AZ IFJÚ PATTANTYÚS
AZ IFJÚ PATTANTYÚS
Dr. Pattantyús-Á. Géza akadémikus professzor, a gépészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége, nemzetközileg elismert tudós, az emelőgépek, a szállítóberendezések, az áramlástechnikai gépek továbbfejlesztője, a gépek szinte áttekinthetetlen sokaságának rendszerezője, mérnöknemzedékek nagy tanítója és nevelője, a hazai gépészeti szakirodalom gazdagítója, sokoldalúan képzett, művelt közéleti ember – 1885. december 11-én született Selmecbányán.
Édesapja: Dr. Pattantyús-Á. Márton (1857–1931) orvos, akiről a Magyar Életrajzi Lexikonban olvasható [184], hogy bánya-, majd börtönorvos volt. Sokat tett a gümőkór elleni küzdelem érdekében: Trencsén vármegyében védekező egyesületet, kórházat létesített. Emellett megalapította a Magyar Turista Egyesület Vágvölgyi Osztályát.
Édesanyja: Pöschl Ilona (1864–1949), a neves selmecbányai akadémiai professzornak, Pöschl Edének a leánya. A Pöschl család is sok kiemelkedő személyiséget adott a tudománynak. A rokon Th. Pöschl a bécsi Műszaki Főiskolán volt matematikatanár. Édesanyja öccse, Pöschl Imre (1871–1963) a Budapesti Műszaki Egyetem (a továbbiakban BME) jogelődjén az elektrotechnikai tanszéknek volt a vezető professzora [184] 1925–42 között.
Pöschl Ede apósa – vagyis Pattantyús-Á. Géza egyik dédapja – báró Burg Ádám, a bécsi műszaki főiskolán volt a matematika, mechanika és a gépészet professzora, akinek szobra ma is a bécsi Technische Hochschule épülete előtt áll. Burg professzor nem volt arisztokrata, a bárói címet tudományos eredményeiért kapta.
Dr. Pattantyús-Á. Mártonnak és Pöschl Ilonának öt gyermeke volt: négy fiú és egy lány. Géza volt a legidősebb. Utána Márton (1887–1915) következett, a katonai pályát választotta, 1915-ben halt meg a háborúban. Ugyancsak fiatalon hunyt el Endre (1888–1921) járványos betegségben, aki Gézához hasonlóan gépészmérnök lett. A negyedik fivér, Imre (1891–1956) kohómérnöki oklevelet szerzett Selmecbányán; rövid időn át a kassai felsőipariskolában tanított, majd Sopronba került, ahol főiskolai tanárrá nevezték ki a Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolán. 1934-ben az iparban vállalt vezető állást. 1941-től a győri Magyar Vagon- és Gépgyárnak lett az igazgatója, 1948-tól vezérigazgatója. 1951-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre nevezték ki tanszékvezető egyetemi tanárnak, amely állását haláláig ellátta. 1895-ben született Erzsébet, aki Schwertner Andorhoz ment feleségül, és Csehszlovákiában halt meg 1970-ben.
Pattantyús-Á. Géza 10 éves korában Budapestre került rokonokhoz. A II. kerületi katolikus főgimnáziumban érettségizett 1903-ban jeles minősítéssel. Magyarul, németül a szülői házban tanult. Valami keveset szlovákul is tudott. A gimnáziumban megtanult angolul és franciául.
A budapesti József Műegyetemen szerzett kitűnő minősítésű gépészmérnöki oklevelet 1907-ben. Műegyetemi tanulmányait végig kiváló eredménnyel végezte. Másodéves gépészmérnök-hallgatóként elnyerte a 600 koronás Kauser–Eigel-féle szorgalmi díjat, amelyről még a rektori beszámoló is megemlékezett [Magyar Mérnök- és Építész Egylet (a továbbiakban: MMÉE) Heti Értesítője 1905. 31. 216.] 1906-ban versenyvizsgás állami ösztöndíjban részesült.
Akkoriban is létezett már nyári szakmai gyakorlat. A nyári szünidőket az Osztrák–Magyar Államvasutak resicai vasgyárában töltötte gyakornokként.
Műegyetemi leckekönyvéből kiolvasható, hogy a matematikát Kürschák József, Dr. Kőnig Gyula és Rados Gusztáv, az ábrázoló geometriát Töttössy Béla, a kémiát Dr. Ilosvay Lajos, a kémiai technológiát Dr. Wartha Vince, az általános géptant, illetve a géprajzot K. Jónás Ödön, a mechanikát Nagy Dezső, a fizikát Wittmann Ferenc, a fémek öntését és nyújtását Rejtő Sándor, a grafosztatikát Czakó Adolf, a gépelemeket, illetve a lokomotívokat Cserháti Jenő, a hidrogépeket, illetve a kompresszorokat, gőzturbinákat Bánki Donát, a kalorikus gépeket, illetve az emelőgépeket Schimanek Emil, az elektrogépeket Zipernowsky Károly, a mezőgazdasági géptant Lázár Pál tanította azokban az években. Nagyszerű tanári kar!
Vajon melyik tanára volt rá a legnagyobb hatással? Nehezen dönthető el. Szinte mindegyikükre hivatkozott a beszélgetések során. Valószínű, hogy a szerkesztő tárgyak oktatói – mint Töttössy, K. Jónás, Cserháti, Czakó, Bánki és Schimanek – hathattak rá különösen. Mégis Zipernowsky professzorhoz került tanársegédnek. Ennek két oka lehetett. Feltételezhető, hogy Pöschl nagybátyja példája alapján eleve villamosmérnök szeretett volna lenni. De lehetett az is az ok, hogy éppen az elektrotechnikai tanszéken volt tanársegédi üresedés (az iratok szerint az első három hónapban megbízott tanársegéd volt).
Egészen szokatlan, hogy mindkét szülői ág nemesi származása (danczkai Pattantyús, selmeczi Pöschl) ellenére a négy Pattantyús fiú közül három a gyakorlati jellegű mérnöki pályát választotta. Az akkori hasonló polgári családok szokásaitól, törekvéseitől ez merőben különbözött. Valószínű, hogy az anyai nagyapa, Pöschl Ede hatása érvényesült, hiszen nemcsak saját fiai közül lett kettőből neves mérnök, hanem ő tanácsolhatta unokáinak is a gépész-, illetve kohómérnöki pályát. Ő maga sokoldalúan képzett professzor volt [184], aki először jogot hallgatott, majd bányamérnöki, végül gépészmérnöki tanulmányai után Selmecbányán 1850–87 között az ábrázoló geometria, építészet és a gépészet tanára lett.
A családnak nem volt vagyona, a sok gyerek iskoláztatása némi gondot jelenthetett. A nehézségeken túljutva, Pattantyús-Á. Géza, a 22 éves okleveles gépészmérnök kiváló előképzettséggel kezdhette meg mérnöki munkáját.
