PÁLYAKEZDÉSE, KÜLFÖLDI TANULMÁNYÚTJA A MŰSZAKI DOKTOR
PÁLYAKEZDÉSE, KÜLFÖLDI TANULMÁNYÚTJA
A MŰSZAKI DOKTOR
A MŰSZAKI DOKTOR
Későbbi, egyetemi tanári pályázatában tanársegédi működéséről a következőképpen számolt be [197]:
„1907. év júniustól két és fél éven át a Műegyetem I. elektrotechnikai tanszékénél tanársegédi minőségben működtem, ahol a laboratóriumi és géplaboratóriumi mérések vezetésén kívül alkalmam volt közreműködni az új helyiségeibe áttelepített elektrotechnikai intézet berendezési munkálataiban.”
Ezzel párhuzamosan készült a műszaki doktori értekezésének megírására. Ez abból valószínűsíthető, hogy az 1911-ben benyújtott Elektromos hengerjáratok üzemének vizsgálata gyorsulások alapján c. doktori értekezésének [5] befejező mondata a következő:
„Végezetül nem mulaszthatom el, hogy leghálásabb köszönetemet kifejezzem kedves barátomnak, Zipernowsky Károly úrnak, ki ezen érdekes tárgy iránt figyelmemet felkeltette, s munkámban jóakaróan támogatni kegyes volt.”
1910-ben, Ganz-ösztöndíjjal kétszáz napos külföldi tanulmányutat tett Németországban, Angliában, Amerikában, Kanadában és Belgiumban. Izgalmas olvasmány az az 1911 februári keltezésű Beszámoló jelentés [4], amelyben Pattantyús-Á. Géza szinte naplószerű pontossággal számolt el a látottakról. Mivel a század elején egy ilyen utazás nagy dolognak számított, érdemes áttekinteni a megvalósult útitervet:
„márc. 14–15. Wien: Városi elektromos művek, Műegyetem el. techn. épülete.
márc. 17. Nürnberg: S. Schuckertművek gyártelepe, Marswerke Gépgyára.
márc. 19. Chemnitz: Városi centrale, Ipariskola.
márc. 21. Dresden: „Fernheiz Centrale”, Műegyetem szerszámgép kiállítása.
márc. 22–ápr. 2. Berlin: A. E. G. El. Maschinenbau, A. E. G. Turbinenfabrik, Siemens Schuckert Művek, Wernerwerk, Goerz optische Fabrik, B. E.W. Moabitcentrale, Charlottenburgi Műegyetem, Motoren & Motorenboot Ausstellung.
ápr. 4–5. Köln: Városi centrale két alállomása.
ápr. 6. Neuwied: Rasselsteini vasművek.
ápr. 8. Düsseldorf.
ápr. 10–máj. 3. London: Shoredith két centráléja, Metropolitan Railway Neasdeni centráléja, South Kensington techn. College, Kings College.
máj. 4–7. Manchester: British Westinghouse Works, Két városi centrale
máj. 11–16. Southampton–New York-i hajóút.
máj. 27–jún. 6. New York és környéke: Westinghouuse El. Co gyára, Ingersoll Rand Co. kompresszor gyárai, General El. Co. Schennectady-i gyártelepe, New York Edison Co. centráléi, Crocker Wheeler El. & Mfg. Co. gyára Ampere-ben, Albany vízművei és szűrőtelepe, Columbia University, Stevens College.
jún. 7–12. Pittsburgh és környéke: Westinghouse El. & Mfg. Co., Westinghouse Machine Co., Westinghouse Airbrake Co., Union Switch & Signal Co. gyárai, Carnegie Homesteadi vasművei, Clynton Marshall hídgyára.
jún. 13–szept. 1. Cary, Ind.: Az U. S. Steelcorporation acéltelepén alkalmazva.
szept. 2–5. Chicago: Allis Chalmers gépgyára, U. S. Steelcorporation South-Chicagoi telepe, Commonwealth Edison Co. centráléi.
szept. 6. Detroit.
szept. 7. Buffalo.
szept. 8–10. Niagara Falls N. F. Power Co. turbinatelepe, Canadian Niagara Power Co., Toronto Power Suppley Co. telepei.
szept. 11. Toronto: Kanadai országos kiállítás.
szept. 12–13. Schennectady: American Locomotiv Co. gyára, General El. Co. gyártelepe (másodszor).
szept. 14.–24. Montreal–Liverpooli hajóút.
szept. 28. Brüsszel: Nemzetközi kiállítás.”
Összesen 43 oldalnyi ez a beszámoló jelentés, amelyben az útiterv után az egynemű üzemek szerint csoportosította a tanulmányúton látottakat
1. Áramfejlesztő telepek.
