levélben vagy közvetlenül közölték a vele kapcsolatos emlékeiket [196].
Pattantyús-Ábrahám Géza szakirodalmi munkásságának jegyzékét sikerült az előzőkhöz képest [183, 190] további forrásadatok megtalálásával kiegészíteni. Valószínű azonban, hogy még ez a 173 forrást tartalmazó összeállítás sem a végleges.
Életpályájának mostani összeállításakor az a törekvés vezetett, hogy személyes „megszólaltatásával” vagy mások véleményét, emlékezését beleszőve, a részekre tagolás többoldalú bemutatási lehetőségével, ezek a mozaik kövecskék végül is megközelítően hű képpé állnak össze az olvasó előtt.
Bármennyire igyekeztem írás közben tárgyilagos lenni, ez teljesen nem sikerülhetett. 1941–49 között közvetlen munkatársa lehettem, voltak hónapok, amikor egyetlen tanszéki segítőtársa. Amikor új munkahelyemre kerültem, támogatását továbbra is érezhettem egészen haláláig. Ezért elkerülhetetlenek az „e sorok írója” vagy „e könyv szerzője” kezdetű személyes betoldások. De nem lehetett mellőzni a szeretetet és tiszteletet sem ilyen kiváló személyiség iránt, mint amilyen Pattantyús-Ábrahám Géza volt, aki oly sok emberen (rajtam is) annyit és annyiszor segített.