2. Elektrotechnikai gyártelepek.
3. Egyéb gyárüzemek.
Az utolsó 7 oldal a Gary Ind. címet viseli. Tanári pályázatában az 1910. június 13–szeptember 1. közötti időről a következőket írta: „…külföldi tanulmányutat tettem Németországban, Angliában és Amerikában, mely idő egy részét az Egyesült Államok gary-i acéltelepének szerkesztési irodájában töltöttem.” Vagyis két és fél hónapon át állásban is volt az USA-ban.
Később, idősebb korában erre többször is visszaemlékezett. Néhány epizódot is elmesélt. Egyik reggel csaknem elkésett munkahelyéről. Időben beért ugyan, mégis megdorgálták, mert „a munka kezdetén már teljes munkakészültségben kell a tervezőasztalnál lenni” – mondta az éppen belépő Pattantyús-Á. Gézának az amerikai főnöke. Egy más alkalommal viszont nagy sikert aratott azzal, hogy az egyébként túlspecializált USA-ban egy váratlanul szükségessé vált rácsos fedélszékproblémát – bár ez nem volt feladata – egyetlen délelőtt megoldott a Culmann-féle szerkesztő eljárással. Nagyon elcsodálkoztak az amerikai kollégák, hogy ő ehhez is ért.
Visszatérve beszámolójára [4], lelkesen foglalja össze gary-i tapasztalatait „Dimenziók és modern berendezés tekintetében egyedülálló az U. S. Steelcorporation ezen legújabb telepe, mely a Michigan-tó lakatlan, futóhomok borította déli partján rövid négy év alatt létesült.
1906. év őszén látott hozzá a mérnöki kar a felmérési munkálatokhoz, amelyekkel egyidejűleg nemcsak az acélműnek, hanem ezzel kapcsolatban egy egész városnak létesítésére egységes tervezetet dolgozott ki. A gyár építkezésével párhuzamosan a munkások fedél alá helyezése is előrehaladt, s ilyformán a társulat gondoskodása folytán ma már 22 000 főnyi lakosú várossá fejlődött Gary, mely lakóinak olcsó, egészséges, kényelmes megélhetést biztosít.
Ezen mindössze négyéves városnak tüneményszerű fejlődéséről csak annyit akarok megemlíteni, hogy a vízvezetéki, csatornázási hálózata, elektromos- és gázvilágítása mindenben modern várossá emelik Gary-t, mely merőben különbözik a sablonos munkástelepektől.”
Ezt követően aprólékos szabatossággal leírta az acélmű energiagazdálkodási tervét és a gépészeti berendezéseket az összes műszaki adatokkal, külön hangsúlyozva a telepítés célszerűségét, az anyagmozgatás gazdaságosságát. A gépészeti berendezések között szó van a fúvókról, kohógázmotorokról, Curtis-turboalternátorokról, villamosgépekről, kazánokról, akkumulátorbattériákról, konverterekről, transzformátorokról, szállítóberendezésekről, emelőgépekről, elektroacél-finomító kemencékről, Martin-kemencékről, hengerművekről.
Még aprólékosabb akkor, amikor az elektromos hengerjáratokat részletezi (vagyis készülő doktori értekezésének gyakorlati témáját). Érdemes ennek befejező mondatait ismét szó szerint idézni „Figyelmet érdemel, hogy az időközben létesült újabb hengerlőkben a váltóáram alkalmazása egyre növekvő túlsúlyba jut, annyira, hogy a legújabban üzembe került kocsitengely- és profilhengerművek épületeiben már csak az emelőmágnesek tekercseiben találunk egyenáramot, ezzel szemben az összes hengersorok, görgőjáratok, szerszámgépek, ollók, daruk üzemét kivétel nélkül indukciós motorok látják el. Az egyenáram ezen tendenciózus mellőzése az indukciós motorokkal kapcsolatos új, speciális indító és reverzáló szerkezetek egész sorának megkonstruálását tette szükségessé…
Ezen újabb időben épült hengerlők kiterjedésére jellemző adat, hogy a 6600 voltos motorok öszteljesítménye kb. 42 000 lóerő, ehhez járul még a kisebb motorok igen jelentékeny munkaszükséglete. Említésre méltó ezek között az építés alatt levő lemezhengerlő motorikus berendezése. Egy 6500 lóerős indukciós motor tartja üzemben a másfél méter átmérőjű triohengerjáratot; ezen óriási gépegység egy órán át 10 000 lóerős állandó túlterhelést kibír.
A telep elektromos berendezéseit kiegészíti a szivattyútelep, melynek 1000 lóerős centrifugál szivattyúit 440 voltos indukciós motorok tartják üzemben. Rezervát képez egy egyenáramú és két gőzüzemű szivattyú.
A nyersanyag szállítására szolgáló emelőberendezések közül nem maradhat említés nélkül az ércrakodó daruk csoportja sem. Ezeknek 10 tonnás markolószerkezetei a hajóból kiemelik az ércet, melyet 500 láb hosszú rakodóhidak 13 tonna kapacitású szállítószer kezetei a nagyolvasztók anyagraktárába juttatnak.
Az elsők 6 motorosak 436 lóerő, az utóbbiak 14 motorosak 618 lóerő teljesítménnyel…”
E hosszabb idézet célja; visszaadni egy 25 éves, pályájának szinte elején levő gépészmérnöknek a száraz adatok felsorolásából is kiérezhető elcsodálkozását az akkori modern és rövid idő alatt megvalósuló ipar- és várostelepítésen, a gépek méretein és teljesítményein. Együtt volt ott minden egy, az elektrotechnikában és a gépszerkezettanban egyaránt jártas későbbi professzor számára. Valószínű, hogy akkor, pillanatnyi tudományos céljának megfelelően a hengerművek üzeme érdekelte őt mélyrehatóbban. De a rá jellemző szorgalommal biztosan mindent feljegyzett több füzetben is, sokkal többet, mint amennyit a tömören fogalmazott beszámoló jelentésében összefoglalt.
Már ekkor láthatta a gépek nagy családjának egészét a részleteken felül, amely szemléletéből később a ragyogóan megírt szak- és tankönyvei megszülethettek az emelőgépekről, az áramlástani gépekről, a gépek üzemtanáról.
Hazatérése után 1911-ben benyújtotta az elektromos hengerjáratok üzemi vizsgálatairól írt doktori értekezését [5, 6]. A doktori szigorlatra 1912-ben került sor, éspedig az elektrotechnikából mint fő- és a mechanikai technológiából, illetve a gépszerkezettanból mint melléktárgyakból. A doktori oklevél 1912. május 24-i keltezésű, Dr. Rados Gusztáv rektornak és Zipernowsky Károlynak, a gépészmérnöki szakosztály dékánjának aláírásával.
A doktori értekezés kis formátumú nyomtatással 59 oldal [5]. Tartalomjegyzéke a következő:
„I. Bevezetés
II. Elektromotorok alaptulajdonságai
Egyenáramú motorok
Többfázisú indukciós motor
III. Elektromotor intermittens üzemben
a) Forgatónyomaték, fordulatszám, szöggyorsulás
b) Teljesítmény, veszteségek
c) Melegedési viszonyok
IV. Elektromotorok indítása
A) Indító ellenállások
B) Leonard-kapcsolás
V. Teljesítményszabályozás elektromotorokon
VI. Befejezés”
A tartalomjegyzék egy kimondottan elektrotechnikai jellegű értekezést takar. A leegyszerűsített tárgyalás, a viszonylag sok levezetés és számpélda, a 17 db áttekinthetően megszerkesztett ábra (zömmel diagram) már egy kiforrott módszert mutat be, amely azután végigvonul minden további művén, akár az emelőgépekhez, a szállítóberendezésekhez, a mechanizmusokhoz, a vízgépekhez, a pneumatikus szállításokhoz, a melegedés kérdéseihez, a lengéstanhoz nyúlt.
A 49. oldalon kezdődő gyakorlati példája pedig éppen a gary-i hengerművekre vonatkozik. Vagyis az Indiana állambeli Gary-ban eltöltött hetek egyik lényeges mellékterméke a tervezett doktori értekezés gyakorlati alkalmazásának tanulmányozása volt.
Pattantyús-Á. Géza 1907 júniusától 1909. augusztus végéig tehát tanársegéd volt. Utána nagy elhatározással, önbizalommal, tettvággyal „Pattantyús és Társa” néven műszaki irodát nyitott Budapesten, a Fehérvári út 29. sz. alatt. Az előkerült levélpapír szerint az iroda „elektromos erőátviteli és világítási berendezések tervezése és szerelése” feladatokkal foglalkozott.
Érdekes az az 1910. január 18-án kelt levél [197], amelyet Pattantyús-Á. Géza és társa Patz Sándor írt alá, és a címzett Bánki Donát ny. r. tanár volt. Ebben a levélben többek között a következők olvashatók:
„Hivatkozással Nagyságoddal folytatott személyes megbeszélésünkre van szerencsénk a kir. József Műegyetem Hydrogépek Tanszékének Laboratóriuma számára tervbe vett vízszintszabályozó-készülékre és annak felszerelésére, a bemutatott tervek szerinti kivitelben a következő árajánlattal szolgálni…”
Egyik önéletrajzában [197] a következőképpen emlékezik meg ezekről a kezdő évekről:
„1909 év óta műegyetemen teljesített szolgálatommal párhuzamosan magánmérnöki működést is fejtek ki. Saját terveim szerint készült kisebb munkáim közül megemlítem a Tudományegyetem és a Műegyetem épületeiben a nagy előadótermek elsötétítésére, a táblák mozgatására, szellőzőablakok nyitására szolgáló villamos üzemű emelő- és mozgató szerkezeteket, a Műegyetem udvari rajztermeinek szellőző berendezéseit, a Rimamurányi – Salgótarjáni Vasmű Rt. székházában létesített villamos vasredőny-emelőberendezéseit s i. t.”
1912. június 27-én megnősült. Marschalkó Margitot (1888–1948) vette feleségül.
